Evangélikusok

Is­ten­tisz­te­let-köz­ve­tí­tés a te­le­ví­zi­ó­ban

Pest­szent­lő­rin­cet már 1424-ben em­lí­tik – Zenth-Lewryncz alak­ban – a kró­ni­kák. A fa­lut Zsig­mond ki­rály aján­dé­koz­ta má­so­dik fe­le­sé­gé­nek, Bor­bá­lá­nak. A 19. szá­zad­ban Kis­pest­hez csa­tol­ták.

A pest­szent­lő­rin­ci evan­gé­li­kus­ság 1922-ben Kis­pest fi­ók­egy­há­zá­vá, majd 1927-ben So­rok­sár­pé­te­ri­vel, a mai Pest­szent­im­ré­vel együtt misszi­ói egy­ház­zá szer­ve­ző­dött, és 1929-ben ön­ál­ló anya­egy­ház lett.

Az épp hogy ön­ál­ló­sult gyü­le­ke­zet So­koray Ká­roly lel­kész ve­ze­té­sé­vel temp­lom épí­té­sé­re szán­ta el ma­gát. Az épít­ke­zés 1932. jú­li­us 4-én kez­dő­dött a pest­szent­lő­rin­ci Ben­kő Já­nos épí­tész­mér­nök ter­vei sze­rint, és még ab­ban az év­ben, de­cem­ber 18-án Raf­fay Sán­dor püs­pök fel­szen­tel­te az épü­le­tet. Mind­ez a nagy gaz­da­sá­gi vi­lág­vál­ság ide­jén tör­tént! 1943-ban or­go­ná­val, 1948-ban ol­tár­kép­pel gaz­da­go­dott a temp­lom.

A szo­ci­a­liz­mus év­ti­ze­de­i­ben meg­tört a gyü­le­ke­zet fej­lő­dé­sé­nek len­dü­le­te. A nyolc­va­nas évek má­so­dik fe­lé­től Ha­va­si Kál­mán mun­kál­ko­dá­sa nyo­mán is­mét meg­élén­kült a kö­zös­sé­gi élet. 1993-ban föl­épült az új pa­ró­kia és gyü­le­ke­ze­ti te­rem. Az egy­házközség ne­gye­dik lel­ké­sze, Győ­ri Gá­bor 1998-ban kezd­te meg szol­gá­la­tát. 2003-tól Dr. Ko­rá­nyi And­rás, 2005-től Hu­lej Eni­kő is se­gít a lel­ké­szi mun­ká­ban.

Az épü­let het­ven­öt éves ju­bi­le­u­mát ün­nep­lő kö­zös­ség 2007-ben „Élő kö­vek temp­lo­má­nak” ke­resz­tel­te lel­ki ott­ho­nát, az­zal a vággyal, hogy ne csak kö­vek­ből, ha­nem hit­ben el­kö­te­le­zett em­be­rek­ből is temp­lom épül­jön. Öröm lát­ni a fi­a­ta­lok­ból és idő­seb­bek­ből ál­ló lel­kes mun­ka­tár­si cso­por­tok te­vé­keny­ke­dé­sé­nek gyü­möl­cse­it a gyü­le­ke­ze­ti élet szin­te min­den te­rü­le­tén, még­sem le­he­tünk elé­ge­det­tek. Ke­rü­le­tünk­ben is van­nak szét­eső csa­lá­dok, kal­ló­dó fi­a­ta­lok, ma­gá­nyos öre­gek, mun­ka­nél­kü­li­ek, meg­él­he­té­si gon­dok­kal küsz­kö­dők. Bő­ven van le­he­tő­sé­günk ar­ra, hogy hi­tün­ket a cse­lek­vő sze­re­tet­ben te­gyük lát­ha­tó­vá.

Szól­nunk kell még temp­lo­munk ékes­sé­gé­ről, a pré­di­ká­ló szár­nyas ol­tár­ról. Ad­ven­ti és böj­ti idő­szak­ban be­csu­kott ál­la­pot­ban a szen­ve­dő Krisz­tust áb­rá­zol­ja („Ec­ce ho­mo”, hárs­fa re­li­ef; Ry­szard Zając, 2007). Jé­zus tes­tén a vér­csep­pe­ket vi­rág­gá for­mál­ta az al­ko­tó, je­lez­ve, hogy Krisz­tus ál­do­za­ta üd­vös­sé­gün­ket szol­gál­ja. Az ol­tár­szár­nyak a nagy ün­ne­pek al­kal­má­val szét­nyíl­nak, lát­ha­tó­vá té­ve a fel­tá­ma­dott Krisz­tust mint jó pász­tort (Raks­sá­nyi De­zső, 1948). A szár­nyak­ra Zsid 13,20–21-ből vett idé­zet ke­rült (hárs­fa re­li­ef; Gi­dó­fal­vi Kö­vér György, 2007) Ez­zel az igé­vel kí­vá­nunk ál­dást az Evan­gé­li­kus Élet ol­va­só­i­nak éle­té­re!

„A bé­kes­ség Is­te­ne pe­dig, aki az örök szö­vet­ség vé­re ál­tal ki­hoz­ta a ha­lot­tak kö­zül a mi Urun­kat, Jé­zust, a ju­hok nagy pász­to­rát, te­gyen kész­sé­ges­sé ti­te­ket min­den jó­ra, aka­ra­tá­nak tel­je­sí­té­sé­re; és mun­kál­ja ben­nünk azt, ami ked­ves őe­lőt­te Jé­zus Krisz­tus ál­tal, aki­nek di­cső­ség örök­kön-örök­ké. Ámen.”