Evangélikusok

Tra­gi­kus éle­tű kol­lé­gá­tól bú­csú­zunk. Me­legszí­vű, hí­vő édes­anya szül­te és ne­vel­te őt mély ke­resz­tény hit­ben. Ami­kor Za­vecz­ki Jó­zsef meg­szü­le­tett, ak­kor tom­bolt Eu­ró­pá­ban a gyer­mek­pa­ra­lí­zis. Jós­ka is en­nek a be­teg­ség­nek az ál­do­za­ta lett. Gyó­gyí­ta­ni nem tud­ták, já­rá­sa idő­vel egy­re rom­lott.

Gyer­mek­ko­rá­tól részt vett a mis­kol­ci gyü­le­ke­zet éle­té­ben. Kon­fir­mált, és az if­jú­sá­gi órák ál­lan­dó részt­ve­vő­je­ként egy­re na­gyobb ér­dek­lő­dést mu­ta­tott a hit és a teo­ló­gia kér­dé­sei iránt. Gim­ná­zi­u­mi ta­nul­má­nyai alatt a bőr­dísz­mű­ves szak­mát is ta­nul­ta, ame­lyet egy évig gya­ko­rolt. Si­ke­res érett­sé­gi után nyert fel­vé­telt az Evan­gé­li­kus Teo­ló­gi­ai Aka­dé­mi­á­ra 1976-ban. Je­lent­ke­zé­se előtt meg­is­mer­ked­he­tett az ak­ko­ri dé­kán­nal és il­le­té­kes püs­pö­ké­vel, mi­vel gyü­le­ke­ze­ti lel­ké­sze két­sé­ges­nek tar­tot­ta, hogy maj­da­ni lel­ké­szi szol­gá­la­tát – fi­zi­kai és egész­sé­gi adott­sá­gai mi­att – ké­pes lesz be­töl­te­ni. A fel­vé­te­li bi­zott­ság dön­té­se is po­zi­tív volt.

Mi­u­tán lel­ké­szi dip­lo­má­ját meg­sze­rez­te, D. dr. Ottlyk Er­nő püs­pök szen­tel­te lel­késszé 1981-ben mis­kol­ci temp­lo­munk­ban.

El­ső szol­gá­la­ti he­lye a Bu­dai Evan­gé­li­kus Sze­re­tet­ott­hon volt, majd egy hó­nap el­tel­té­vel a Nóg­rád me­gyei Szi­rák nagy múl­tú evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­té­nek he­lyet­tes lel­ké­sze lett. Idő­köz­ben meg­nő­sült, fe­le­sé­ge Ur­bán Ilo­na. Há­zas­sá­guk­ból két szép gyer­mek szü­le­tett. Saj­ná­la­tos mó­don há­zas­sá­guk vá­lás­ba tor­kol­lott. Ez meg­pe­csé­tel­te to­váb­bi éle­tét és tra­gi­kus sor­sát.

Ki­lenc­évi he­lyet­tes lel­ké­szi szol­gá­lat után püs­pö­ke fel­men­tet­te Za­vecz­ki Jó­zse­fet a lel­ké­szi fel­adat tel­je­sí­té­se alól, ame­lyet im­már fe­le­sé­ge se­gít­sé­ge nél­kül nem tu­dott el­lát­ni. 1992. ja­nu­ár 1-jé­től rok­kant­nyug­dí­jas ál­lo­mány­ba ke­rült. Tar­tóz­ko­dá­si he­lyé­ül a gye­nes­di­á­si sze­re­tet­ott­hont kí­nál­ta fel egy­há­zunk, majd a nyír­egy­há­zi Em­maus-ott­hon­ba ke­rült. Mind­két he­lyen le­he­tő­sé­ge volt áhí­ta­to­kat tar­ta­ni az ott­hon la­kó­i­nak. Esz­ten­dők múl­tán szü­lei la­ká­sá­ba, Mis­kolc­ra köl­tö­zött. Kap­cso­la­tai fel­la­zul­tak, míg vé­gül Mis­kolc vá­ros egyik jó el­lá­tást biz­to­sí­tó szo­ci­á­lis ott­ho­ná­ba nyert fel­vé­telt. Itt fe­jez­te be szo­mo­rú éle­tét. Ra­va­ta­la mel­lett Sán­dor Fri­gyes esperes hir­det­te Is­ten vi­gasz­ta­ló, meg­bo­csá­tó és bá­to­rí­tó igé­jét.

Egy ne­héz sor­sú, sok fáj­dal­mat és csa­ló­dást el­szen­ve­dett élet fe­je­ző­dött be öt­ven­négy éve­sen. Za­vecz­ki Jó­zsef éle­tét meg­ha­tá­roz­ta a gyer­mek­ko­ri be­teg­ség, amely­nek bel­ső hit­be­li fel­dol­go­zá­sa ser­dü­lő- és if­jú­ko­rá­ban si­ke­res volt. Ezt jel­zi a meg­szer­zett szak­mun­kás­ok­le­vél, az érett­sé­gi, sőt a lel­ké­szi dip­lo­ma is. Mö­göt­te az édes­anya imád­sá­ga, a csa­lád sze­re­te­te és a gyü­le­ke­zet kö­zös­sé­ge is rej­tő­zik. Leg­fő­képp azon­ban Is­te­nünk ke­gyel­me. Ami­kor éle­té­ben az ön­ál­ló, fel­nőtt élet­ve­ze­tés és hi­va­tás­tel­je­sí­tés fe­le­lős vál­la­lá­sá­nak kor­sza­ka kö­vet­ke­zett, ak­kor élet­ere­je er­re ke­vés­nek bi­zo­nyult. Sor­sá­nak, hely­ze­té­nek fel­dol­go­zá­sá­ban ne­he­zen fo­ga­dott el se­gít­sé­get. Bár au­tót is ve­ze­tett ko­ráb­bi éve­i­ben, rom­ló egész­sé­gi ál­la­po­ta és je­lent­ke­ző be­teg­sé­gei so­dor­ták a vég­ki­fej­let fe­lé. Be­tel­je­se­dett a zsol­tá­ros sza­va: „Erőm meg­tört az úton, meg­rö­vi­dül­tek nap­ja­im.” (Zsolt 102,24)

Zaveczki Józsefet Is­ten ke­gyel­mé­be ajánl­juk, aki­nek sze­re­te­te na­gyobb a mi szí­vünk­nél. Krisz­tu­sért le­gyen az Úr kö­nyö­rü­le­tes hoz­zá! Sok bá­nat­tal és ke­vés öröm­mel el­töl­tött föl­di élet után le­gyen övé az örök élet nyu­gal­ma és bé­kes­sé­ge! „A tit­kok az Úréi, a mi Is­te­nün­kéi, a ki­nyi­lat­koz­ta­tott dol­gok pe­dig a mi­e­ink…” (5Móz 29,28)

D. Sze­bik Im­re