Egyházunk egy-két hete

„Uram, jó ne­künk itt len­nünk” – ezt az él­ményt pró­bál­ta köz­ve­tí­te­ni a már­ci­us 20-án és 21-én meg­ren­de­zett kon­fir­man­dus­ta­lál­ko­zó. A Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­let kon­fir­má­ci­ó­ra ké­szü­lő fi­a­tal­jai Sop­ron­ban gyűl­tek össze, hogy meg­is­mer­ked­je­nek egy­más­sal, és két na­pot együtt tölt­se­nek el.

A lí­ce­um dísz­ter­mének kö­ze­pén egy em­ber áll, fur­csa ru­há­ban. Olyan, mint­ha há­ló­ing len­ne, na­rancs­sár­ga, és hím­zés dí­szí­ti az ele­jét. A sza­kál­las fér­fi úgy néz ki ben­ne, mint va­la­mi in­di­ai gu­ru. De úgy lát­szik, ez őt nem za­var­ja. Ő Fü­löp, Jé­zus egyik ta­nít­vá­nya – pon­to­sab­ban Mes­ter­há­zy Ba­lázs is­ko­la­lel­kész, aki Jé­zus meg­di­cső­ü­lé­sé­nek tör­té­ne­tét mond­ja el a szem­ta­nú szem­szö­gé­ből. Áhí­ta­tá­val már­ci­us 20-án, szom­ba­ton reg­gel kez­de­tét ve­szi az egy­ház­ke­rü­le­ti kon­fir­man­dus­ta­lál­ko­zó.

– Jó len­ne, ha ez a hét­vé­ge „hegy­csúcs­él­mény” le­het­ne szá­munk­ra – mond­ja a lel­kész. – Ha meg­hall­hat­nánk Is­ten hang­ját, amint azt mond­ja: Ez az én sze­re­tett Fi­am, őt hall­gas­sá­tok!

A hegy­csú­csok fel­fe­de­zé­se a Ber­zse­nyi Dá­ni­el Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um (Lí­ce­um), Szak­kép­ző Is­ko­la és Kol­lé­gi­um épü­le­té­nek be­já­rá­sá­val ve­szi kez­de­tét, Töl­li Ba­lázs igaz­ga­tó ve­ze­té­sé­vel. A sok lép­cső nem fá­raszt­ja ki a kon­fir­man­du­so­kat, akik las­san el­kez­dik ott­ho­no­san érez­ni ma­gu­kat a so­kuk szá­má­ra új kör­nye­zet­ben, új ar­cok kö­zött.

A dél­előtt so­rán kis­cso­por­tok­ban is­mer­ked­het­nek to­vább egy­más­sal. A be­szél­ge­tés alatt fel­fris­sít­he­tik az egy­há­zi év­ről szer­zett is­me­re­te­i­ket is – egy-egy volt li­cis­ta lel­kész vagy teo­ló­gus se­gít­sé­gé­vel.

Az öt­let­gaz­dák, Be­decs Ré­ka és Mó­rocz Dó­ra nagy örö­me, hogy a most har­mad­szor meg­ren­de­zett ta­lál­ko­zó­ra a ko­ráb­bi­ak­nál sok­kal töb­ben ér­kez­tek. Száz­öt­ven kö­rül van a részt­ve­vők szá­ma, bár va­sár­nap­ra csak kö­rül­be­lül het­ve­nen tud­nak ma­rad­ni.

– Sze­ret­tünk vol­na va­la­mi olyan prog­ra­mot ki­ala­kí­ta­ni, ahol az egy­más­tól tá­vol élő evan­gé­li­kus gye­re­kek meg­is­mer­he­tik egy­mást. Nem tit­kolt cél volt az is, hogy a pá­lya­vá­lasz­táskor ké­sőbb a du­nán­tú­li hit­ta­no­sok előny­ben ré­sze­sít­sék az evan­gé­li­kus lí­ce­u­mot. A kon­fir­man­du­sok az a kor­osz­tály, ami a gim­ná­zi­um vá­lasz­tá­sá­ban érin­tett – mond­ja Be­decs Ré­ka, aki szin­tén a lí­ce­um­ban vég­zett, és je­len­leg teo­ló­gi­át ta­nul. – Ez nem­csak ta­lál­ko­zó, ha­nem kö­zös­ség­épí­té­si le­he­tő­ség is. Ha meg­is­me­rik egy­mást a gye­re­kek, ak­kor a kö­vet­ke­ző év­ben szí­ve­seb­ben jön­nek már vissza. Van­nak olyan vissza­té­rők is, akik már kon­fir­mál­tak. Sze­ret­nénk eb­ből ha­gyo­mányt te­rem­te­ni, hogy ez a ta­lál­ko­zó akár az egész du­nán­tú­li if­jú­sá­got „be tud­ja von­za­ni” a ké­sőb­bi­ek­ben.

A kon­fir­man­du­sok az ebéd utá­ni sza­bad­ időt a vá­ros fel­fe­de­zé­sé­vel töl­tik. Nagy nép­sze­rű­ség­nek ör­vend kö­rük­ben a cuk­rász­da fi­nom fa­gyi­ja. Van­nak köz­tük né­há­nyan, akik elő­ször jár­nak Sop­ron­ban. A he­lyi­e­ken kí­vül jöt­tek gye­re­kek Győr­ből és kör­nyé­ké­ről (Győr­új­ba­rát­ról és Győr­szem­eré­ről), Mén­fő­cs­anak­ról, Kő­szeg­ről, Szom­bat­hely­ről, Sár­bo­gárd­ról, a nagy­alá­sony–dab­rony–ne­messza­ló­ki tár­sult egy­ház­köz­ség­ből, Va­dos­fá­ról, Ura­i­új­fa­lu­ból, Ho­mok­bö­dö­ge/Ugodról, Ne­mesk­ol­tá­ról, Orosz­lány­ból, Mó­richi­dá­ról, Ba­kony­ta­má­si­ból, Lo­vász­pa­to­ná­ról, Bu­da­fok­ról, sőt a bé­csi ma­gyar gyü­le­ke­zet­ből is.

A kí­sé­rő lel­ké­szek tisz­tá­ban van­nak a szo­mo­rú egy­há­zi sta­tisz­ti­ká­val, az­zal, hogy mi­lyen nagy a kon­fir­má­ció utá­ni le­mor­zso­ló­dás ará­nya. A ta­lál­ko­zó azon­ban né­mi bá­to­rí­tást je­lent szá­muk­ra. Egyi­kük, aki most elő­ször ho­zott ide gye­re­ke­ket, így fo­gal­maz: „Ná­lunk csak né­hány kon­fir­man­dus van a gyü­le­ke­zet­ben. Azt hi­szem, jó, ha meg­ta­pasz­tal­ják, hogy raj­tuk kí­vül mi­lyen so­kan van­nak még. Ez min­den­kép­pen kö­zös­ség­él­ményt ad ne­kik, ami­re szük­sé­gük van.”

A dél­utá­ni prog­ram hely­szí­ne is­mét a lí­ce­um. A dísz­te­rem meg­te­lik ne­ve­tés­sel Ró­ka Sza­bolcs in­ter­ak­tív me­se­mon­dá­sa alatt. A pó­rul járt far­kas cí­mű szé­kely me­se sze­rep­lő­it az elő­adó a kö­zön­ség so­ra­i­ból vá­laszt­ja ki. Így a hi­per­ak­tí­vak is jó irány­ba te­rel­he­tik fö­lös ener­gi­á­i­kat.

Az ezt kö­ve­tő ve­tél­ke­dőn öt ka­te­gó­ri­á­ban: is­ko­la, temp­lom, Sop­ron, Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház és egy­há­zi év té­ma­kör­ben sze­rez­het­nek pon­tot a csa­pa­tok. Ki­de­rül, hogy a kon­fir­man­du­sok na­gyon sok in­for­má­ci­ót szív­tak ma­guk­ba, még ha ezt ed­dig nem is tud­ták ma­guk­ról. Vagy le­het, hogy a dél­előt­ti cso­port­mun­ka hoz­ta meg a gyü­möl­csét.

A tár­sa­ság fe­le ez­után út­ra kel ha­za­fe­lé, a má­sik fe­le pe­dig el­in­dul a kol­lé­gi­um­ba, ahol újabb lép­csők meg­má­szá­sá­val él­he­tik át új­ra a „hegy­csúcs”-ér­zést.

Va­cso­ra után az Em­lé­kezz a ti­tá­nok­ra cí­mű ame­ri­kai fil­met né­zik meg együtt, majd kö­tet­le­nül, be­szél­ge­tés és já­ték köz­ben foly­ta­tó­dik a ba­rát­ko­zás. Ed­dig­re min­den­ki fel­ol­dó­dott, ta­lán ezért ne­héz a ta­ka­ro­dót be­tar­ta­ni.

Va­sár­nap dél­előtt a kon­fir­man­du­sok ak­tí­van, egy hit­val­lás el­mon­dá­sá­val vesz­nek részt az evan­gé­li­kus is­ten­tisz­te­le­ten. Út­ra bo­csá­tás­ként sze­mé­lyes, kéz­rá­té­te­les ál­dást kap­nak He­ge­dűs At­ti­la lel­kész­től és Győ­ri Gá­bor Dá­vid szupp­li­ká­ló teo­ló­gus­tól.

Ebéd után min­den­ki út­ra kel ott­ho­na fe­lé. Az­zal a re­ménnyel bú­csúz­nak egy­más­tól, hogy ha­ma­ro­san új­ra ta­lál­koz­nak.

– A tervek szerint 2011 nyarán sor ke­rül az el­ső egy­ház­ke­rü­le­ti kon­fir­man­dus­tá­bor­ra – mondja Mes­ter­há­zy Ba­lázs. – Az észa­ki és a dé­li ke­rü­let­ben már lé­te­zik ilyen, most már mi is sze­ret­nénk.

Volt-e hegy­csúcs­él­mény­ben ré­szük a ta­lál­ko­zó részt­ve­vő­i­nek? Nem tud­ni biz­to­san. Még­is, az át­élt ta­pasz­ta­la­tok, a szü­le­tő ba­rát­sá­gok ta­lán el­kí­sé­rik őket a to­váb­bi­ak­ban is. Amíg el­jut­nak oda, hogy tisz­tán hall­ják Is­ten hang­ját: „Ez az én sze­re­tett Fi­am, aki­ben gyö­nyör­kö­döm, reá hall­gas­sa­tok!” (Mt 17,5)

Adá­mi Má­ria