Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Az ün­nep­re ér­ke­ző nagy so­ka­ság meg­hal­lot­ta, hogy Jé­zus Je­ru­zsá­lem­be jön, pál­ma­ága­kat fog­tak, ki­vo­nul­tak a fo­ga­dá­sá­ra, és így ki­ál­tot­tak: „Ho­zsán­na! Ál­dott, aki az Úr ne­vé­ben jön, az Iz­rá­el ... >>

Élő víz

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
„Aho­gyan Mó­zes fel­emel­te a kí­gyót a pusz­tá­ban, úgy kell az Em­ber­fi­á­nak is fel­emel­tet­nie, hogy aki hisz, an­nak örök éle­te le­gyen őben­ne.” (Jn 3,14–15) >>

Egyházunk egy-két hete

Csúcs­ élmény Sopronban
„Uram, jó ne­künk itt len­nünk” – ezt az él­ményt pró­bál­ta köz­ve­tí­te­ni a már­ci­us 20-án és 21-én meg­ren­de­zett kon­fir­man­dus­ta­lál­ko­zó. A Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­let kon­fir­má­ci­ó­ra ké­szü­lő fi­a­tal­jai Sop­ron­ban gyűl­tek össze, hogy meg­is­mer­ked­je­nek egy­más­sal, és két na­pot együtt tölt­se­nek el. >>

Csa­lád a gyü­le­ke­zet­ben – gyü­le­ke­zet a csa­lád­ban
„Mint a fo­lyó­víz mel­lé ül­te­tett fa” – ez­zel az el­ső zsol­tár­ból vett mot­tó­val ren­de­zett hit­ok­ta­tói ta­lál­ko­zót a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let már­ci­us 20-án. Az el­ső íz­ben meg­hir­de­tett ta­nul­má­nyi na­pon – amely­nek az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem adott ott­hont – lel­ké­szek és hit­ok­ta­tók vet­tek részt kö­zel öt­ve­nen. A ta­lál­ko­zó dél­előtt­jén Bo­dó Sá­ra, a Deb­re­ce­ni Re­for­má­tus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem do­cen­se A hit to­vább­adá­sa kö­zös­ség­ben cím­mel tar­tott elő­adást. A ren­dez­vé­nyen je­len volt Ra­dos­né Len­gyel An­na egy­ház­ke­rü­le­ti fel­ügye­lő is. >>

Pozsgay Imre
Pozsgay Imre személyében a 20. század második felének meghatározó magyar po­li­ti­kusát látta vendégül a Keresztyén Értelmiségi Fórum a budahegyvidéki evan­gélikus templomban. A március 22-i, hétfő esti összejövetelen az egye­temi tanár ... >>

Nők Bé­kás­me­gye­ren
Ta­lán so­kan el­cso­dál­koz­nak azon, hogy mi le­het eb­ben a kü­lön­le­ges: mi­ért len­ne rend­ha­gyó a nő egy gyü­le­ke­zet­ben? Pe­dig az el­múlt va­sár­nap az össze­gyü­le­ke­zés nap­ja tény­leg rend­ha­gyó volt a Csil­lag­he­gyi Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség­ben: nők be­szél­tek nők­ről. Pon­to­sab­ban há­rom női teo­ló­gus az Ószö­vet­ség nő­alak­ja­i­ról. S ha va­la­ki még min­dig ér­tet­le­nül áll­na a cím előtt, jöj­jön a ma­gya­rá­zat. >>

De­ák-nap 2010
A De­ák Té­ri Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um jól be­vált ha­gyo­má­nyai kö­zé tar­to­zik a De­ák-nap. Ilyen­kor az is­ko­la olyan elő­adó­kat hív meg, akik szak­má­juk el­hi­va­tott kép­vi­se­lői, és „kö­zép­is­ko­lás fo­kon” is be tud­ják avat­ni a di­á­ko­kat a ku­lissza­tit­kok­ba. Így volt ez múlt szom­ba­ton, már­ci­us 20-án is. >>

Re­to­ri­ká­tól vi­lág­já­rá­sig
Kis­sé sze­les idő­já­rás, még­is ta­va­szi nap­sü­tés fo­gad­ta a Bony­há­di szel­le­mi zsen­dü­lés két­na­pos ren­dez­vé­nyé­nek ven­dé­ge­it múlt pén­te­ken a Pe­tő­fi Sán­dor Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um­ban. Kö­zel nyolc­van is­ko­la két­száz­öt­ven di­ák­ja, il­let­ve pe­da­gó­gu­sa vett részt már­ci­us 19–20-án a prog­ra­mo­kon, töb­bek kö­zött há­rom or­szá­gos ver­seny dön­tő­jén. Az Or­dass La­jos re­to­ri­ka­ver­seny há­zi­gaz­dá­ja Kut­nyánsz­kyné Bacs­kay Esz­ter, a Lotz Já­nos szö­veg­ér­té­si és he­lyes­írá­si ver­se­nyé Lencz­né Vr­bovsz­ki Ju­dit, míg az Ésszel já­rom be a Föl­det ve­tél­ke­dőé Gru­ber Lász­ló gim­ná­zi­u­mi ta­nár volt. >>

Víz, víz, tisz­ta víz… de med­dig?
Svéd­nyelv-ta­nár­ként he­ten­te egy­szer já­rok ta­ní­ta­ni a bu­da­pes­ti De­ák Té­ri Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um­ba. A mi­nap a ta­ná­ri­ban az amúgy is túl­zsú­folt asz­ta­lo­kon még né­hány ér­de­kes mo­dell is he­lyet ta­lált. Ér­dek­lőd­ve kuk­kan­tot­tam rá a víz­esést, ten­ger­par­tot, fo­lyó­med­ret áb­rá­zo­ló di­ákre­mek­mű­vek­re, s ter­mé­sze­te­sen rá­kér­dez­tem, mi is ez. >>

„Bor­ban az igaz­ság, bor­ban a vi­gasz…”
Egy 2007-ben in­dult rend­ha­gyó kez­de­mé­nye­zés kö­ve­tő­i­ként gyűlt egy­be a ha­zai evan­gé­li­kus bo­rá­szok szí­ne-ja­va im­már ne­gyed­szer, már­ci­us 19. és 21. kö­zött Rév­fü­lö­pön, az Or­dass La­jos Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pont­ban. A bor­fesz­ti­vál szép fej­lő­dé­sé­nek és ter­je­dő jó hí­ré­nek ékes bi­zo­nyí­té­ka, hogy idén már – Sop­ron­tól Nyír­egy­há­zá­ig, Zá­kány­tól Solt­vad­ker­tig, szin­te az egész or­szá­got fel­öle­lő­en – több mint fél­száz gaz­da (és bor­ked­ve­lő „ci­vil”) érez­te úgy, hogy a sző­lő és bor ad­ta mun­kák ide­jé­hez iga­zí­tott hét­vé­gén ki­csit fél­re kell ten­ni a met­sző­ol­lót, és a jól­eső test­vé­ri, ba­rá­ti kö­zös­ség­nek és „dé­del­ge­tett gyer­me­ke­ik”, vagy­is bo­ra­ik össze­mé­ré­sé­nek kell ál­doz­ni­uk eze­ket a szép, ta­va­szi­a­san me­leg na­po­kat. >>

Mik­ko csán­gált Bar­ca­ság­ban
If­jú­sá­gi ta­lál­ko­zók és nyá­ri tá­bo­rok szép em­lé­kei kö­zött tart­juk szá­mon a kö­zös ének­lé­se­ket, akár a tá­bor­tűz kö­rül, akár áhí­ta­to­kon. Ke­resz­tény kö­zös­sé­gek­ben a Kár­pát-me­den­cé­ben is jól is­mer­tek a finn ere­de­tű éne­kek, ame­lyek sa­já­tos dal­lam­vi­lá­guk­kal ma­gukkal ra­ga­dó han­gu­la­tot és kö­zös­sé­get tud­nak te­rem­te­ni. Nagy vá­ra­ko­zás­sal in­dul­tam hát már­ci­us 13-án a hosszú­fa­lu-fel­sze­gi Csán­gó Ház­ba, ahol a Mik­ko Go­es to Hea­ven ne­vet vi­se­lő, ke­resz­tény ze­nét ját­szó finn együt­tes kon­cert­je volt be­ha­ran­goz­va. >>

Keresztutak

Em­lé­ke­zés a pro­tes­táns pá­tens­re
Meg­tar­tó erő a vég­vá­rak­ban cím­mel ren­dez­tek kon­fe­ren­ci­át a Szat­már me­gyei Nagy­ecsed re­for­má­tus temp­lo­má­ban a pro­tes­táns pá­tens vissza­vo­ná­sá­nak 150. évé­ben, 2010. már­ci­us 19-én. >>

Pres­bi­te­rek se­reg­lé­se
Ku­tyá­ból nem lesz sza­lon­na? cím­mel evan­gé­li­zá­ció volt már­ci­us el­ső he­té­ben a ma­ros­vá­sár­hely-al­só­vá­ro­si re­for­má­tus gyü­le­ke­zet­ben. Az ige­hir­de­tés szol­gá­la­tát Sze­ve­ré­nyi Já­nos, a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház or­szá­gos misszi­ói lel­ké­sze vé­gez­te. Öt na­pon ke­resz­tül kö­zel há­rom­szá­zan hall­gat­ták es­tén­ként Is­ten igé­jét. Az is­ten­tisz­te­le­tek után min­den al­ka­lom­mal öt­ven-hat­van fő ma­radt még to­vább fó­rum­be­szél­ge­tés­re. >>

Új ér­se­k a Finn Evan­gé­li­kus Egy­ház élén
Ka­ri Mä­ki­nen tur­kui püs­pö­köt vá­lasz­tot­ták meg a Finn Evan­gé­li­kus Egy­ház élé­re az érsek­vá­lasz­tás má­so­dik for­du­ló­já­ban. A már­ci­us 11-ei, Hel­sin­ki­ben meg­tar­tott szavazá­son rend­kí­vül szo­ros ered­mény szü­le­tett: az 1175 sza­va­zat­ból Ka­ri Mä­ki­nen 593, míg Mi­ik­ka Ru­o­ka­nen dog­ma­ti­ka­pro­fesszor 582 voksot ka­pott. >>

Evangélikusok

„Az Úr erőt ad min­den ne­héz­ség­ben!”
A Kör­men­di Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség lel­ké­sze, Szol­ga-Tő­kés Sán­dor már két ve­se­át­ül­te­té­sen van túl, de or­vo­sai sze­rint új­ra transz­plan­tál­ni kel­le­ne nem­csak a ve­sé­jét, de ez­út­tal már a má­ját is. Az uni­tá­ri­us­ként fel­nőtt fér­fi azon­ban be­teg­sé­gé­ért há­lás Is­ten­nek, hi­szen el­mon­dá­sa sze­rint, ha an­nak ide­jén nem kell át­jön­nie Er­dély­ből Ma­gyar­or­szág­ra, le­het, hogy nem is­me­ri meg az Úr Jé­zus Krisz­tust. >>

Far­kas­há­zi Fe­renc
Va­la­ki is­mét el­ment kö­zü­lünk: ki­hunyt éle­te gyer­tyá­ja. Annyi­val sö­té­tebb lett a vi­lág… A Te­rem­tő hosszú és tar­tal­mas élet­tel aján­dé­koz­ta meg. Éle­te föl­di ide­jét min­dig Is­ten ke­zé­ben tud­ta, s bol­do­gan szol­gál­ta Urát, Is­te­nét. >>

In memoriam Vér­tesy Ru­dolf
Kö­zel hat­van­éves is­me­ret­ség kap­csolt össze az el­hunyt lel­kész test­vér­rel, aki­vel éle­tünk há­rom te­rü­le­tén is olyan szá­lak fűz­ték szo­ros­ra hi­tün­ket és gon­do­lat­vi­lá­gun­kat, me­lyek dön­tő­en be­ágya­zód­tak szol­gá­la­tunk­ba. >>

Be­mu­tat­ko­zik a Csor­nai Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség
Csor­na azon ke­vés rá­ba­kö­zi te­le­pü­lé­s egyi­ke, amellyel kap­cso­lat­ban nem is­me­re­tes egyet­len adat sem 16. szá­za­di evan­gé­li­kus re­for­má­to­rok mű­kö­dé­sé­ről. A vá­ros­ban a 19. szá­zad­ban je­lent meg az evan­gé­li­kus­ság, ami­kor a gaz­da­sá­gi fel­len­dü­lés­sel pár­hu­za­mo­san so­kan köl­töz­tek ide a kör­nyék­be­li evan­gé­li­kus fal­vak­ból. >>

e-világ

In­do­néz egy­há­zi ve­ze­tő teo­ló­gi­án­kon
Az In­do­néz-Ba­tak Pro­tes­táns-Lu­the­rá­nus Egy­ház egyik ve­ze­tő­je, dr. Ja­mi­lin Si­ra­it teo­ló­gi­ai pro­fesszor tar­tott elő­adást már­ci­us 16-án az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­te­men. Be­te­kin­tést nyúj­tott egy­há­za éle­té­be, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a más val­lá­sok­kal va­ló együtt­mű­kö­dé­s­re az igaz­sá­gos­ság, a bé­ke és a jó­lét kér­dé­sé­ben. >>

Fo­ga­dás az in­do­néz nagy­kö­vet­sé­gen
H. E. Man­ga­si Si­homb­ing, In­do­né­zia ma­gyar­or­szá­gi, hor­vát­or­szá­gi, bosz­nia-her­ce­go­vi­nai és ma­ce­dó­ni­ai nagy­kö­ve­te már­ci­us 16-án es­te fo­ga­dást adott re­zi­den­ci­á­ján dr. Ja­mi­lin Si­ra­it, az In­do­néz-Ba­tak Pro­tes­táns-Lu­the­rá­nus Egy­ház teo­ló­gi­ai ta­ná­ra és egyik ve­ze­tő­je tisz­te­le­té­re. >>

KDNP-elnök az „eklézsiabizniszről” és az ország kiárusításáról
Szé­les kon­szen­zus­sal mó­do­sí­ta­ni kell az egy­ház­ala­pí­tá­si tör­vényt, mert a mos­ta­ni hely­zet tart­ha­tat­lan – mond­ta Sem­jén Zsolt, a Ke­resz­tény­de­mok­ra­ta Nép­párt (KDNP) el­nö­ke március 19-én es­te egy la­kos­sá­gi fó­ru­mon Aj­kán. >>

„Min­dent meg­vizs­gál­ja­tok”
Hi­ány­pót­ló könyv­ként je­lent meg a Har­mat Ki­adó­nál ma­gyar nyel­ven dr. Dó­nal O’Ma­t­hú­na és dr. Walt La­ri­mo­re Al­ter­na­tív me­di­ci­na cí­mű mű­ve. Az ír gyógy­sze­rész és ame­ri­kai or­vos szer­ző­pá­rost az egye­sült ál­la­mok­be­li Ke­resz­tény Or­vo­sok Szö­vet­sé­ge kér­te fel az át­fo­gó és tár­gyi­la­gos ké­pet nyúj­tó ké­zi­könyv meg­írá­sá­ra. >>

Ve­szítsd el, ara­nyozd be vagy fesd ki!
Bár két hét­tel ez­előtt e so­rok író­ja úgy vél­te, hogy a Bar­Camp Bu­da­pest kon­fe­ren­cia ese­mé­nye­i­ről a le­he­tő legha­ma­rabb fog be­szá­mol­ni, ezt most még­sem te­szi. Egy­részt azért, mert a két lap­szám meg­je­le­né­se kö­zött de­rült ki, hogy idén is meg­ren­de­zik a ha­son­ló té­má­jú Star­tUp Un­derg­round kon­fe­ren­ci­át, és ér­de­mes a ha­zai web tör­té­né­se­it mind­két ren­dez­vény elő­adá­sa­i­nak fé­nyé­ben tár­gyal­ni. Más­részt ez az idő­szak szá­mos olyan köny­ves ese­ményt tar­to­gat, amely­nek in­ter­ne­tes vo­nat­ko­zá­sa is van, sőt va­ló­já­ban a vi­lág­há­ló nél­kül el­kép­zel­he­tet­le­nek len­né­nek. >>

Keresztény szemmel

„Cif­ra ki­csiny le­ve­lek, vannak benn üres he­lyek”
A deb­re­ce­ni Nagy­temp­lom­ból rá­di­ós is­ten­tisz­te­le­tet köz­ve­tí­tet­tek az el­múlt va­sár­nap. Az apos­to­li üd­vöz­lés ki­egé­szült egy na­gyon egy­sze­rű és köz­vet­len mon­dat­tal: kö­szönt­se min­den­ki kéz­fo­gás­sal és „ál­dás, bé­kes­ség” kí­vá­nás­sal a kö­rü­löt­te ülő­ket. A rá­di­ó­ból hal­la­ni le­he­tett a spon­tán kö­zös­ség­épí­tő moz­gást, szin­te érez­ni le­he­tett a te­kin­te­tek ta­lál­ko­zá­sát. Az is­ten­tisz­te­let nem ri­deg me­rev­ség­gel, ha­nem jó­ízű­en in­dult. Ha nem egye­dül let­tem vol­na ott­hon, in­dul­tam vol­na a mel­let­tem le­vők­höz én is… >>

Vi­rá­gok és va­sár­na­pok
Vi­rá­gunk még csak vol­na. Bár ir­dat­la­nul hosszú volt a tél, már éled a ter­mé­szet. Idén is a kró­ku­szok vol­tak a leg­bát­rab­bak. A sok sár­ga, fe­hér és li­la fe­jecs­ke vi­dá­man mo­zog a még hű­vös szél­ben. A na­pok­ban már a min­dig meg­bíz­ha­tó arany­vessző is kez­di bi­zony­gat­ni, hogy most már itt a ta­vasz. Tud­juk, hogy kö­vet­ke­zik a nár­cisz, a já­cint és a tu­li­pán, ame­lyek­nek a hagy­má­it még ősszel dug­dos­tuk a föld­be. Itt a ta­vasz, vi­rá­gunk még csak vol­na. >>

A hét témája

A meg­ren­dí­tő ere­jű pas­sió­já­ték tit­ka
Bújt már Jé­zus bő­ré­be, öl­töt­te ma­gá­ra Pé­ter apos­tol alak­ját, ját­szott el más ta­nít­vá­nyo­kat. A bib­li­ai tör­té­ne­tek rög­tön­zé­se­i­re épü­lő Meg­le­pe­tés Szín­ház egy­ko­ri tag­ja­ként Ben­kó­czy Pé­ter sok­fé­le­kép­pen vé­gig­él­te már Jé­zus szen­ve­dés­tör­té­ne­tét. A bib­li­o­drá­ma-ve­ze­tői és pszi­cho­drá­ma-asszisz­ten­si vég­zett­ség­gel is ren­del­ke­ző kőbányai evan­gé­li­kus lel­késszel a pas­sió­já­ték és a pas­sió­ol­va­sás tit­ka­i­ról be­szél­get­tünk. >>

a Nagyheti események
Nagy­sze­rű vál­lal­ko­zás­ba fo­gott az Ale­xand­ra Ki­adó 2008-ban, ami­kor meg­je­len­tet­te Ch­ris­ta Pöp­pel­mann A Bib­lia – A kul­tú­ra lát­ké­pei, 100 kép – 100 tény cí­mű köny­vét. >>

Szent Már­ton temp­lo­ma Zil­lis­ben: A láb­mo­sás (1109–1114)
Egé­szen kü­lön­le­ges új­tes­ta­men­tu­mi kép­sor lát­ha­tó a sváj­ci Gra­u­bün­den kan­ton­bé­li Zil­lis Szent Már­ton-temp­lo­má­ban. Egy XII. szá­za­di is­me­ret­len fes­tő a fa­ka­zet­tás mennye­ze­ten Jé­zus éle­té­nek és te­vé­keny­sé­gé­nek je­le­ne­te­it áb­rá­zol­ta. A 153 táb­la­kép ele­gen­dő tér­rel szol­gált, hogy ne csak a leg­fon­to­sabb ál­lo­má­sa­it je­le­nít­se meg Jé­zus éle­té­nek, ha­nem a ke­vés­bé je­len­tő­se­ket is, így pél­dá­ul az utol­só va­cso­ra előt­ti láb­mo­sást. >>

Le­o­nar­do da Vin­ci: Az utol­só va­cso­ra (1495–1497/98)
Az itá­li­ai mű­vész, Le­o­nar­do da Vin­ci Ce­na­co­lo cí­mű, 40 négy­zet­mé­te­res fest­mé­nyét, mely Jé­zust áb­rá­zol­ja ta­nít­vá­nya­i­val az utol­só va­cso­rán, Mi­lá­nó­ban, az egy­ko­ri San­ta Ma­ria del­le Gra­zie ko­los­tor szá­má­ra fes­tet­te. Meg­bí­zó­ja Lu­dovi­co Sfor­za, a vá­ros her­ce­ge volt, aki a ko­los­tort csa­lád­ja te­met­ke­zé­si he­lyé­ül épít­tet­te. Le­o­nar­do, aki 1483-tól mű­vész­ként és mér­nök­ként a her­ceg szol­gá­la­tá­ban állt, az utol­só va­cso­rát áb­rá­zo­ló ké­pén a jó­zan, szi­go­rú re­ne­szánsz­ra jel­lem­ző pers­pek­ti­vi­kus mély­sé­get az asz­tal kö­rül zaj­ló, kü­lö­nö­sen élénk je­le­net áb­rá­zo­lá­sá­val kom­bi­nál­ta. >>

El Gre­co: Jé­zus ki­űzi a ku­fá­ro­kat a temp­lom­ból (1610 k.)
Do­me­ni­kos Theo­to­ko­po­u­los, aki El Gre­co né­ven vált hí­res fes­tő­vé, ko­mor ké­pe­i­ről is­mert. A ku­fá­rok ki­űzé­sét a temp­lom­ból több­ször is meg­fes­tet­te. Ké­pe­i­ben va­ló­szí­nű­leg a ko­rá­nak egy­há­zi in­téz­mé­nyei el­le­ni tá­ma­dás esz­kö­zét lát­ta, ezért vá­lasz­tott min­dig temp­lo­mi hát­te­ret fest­mé­nyei szá­má­ra. Utol­só mű­vén az ese­ményt a temp­lom elő­te­re he­lyett a temp­lom bel­se­jé­be he­lyez­te. Itt azon­ban nem lát­ha­tók val­lá­si jel­ké­pek, csu­pán egy mű­al­ko­tás, va­ló­szí­nű­leg sír egy mez­te­len if­jú szob­rá­val és alat­ta egy re­li­ef­fel, mely a ku­fá­rok ki­űzé­sé­vel ana­ló­gi­át al­kot­va az el­ső em­ber­pár pa­ra­di­cso­mi ki­űze­té­sét je­le­ní­ti meg. >>

Gi­o­van­ni Bel­li­ni: Krisz­tus az Olaj­fák hegyén (1459 k.)
Az imád­ko­zó Krisz­tus az Olaj­fák he­gyén Gi­o­van­ni Bel­li­ni (1430–1516) re­ne­szánsz fes­tő egyik leg­ko­ráb­bi mun­ká­ja. Va­ló­szí­nű­leg egy gaz­dag pol­gár, név sze­rint Gia­co­mo Mar­cel­lo szá­má­ra fes­tet­te kegy­kép­ként. Az ef­fé­le kegy­ké­pek je­len­tet­ték Bel­li­ni mun­kás­sá­gá­nak a port­rék mel­lett a má­sik súly­pont­ját. Ezek el­ső­sor­ban nem egy ese­mény il­luszt­rá­lá­sá­ra vagy egy he­lyi­ség dí­szí­té­sé­re szol­gál­tak, ha­nem el­mél­ke­dés­re és imád­ko­zás­ra ösz­tö­nöz­tek. Eb­ben az eset­ben a szem­lé­lő a ha­lá­la előtt ál­ló Jé­zus ma­gá­nyát és két­ség­be­esé­sét ér­zé­kel­he­ti, de az an­gyal vi­ga­szát és az örök élet re­mé­nyét is meg­pil­lant­hat­ja a ké­pen. >>

Ro­gi­er van der Wey­den: Krisz­tus le­vé­te­le a ke­reszt­ről (1435 k.)
A Krisz­tus le­vé­te­le a ke­reszt­ről Ro­­gier van der Wey­den­nek (1399–1464), a ké­ső kö­zép­kor egyik leg­je­len­tő­sebb fla­mand fes­tő­jé­nek a leg­hí­re­sebb mű­vei kö­zé tar­to­zik. >>

Pe­ter Pa­ul Ru­bens: A lán­dzsa­szú­rás (1606–1610 k.)
A fla­mand fes­tő, Pe­ter Pa­ul Ru­bens leg­in­kább az an­tik mi­to­ló­gi­á­ból is­mert bu­ja szép­sé­ge­ket és az Ótes­ta­men­tum bot­rá­nya­it áb­rá­zo­ló fest­mé­nye­i­ről vált is­mert­té, nem pe­dig Krisz­tus szen­ve­dé­sét és ha­lá­lát áb­rá­zo­ló ké­pe­i­ről, me­lye­ket drá­mai szín­kont­raszt­tal tett ér­zék­le­tes­sé. A ke­reszt­re fe­szí­tést meg­örö­kí­tő, va­ló­szí­nű­leg még itá­li­ai tar­tóz­ko­dá­sa alatt fes­tett mű­vét ri­kí­tó vö­rös és ko­mor sö­tét­li­la szí­nek, va­la­mint a tes­tek­re ve­tü­lő fény já­té­ka jel­lem­zi. >>

Al­brecht Alt­dor­fer: Pi­lá­tus kéz­mo­sá­sa (1509–1518)
Szent Se­bes­tyén, aki a le­gen­da sze­rint ró­mai ka­to­na volt, és a III. szá­zad­ban szen­ve­dett már­tír­ha­lált, a ke­resz­tény mű­vé­szet egyik leg­ked­vel­tebb mo­tí­vu­ma. A lin­zi Szent Fló­ri­án-ko­los­tor­temp­lom egyik ol­tár­ké­pén áb­rá­zol­ta Al­brecht Alt­dor­fer (1480 k.–1538), a re­gens­bur­gi re­ne­szánsz fes­tő Szent Se­bes­tyén már­tír­sá­gát Jé­zus­sal szem­ben. Az ol­dal­szárny hát­ol­da­lán nyolc je­le­net­ben kö­vet­het­jük nyo­mon a szent már­tír­ha­lá­lát, a bel­ső ol­da­lán pe­dig Jé­zus szen­ve­dé­se­it. >>

Giot­to: Jú­dás csók­ja (1304–1306)
En­ri­co Scro­veg­ni ban­kár és ke­res­ke­dő az egyik leg­gaz­da­gabb em­ber volt Pa­do­vá­ban. Ezt ap­já­nak, Re­gi­n­al­dó­nak kö­szön­het­te, aki olyan hír­hedt uzso­rás volt, hogy Dan­te Is­te­ni szín­já­tékában el­éget­te a po­kol­ban. 1300-ban fia nem­csak új pa­lo­tát kez­dett épí­te­ni csa­lád­ja szá­má­ra, ha­nem egy ká­pol­nát is. Az épü­let kí­vül­ről na­gyon egy­sze­rű­nek tű­nik, de be­lül Scro­veg­ni Giot­to di Bon­done, Itá­lia ak­ko­ri­ban leg­ke­re­set­tebb mű­vé­sze szá­má­ra adott meg­bí­zást, hogy fres­kó­i­val ki­fes­se. A ké­pe­ken nagy hang­súlyt ka­pott a bű­nök és eré­nyek, va­la­mint Jé­zus szen­ve­dé­sé­nek és ha­lá­lá­nak áb­rá­zo­lá­sa. A Jú­dás csók­ja az egyik leg­hí­re­sebb da­rab­ja a cik­lus­nak. >>

evél&levél

Bach kö­ze­lé­ben…
A Bu­da­pes­ti Vo­nó­sok és a Lu­the­rá­nia ének­kar köz­re­mű­kö­dé­sé­vel, dr. Kamp Sa­la­mon ve­ze­té­sé­vel és ve­zény­lé­sé­vel tar­tott „if­jú­sá­gi” kon­cert­so­ro­zat ez esz­ten­dei, elem­ző elő­adás­sal egy­be­kö­tött har­ma­dik kon­cert­je is saj­nos lezajlott már (J. S. Bach: Komm, Jesu, komm BWV 229, Der Ge­ist hilft uns­rer Sch­wach­he­it auf BWV 226) már­ci­us 20-án a De­ák Té­ri Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um dísz­ter­mé­ben. Aki részt vett eze­ken az elő­adá­so­kon, örül­ne, ha a so­ro­zat egész esz­ten­dő­ben foly­ta­tód­na. Az if­jú­sá­gi jel­zőt azért tet­tem idé­ző­jel­be, mert ezek­nek az elő­adá­sok­nak ér­té­ke és él­ve­ze­te bi­zony nincs kor­osz­tály­hoz köt­ve. So­kan va­gyunk, akik sze­ret­jük, hall­gat­juk, él­vez­zük a ze­nét, de itt más­ról, több­ről van szó! >>

Hozzászólás Ri­bár Já­nos es­pe­res úr­ írásához
A sza­bad­ság fo­ko­za­tai cí­mű ve­zér­cik­két öröm­mel ol­vas­tam la­punk már­ci­us 14-i szá­má­ban. Csak an­nak jel­zé­sét hi­á­nyo­lom, hogy „a te­rem­tés­tör­té­net­ben ka­pott ima­go dei (is­ten­ké­pű) és a ke­resz­ten kor­ri­gált va­ló­sá­gun­kat” kor­ri­gál­ni lá­za­dó-bű­nös/bű­nö­ző vol­tunk mi­att szük­sé­ges, s ezt a kor­rek­ci­ót ré­szünk­ről a cse­cse­mő­ke­reszt­ség­ben még nem fo­gad­tuk el. >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Sóvárgó szíved támaszkodjék az igé­re, s hagyatkozzál annak megiga­zí­tó ígéretére. Ezen állva csak lépj Is­ten elé, mondván: Uram, való igaz, én nem vagyok méltó, hogy ná­lam szállj, de én szükségemben ke­gyelmedet sóvárgom, ha talán még­is ... >>

A vasárnap igéje

Ki a ki­rály?
Ígé­re­te­sen in­du­ló pár­be­széd. Kér­dés­re kér­dés, majd vi­szont­kér­dés a fe­le­let. Mai élet­hely­ze­tek­ben is gya­kor­ta elő­for­dul ha­son­ló, csak más tó­nus­ban, más cél­lal, tény­le­ges in­for­má­ció és őszin­te ér­dek­lő­dés nél­kül. „Mit né­zel? Hoz­zám be­szélsz? Ke­mény­ked­ni akarsz?” Ide­á­lis mód­szer az in­du­la­tok el­sza­ba­du­lá­sá­hoz és az el­ke­rül­he­tet­le­nül be­kö­vet­ke­ző tes­ti erő­szak­hoz. A ne­mes­nek épp nem ne­vez­he­tő pár­vi­a­dal vé­gén az­tán ki­de­rül, va­ló­já­ban „ki a ki­rály”. >>

Az öröm von­zá­sá­ban
A ko­vász­ta­lan ke­nye­rek, az­az a pás­ka ün­ne­pé­nek el­ső nap­já­nak es­té­jén Jé­zus és ta­nít­vá­nyai öröm­ün­nep­re jöt­tek össze, hogy meg­em­lé­kez­ze­nek Iz­ra­el Egyip­tom­ból va­ló sza­ba­du­lá­sá­ról. Az ün­nep­lést nem ár­nyé­kol­ta be sem az, hogy Jé­zus tu­da­to­san ké­szült a ha­lá­lá­ra, sem az, hogy ezen az es­tén a ta­nít­vá­nyok kö­zül ki­vált az áru­ló. >>

A nagy le­lep­le­ző­dés
A szen­ve­dés­tör­té­net egyik leg­drá­ma­ibb rész­le­té­nek fel­idé­zé­sé­vel kí­ván ma szól­ni hoz­zánk Is­ten. Nem vé­let­len, hogy ne­künk szó­ló leg­fon­to­sabb üze­ne­te­it tör­té­net­be öl­töz­te­ti. Ami ugyan­is meg­tör­té­nik, az már vég­ér­vé­nyes. Nem vi­ta­té­ma, ha­nem be­vég­zett tény. Ku­tat­hat­juk je­len­tő­sé­gét, de meg­vál­toz­tat­ni nem tud­juk. Így va­gyunk az­zal is, ami Jé­zus­sal tör­tént, ki­vált­kép­pen mind­az­zal, ami nagy­hé­ten esett meg ve­le. >>

Mély­be
Kel­le­mes szom­bat dél­után volt, ami­kor hár­man el­in­dul­tunk, hogy fel­men­jünk az egyik leg­szebb, óce­án mel­let­ti hegy­te­tő­re. Nem a ki­épí­tett mű­utat vá­lasz­tot­tuk, mert tú­ráz­ni sze­ret­tünk vol­na: a le­ge­lő­kön át­ve­ze­tő és egy­re emel­ke­dő gya­log­ös­vény­re ka­nya­rod­tunk. Tud­tuk, ha er­re me­gyünk, el­érünk majd egy olyan be­kö­tő sza­kaszt, amely két szik­la­fal kö­zött vi­szony­lag ké­nyel­me­sen a 196 mé­ter ma­gas hegy te­te­jé­re ve­zet. Szé­pen sü­tött a nap, a ma­da­rak vi­dá­man rep­ked­tek az alant bé­ké­sen hul­lám­zó óce­án fe­lett, a me­se­szép táj iga­zi fel­üdü­lést je­len­tett. >>

Oratio oecumenica

Oratio ˝cumenica
Ál­dott légy, Is­te­nünk, hogy Jé­zus Krisz­tus Urunk be­vo­nult Je­ru­zsá­lem­be, vál­lal­va a leg­vég­ső konf­ron­tá­ci­ót. Egy­ér­tel­mű­vé té­ve azt, hogy ő a Mes­si­ás. Ő a vár­va várt Ki­rály, a Fő­pap, a Pró­fé­ta, ... >>

Oratio ˝cumenica
Uram, nagy­pén­tek van. A leg­na­gyobb pén­tek: ke­reszt­ha­lá­lod nap­ja. Ke­zem­ben tar­tom a ré­gi kis ké­pet, amely egy kis­lányt áb­rá­zol, aki ezt ké­ri tő­led, ke­resz­tet vi­vő Meg­vál­tóm: „Add ne­kem, Uram, ke­resz­te­det, ... >>

Gyermekvár

Ked­ves Gye­re­kek!
Al­bert és Pong­rác lo­vag­nak egy hat­for­du­lós fel­ada­tot kell meg­ol­da­nia Sza­káll ki­rály ké­ré­sé­re. Old­já­tok meg ti is a fel­ada­to­kat, ame­lyek mind­egyi­ke egy-egy sza­már­ral kap­cso­la­tos bib­li­ai tör­té­net­hez kö­tő­dik, és a meg­fej­té­se­ket össze­gyűjt­ve küld­jé­tek el a szer­kesz­tő­ség cí­mé­re (Evan­gé­li­kus Élet szer­kesz­tő­sé­ge, 1085 Bu­da­pest, Ül­lői út 24.). A bo­rí­ték­ra ír­já­tok rá: Gyer­mek­vár. A vé­gén aján­dé­kot kap­tok. >>

ÉnekKincsTár

Be­kö­szön­tő
Jö­vő hét­től, hús­vét ün­ne­pé­től kezd­ve im­már har­mad­szor in­dul Can­ta­te né­ven egy­ház­ze­nei ro­vat az Evan­gé­li­kus Élet­ben. >>