A hét témája

Az imád­ko­zó Krisz­tus az Olaj­fák he­gyén Gi­o­van­ni Bel­li­ni (1430–1516) re­ne­szánsz fes­tő egyik leg­ko­ráb­bi mun­ká­ja. Va­ló­szí­nű­leg egy gaz­dag pol­gár, név sze­rint Gia­co­mo Mar­cel­lo szá­má­ra fes­tet­te kegy­kép­ként. Az ef­fé­le kegy­ké­pek je­len­tet­ték Bel­li­ni mun­kás­sá­gá­nak a port­rék mel­lett a má­sik súly­pont­ját. Ezek el­ső­sor­ban nem egy ese­mény il­luszt­rá­lá­sá­ra vagy egy he­lyi­ség dí­szí­té­sé­re szol­gál­tak, ha­nem el­mél­ke­dés­re és imád­ko­zás­ra ösz­tö­nöz­tek. Eb­ben az eset­ben a szem­lé­lő a ha­lá­la előtt ál­ló Jé­zus ma­gá­nyát és két­ség­be­esé­sét ér­zé­kel­he­ti, de az an­gyal vi­ga­szát és az örök élet re­mé­nyét is meg­pil­lant­hat­ja a ké­pen.

A re­ne­szánsz kez­de­te

A re­ne­szánsz, az an­tik gö­rög és ró­mai stí­lus és szel­le­mi ide­ál új­já­szü­le­té­se Itá­li­á­ban vet­te kez­de­tét a XV. szá­zad ele­jén. A kor­szak fon­tos kép­vi­se­lői vol­tak Fi­lip­po Bru­nel­lesc­hi (1377–1446) épí­tész és And­rea Mant­eg­na (1431–1506). Ez­zel az irány­zat­tal az ér­te­lem és a rend irán­ti tö­rek­vés ke­rült az elő­tér­be, va­la­mint az em­ber mint in­di­vi­du­um a né­ző­pont fó­ku­szá­ba. A fes­té­szet­ben az em­be­rek és a tá­jak na­tu­ra­lisz­ti­kus meg­je­le­ní­té­sé­re tö­re­ked­tek, de min­de­nek­előtt a pers­pek­tí­va he­lyes áb­rá­zo­lá­sá­ra.

A ta­nít­vá­nyok ígé­re­te

Má­té, Márk és Lu­kács evan­gé­li­u­ma ar­ról szá­mol be, hogy Jé­zus az utol­só va­cso­rát kö­ve­tő­en ta­nít­vá­nya­i­val a Je­ru­zsá­lem­től ke­let­re lé­vő Olaj­fák he­gyé­re ment. Ek­kor meg­jö­ven­döl­te ne­kik, hogy még azon az éj­sza­kán mind­nyá­jan el fog­nak for­dul­ni tő­le. Hi­szen Za­ka­ri­ás pró­fé­ta írá­sá­ban ez áll: „Verd meg a pász­tort, és el­szé­led­nek a ju­hok.” Pé­ter nem akar­ta el­hin­ni a mon­dot­ta­kat, és azt bi­zony­gat­ta, ha min­den­ki el­for­dul Jé­zus­tól, ő ak­kor is mel­let­te áll majd. Er­re Jé­zus meg­jö­ven­döl­te ne­ki, hogy a ka­kas­ku­ko­ré­ko­lás előtt há­rom­szor fog­ja meg­ta­gad­ni őt. Vé­gül egy Ge­cse­má­né ne­vű kert­be ér­tek, mely az Olaj­fák he­gyé­nek lá­bá­nál te­rül el. Jé­zus fel­szó­lí­tot­ta ta­nít­vá­nya­it, hogy te­le­ped­je­nek le, míg ő ma­gá­nyo­san imád­ko­zik. Csak Pé­tert, Ja­ka­bot és Já­nost vit­te ma­gá­val. Út­köz­ben – így me­sé­li Márk –ret­teg­ni és gyöt­rőd­ni kez­dett, és így szólt há­rom ta­nít­vá­nyá­hoz: „Szo­mo­rú az én lel­kem mind ha­lá­lig.” Az­után ar­ra kér­te őket, ma­rad­ja­nak mel­let­te és vi­gyáz­za­nak, majd el­tá­vo­lo­dott tő­lük, és a föld­re bo­rul­va imád­koz­ni kez­dett.