A hét témája

A fla­mand fes­tő, Pe­ter Pa­ul Ru­bens leg­in­kább az an­tik mi­to­ló­gi­á­ból is­mert bu­ja szép­sé­ge­ket és az Ótes­ta­men­tum bot­rá­nya­it áb­rá­zo­ló fest­mé­nye­i­ről vált is­mert­té, nem pe­dig Krisz­tus szen­ve­dé­sét és ha­lá­lát áb­rá­zo­ló ké­pe­i­ről, me­lye­ket drá­mai szín­kont­raszt­tal tett ér­zék­le­tes­sé. A ke­reszt­re fe­szí­tést meg­örö­kí­tő, va­ló­szí­nű­leg még itá­li­ai tar­tóz­ko­dá­sa alatt fes­tett mű­vét ri­kí­tó vö­rös és ko­mor sö­tét­li­la szí­nek, va­la­mint a tes­tek­re ve­tü­lő fény já­té­ka jel­lem­zi.

A ta­núk

Lu­kács azt ír­ja, hogy Jé­zus min­den is­me­rő­se el­jött a ke­reszt­re­fe­szí­tés­re, és az asszo­nyok, akik Ga­li­le­á­ból kö­vet­ték, ugyan­csak je­len vol­tak. Má­té és Márk vi­szont csak Má­ria Mag­da­lé­nát, Má­ri­át, a fi­a­ta­labb Ja­kab any­ját és Sa­lo­mét, Ja­kab és Já­nos any­ját em­lí­tik. A leg­több mű­vész áb­rá­zo­lá­sán azon­ban – Ru­ben­sé­hez ha­son­ló­an – Já­nos evan­gé­li­u­mát kö­vet­ve Jé­zus any­ja, Má­ria és „az a ta­nít­vány, a kit sze­ret va­la” – az ál­ta­lá­no­san el­fo­ga­dott né­zet sze­rint Já­nos – is a ke­reszt alatt gyá­szol. Jé­zus rá­bíz­ta any­ját a ta­nít­vá­nyá­ra, aki at­tól a nap­tól ma­gá­hoz fo­gad­ta őt.