A hét témája

Szent Se­bes­tyén, aki a le­gen­da sze­rint ró­mai ka­to­na volt, és a III. szá­zad­ban szen­ve­dett már­tír­ha­lált, a ke­resz­tény mű­vé­szet egyik leg­ked­vel­tebb mo­tí­vu­ma. A lin­zi Szent Fló­ri­án-ko­los­tor­temp­lom egyik ol­tár­ké­pén áb­rá­zol­ta Al­brecht Alt­dor­fer (1480 k.–1538), a re­gens­bur­gi re­ne­szánsz fes­tő Szent Se­bes­tyén már­tír­sá­gát Jé­zus­sal szem­ben. Az ol­dal­szárny hát­ol­da­lán nyolc je­le­net­ben kö­vet­het­jük nyo­mon a szent már­tír­ha­lá­lát, a bel­ső ol­da­lán pe­dig Jé­zus szen­ve­dé­se­it.

Pi­lá­tus

Pon­ti­us Pi­lá­tus, aki Kr. u. 26-tól 36-ig volt Jú­dea hely­tar­tó­ja, az egy­ház­tör­té­net­ben gyak­ran meg­le­pő­en po­zi­tív ér­té­ke­lést ka­pott. Az or­to­dox egy­ház­ban még szent­ként is tisz­te­lik, mi­vel Jé­zust el­is­mer­te Mes­si­ás­nak. Jo­sep­hus Fla­vi­us, a zsi­dó tör­té­net­író (Kr. u. 36/37 k.–100) és Ale­xand­ri­ai Phi­lón (Kr. e. 20 k.–Kr. u. 40) el­len­ben ki­fe­je­zet­ten erős­ke­zű ré­gens­ként ír­ják le. Kr. u. 36-ban azért hív­ták vissza hi­va­ta­lá­ból, mert a sza­ma­ri­tá­nu­sok za­rán­dok­la­tát vér­be foj­tot­ta. Emel­lett kor­rup­ci­ó­val és ké­tes gaz­da­go­dás­sal is vá­dol­ták.