Gyermekvár

Al­bert és Pong­rác lo­vag­nak egy hat­for­du­lós fel­ada­tot kell meg­ol­da­nia Sza­káll ki­rály ké­ré­sé­re. Old­já­tok meg ti is a fel­ada­to­kat, ame­lyek mind­egyi­ke egy-egy sza­már­ral kap­cso­la­tos bib­li­ai tör­té­net­hez kö­tő­dik, és a meg­fej­té­se­ket össze­gyűjt­ve küld­jé­tek el a szer­kesz­tő­ség cí­mé­re (Evan­gé­li­kus Élet szer­kesz­tő­sé­ge, 1085 Bu­da­pest, Ül­lői út 24.). A bo­rí­ték­ra ír­já­tok rá: Gyer­mek­vár. A vé­gén aján­dé­kot kap­tok.

A két lo­vag a vár pál­ma­há­zá­ba igye­ke­zett, hogy meg­ke­res­sék Já­cint fő­ker­tészt. Ta­ná­csot akar­tak ugyan­is kér­ni tő­le, hogy mi­lyen szí­nű vi­rá­gok­ból ké­szít­tes­se­nek csok­rot a ki­rály­kis­asszony szü­le­tés­nap­já­ra.

– Tu­dod, Al­bert ba­rá­tom, ma több­szö­rö­sen is je­les nap van! Idén épp vi­rág­va­sár­nap­ra esik Jáz­min ki­rály­kis­asszony szü­le­tés­nap­ja.

– Gyö­nyö­rű cso­kor­ral kell őt meg­lep­nünk! Já­cint fő­ker­tész egé­szen biz­to­san se­gít majd ne­künk. Nézd, épp itt jön.

– Üd­vö­zöl­lek ben­ne­te­ket, ne­mes lo­va­gok! Mi já­rat­ban vagy­tok itt, a pál­ma­ház­ban?

– Jáz­min ki­rály­kis­asszony szü­le­tés­nap­já­ra sze­ret­nénk egy bok­ré­tát ké­szí­te­ni. Tud­nál ne­künk eb­ben se­gí­te­ni?

– Szí­ves örö­mest! Épp teg­nap nyílt ki né­hány na­gyon kü­lön­le­ges vi­rág, amely­nek a hagy­mái messze föld­ről ér­kez­tek. Gyer­tek vissza egy óra múl­va, ad­dig­ra el­ké­szí­tem a csok­rot.

– Na­gyon kö­szön­jük! Amíg kész lesz, mi me­gyünk, és meg­old­juk a kö­vet­ke­ző fel­ada­tot!

– Van egy olyan sej­té­sem – mond­ta Pong­rác –, hogy vi­rág­va­sár­nap­hoz fog kö­tőd­ni.

Ami­kor a lo­va­gok meg­néz­ték a te­ker­csen lé­vő rejt­vényt, öröm­mel lát­ták, hogy iga­zuk van. A fel­adat Jé­zus je­ru­zsá­le­mi be­vo­nu­lá­sá­val volt kap­cso­la­tos. Egy hét­tel hús­vét előtt olyan sza­már­csi­kón ül­ve ment a fő­vá­ros­ba, ame­lyen még sen­ki sem ült előt­te. Az em­be­rek ki­tó­dul­tak az ut­cá­ra, pál­ma­ága­kat szór­tak, és a fel­ső­ru­há­i­kat tet­ték le az út­ra, hogy Jé­zus azokon men­jen vé­gig. Úgy él­je­nez­ték őt, mint egy ki­rályt.

– Pe­dig ő nem vá­gyott er­re az ün­nep­lés­re – mond­ta Al­bert lo­vag. – Épp az el­len­ke­ző­je volt rá jel­lem­ző, azért is vo­nult be sza­már­há­ton, nem pe­dig lo­von vagy hin­tón. A fel­adat sze­rint ki kell szí­nez­nünk a ké­pet, és a pál­ma­ágak be­tű­i­ből egy szót kell össze­ol­vas­nunk. Ez jel­le­mez­te Jé­zust.