Keresztutak

Ku­tyá­ból nem lesz sza­lon­na? cím­mel evan­gé­li­zá­ció volt már­ci­us el­ső he­té­ben a ma­ros­vá­sár­hely-al­só­vá­ro­si re­for­má­tus gyü­le­ke­zet­ben. Az ige­hir­de­tés szol­gá­la­tát Sze­ve­ré­nyi Já­nos, a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház or­szá­gos misszi­ói lel­ké­sze vé­gez­te. Öt na­pon ke­resz­tül kö­zel há­rom­szá­zan hall­gat­ták es­tén­ként Is­ten igé­jét. Az is­ten­tisz­te­le­tek után min­den al­ka­lom­mal öt­ven-hat­van fő ma­radt még to­vább fó­rum­be­szél­ge­tés­re.

Református pres­bi­te­ri kon­fe­ren­ci­á­ra és a pres­bi­te­ri szö­vet­ség Al­só-Nyá­rád men­ti ta­go­za­tá­nak ­ala­ku­ló ülé­sé­re ke­rült so­r már­ci­us 6-án a luka-ilenc­falvi gyü­le­ke­ze­t temp­lo­má­ban, amelyre ugyancsak meghívást kapott Sze­ve­rényi János országos missziói lelkész. Göcs­ről, Szé­kely­va­já­ból, Ákos­fal­vá­ról, Nyá­rád­szent­be­ne­dek­ről, Cse­re­fal­vá­ról, Nyá­rád­ka­rá­cson­ból és Foly­fal­vá­ról, So­mosd­ról, Csib­áról és Ká­posz­tás­szent­mik­lós­ról, Fin­ta­há­zá­ról, Lu­ka­fal­vá­ról és Ilenc­fal­vá­ról, Te­re­mi­új­fa­lu­ból, va­la­mint Lő­rinc­fal­vá­ról ér­kez­tek a re­for­má­tus pres­bi­te­rek és lel­ki­pász­to­ra­ik Is­ten se­reg­gyűj­té­sé­nek a nap­já­ra (Zsolt 110,3).

Az együtt­lét Lő­rincz Ist­ván ma­ros­vá­sár­hely-al­só­vá­ro­si lel­ki­pász­tor pré­di­ká­ci­ó­já­val kez­dő­dött. Az ige­hir­de­tő 1Kor 15,58 alap­ján ra­gyog­tat­ta fel az egy­be­gyűl­tek előtt a hi­á­ba­va­ló és a nem hi­á­ba­va­ló dol­go­kat. Min­den­kit meg­kí­sért, hogy a nem hi­á­ba­va­ló dol­go­kat hi­á­ba­va­ló­nak lás­suk, és for­dít­va. Kér­jük el Is­te­nünk­től a he­lyes lá­tás ke­gyel­mi aján­dé­kát! – szó­lí­tott fel a pré­di­ká­tor.

A foly­ta­tás­ban meg­ala­kult az Al­só-Nyá­rád men­ti pres­bi­te­ri kör­zet ve­zér­ka­ra. Az el­nök­sé­get a vá­laszt­mány a ma­ga kö­ré­ből ez­után fog­ja meg­vá­lasz­ta­ni.

A kon­fe­ren­cia Sze­ve­ré­nyi Já­nos elő­adá­sá­val foly­ta­tó­dott (képünkön). Az elő­adó a tő­le meg­szo­kott stí­lus­ban: ele­ve­nen, hu­mo­ro­san és mai tör­té­ne­tek­kel fű­sze­rez­ve tett bi­zony­sá­got a pres­bi­te­ri mun­ká­ról. Már re­fe­rá­tu­má­nak cí­me is ezt ve­tí­tet­te elő­re: A fa­vá­gás­tól a ha­lot­tak fel­tá­masz­tá­sá­ig. Az el­hang­zot­tak vég­ki­csen­gé­se: le­gyen a gyü­le­ke­zet csa­lá­di­as, és le­gyen a csa­lá­dunk egy­há­zi­as. Örö­köl­tünk egy na­gyon erős ha­gyo­mányt, ezt a ha­gyo­mányt kel­le­ne meg­szen­tel­ni, élet­tel meg­töl­te­ni. Több­ször de­rül­tünk, de még több­ször meg­döb­ben­ten haj­tot­tuk le a fe­jün­ket a hal­lot­tak alap­ján. Ró­lunk be­szélt az elő­adó.

Bo­tos Csa­ba