Evangélikusok

El­hunyt az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let ko­ráb­bi fel­ügye­lő­je

Va­la­ki is­mét el­ment kö­zü­lünk: ki­hunyt éle­te gyer­tyá­ja. Annyi­val sö­té­tebb lett a vi­lág… A Te­rem­tő hosszú és tar­tal­mas élet­tel aján­dé­koz­ta meg. Éle­te föl­di ide­jét min­dig Is­ten ke­zé­ben tud­ta, s bol­do­gan szol­gál­ta Urát, Is­te­nét.

A mai Da­bas vá­ros gyó­ni ré­szé­ben szü­le­tett, majd Du­na­ke­szi­re köl­tö­zött a csa­lád, ő ma­ga pe­dig Bu­da­pes­ten, a Fel­ső­ke­res­ke­del­mi Is­ko­lá­ban szer­zett érett­sé­git. Gya­kor­no­ki éve­it Za­la­eger­sze­gen kezd­te, 1941-ben a mai Szlo­vá­kia te­rü­le­tén fek­vő Pár­kány­ba he­lyez­ték. Eb­ben az év­ben ve­zet­te ol­tár elé hű­sé­ges hit­ve­sét, Po­lá­ko­vits Klá­rát, aki­vel több mint hat­van évig él­tek együtt bé­kes­ség­ben és sze­re­tet­ben. Há­zas­sá­guk­ból két le­ány­gyer­mek szü­le­tett, az idő­seb­bik hu­szon­hét éves ko­rá­ban tra­gi­kus bal­eset ál­do­za­ta lett.

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után há­rom­évi szi­bé­ri­ai fog­ság kö­vet­ke­zett, majd a csa­lád Esz­ter­gom­ban ta­lált me­ne­dé­ket. Far­kas­há­zi Fe­renc itt a me­gyei ta­nács adó­ügyi osz­tá­lyán dol­go­zott. Mi­u­tán Ta­ta­bá­nyát je­löl­ték ki me­gye­szék­hely­ként, is­mét la­kó­he­lyet kel­lett vál­toz­tat­nia a csa­lád­nak. Ez­után a Pénz­ügy­mi­nisz­té­ri­um re­vi­zo­ri ki­ren­delt­sé­gét ve­zet­te nyug­díj­ba vo­nu­lá­sá­ig. Mun­ká­ját nyug­dí­jas­ként igaz­ság­ügyi szak­ér­tő­ként foly­tat­ta, ké­sőbb az esz­ter­go­mi Kon­tó Köny­ve­lői Iro­da au­di­to­ra lett. Fe­le­sé­ge ha­lá­la után vissza­vo­nul­tan élt le­á­nya gon­dos­ko­dó sze­re­te­té­től övez­ve Ta­tán. Az élet és ha­lál Ura 2010. már­ci­us 6-án hív­ta őt ha­za.

Egy­há­zunk­kal va­ló kap­cso­la­ta vé­gig­kí­sér­te éle­tét. Szí­ve­sen em­lé­ke­zett val­lás­ta­ná­ra­i­ra és lel­ké­sze­i­re. Több gyü­le­ke­ze­tünk­nek volt fel­ügye­lő­je, a ta­tai egy­ház­köz­ség ak­tív pres­bi­te­re, majd a Fej­ér-Ko­má­ro­mi Egy­ház­me­gye bi­zal­má­ból egy­ház­me­gyei fel­ügye­lő. Né­hai dr. Nagy Ist­ván ta­tai es­pe­res ja­vas­la­tá­ra 1987-ben az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let fel­ügye­lői tisz­té­re vá­lasz­tot­ták meg a gyü­le­ke­ze­tek pres­bi­té­ri­u­mai. Ezt a szol­gá­la­tot ti­zen­há­rom éven át vé­gez­te hű­ség­gel.

Gon­dol­ko­dá­sá­ban min­dig a gyü­le­ke­ze­tek szem­pont­jai ke­rül­tek el­ső hely­re. Élet­ta­pasz­ta­la­ta és pénz­ügyi gya­kor­la­ta alap­ján az egyházi tu­laj­don­ba vissza­ke­rü­lő in­téz­mé­nyek gaz­da­sá­gi ügye­i­nek in­té­zé­sé­ben volt se­gít­sé­gé­re egy­há­zunk or­szá­gos el­nök­sé­gé­nek. Kö­zép­is­ko­lá­ink szám­adá­sa­it oda­adás­sal el­len­őriz­te. Meg­bíz­ha­tó­sá­gá­hoz és szak­ér­tel­mé­hez nem fért két­ség.

Far­kas­há­zi Fe­renc, so­kak Fe­ri bá­csi­ja nép­sze­rű, köz­vet­len, bib­lia­ol­va­só em­ber volt. Nem­csak hit­te, de él­te is Jé­zus sza­vát: „…aki kö­zü­le­tek el­ső akar len­ni, az le­gyen a rab­szol­gá­tok.” (Mt 20,27) Köz­tünk ha­ra­gos szó nem hagy­ta el aj­kát, bé­kes­ség­ke­re­ső, alá­za­tos em­ber volt.

Ra­va­ta­la mel­lett e so­rok író­ja – tíz évig el­nök­tár­sa –, va­la­mint Szar­ka Ist­ván fej­ér-ko­má­ro­mi es­pe­res és Fran­ko Má­tyás ta­tai lel­kész szol­gált. „…min­den­ki, aki fel­ma­gasz­tal­ja ma­gát, meg­aláz­ta­tik, aki pe­dig meg­aláz­za ma­gát, fel­ma­gasz­tal­ta­tik.” (Lk 18,14)

D. Sze­bik Im­re