evél&levél

A sza­bad­ság fo­ko­za­tai cí­mű ve­zér­cik­két öröm­mel ol­vas­tam la­punk már­ci­us 14-i szá­má­ban. Csak an­nak jel­zé­sét hi­á­nyo­lom, hogy „a te­rem­tés­tör­té­net­ben ka­pott ima­go dei (is­ten­ké­pű) és a ke­resz­ten kor­ri­gált va­ló­sá­gun­kat” kor­ri­gál­ni lá­za­dó-bű­nös/bű­nö­ző vol­tunk mi­att szük­sé­ges, s ezt a kor­rek­ci­ót ré­szünk­ről a cse­cse­mő­ke­reszt­ség­ben még nem fo­gad­tuk el.

Tu­da­tos élet­for­má­ló hit a sza­bad­ság út­ja. A Jé­zus út­ján va­ló el­in­du­lás bi­zony har­cot, kí­sér­tést, pró­ba­té­telt, ke­resz­tet is je­lent, amely­hez csak a ha­lá­lon túl tel­jes­sé vá­ló, de már most is meg-meg­ta­pasz­tal­ha­tó üd­vös­ség ad erőt. Jé­zus nem tit­kol­ta, mit je­lent őt kö­vet­ni: kö­zönyt, meg­al­ku­vást, gúnyt, kor­lá­to­zást, zak­la­tást, ül­dö­zést a több­ség ré­szé­ről. Vol­tak és van­nak, akik meg­bán­ták vagy csak fé­lig vál­lal­ták. Ne­kem sem aka­ró­dzott foly­ton fej­jel men­ni a fal­nak, de a vö­rös püs­pö­kök fe­ke­te bá­rá­nya­ként vál­lal­nom kel­lett a vá­gó­juh és a fal­tö­rő kos vál­ta­ko­zó sze­re­pét.

Test­vé­ri sze­re­tet­tel:

Dr. Zsig­mondy Ár­pád lel­kész-le­vél­tá­ros (Hat­van)