Kultúrkörök

A De­ák té­ri evan­gé­li­kus gim­ná­zi­um­ban már­ci­us 23-án nyílt ki­ál­lí­tás meg­nyi­tó­ja után kér­tem be­szél­ge­tés­re Vízy Lász­ló épí­tészt, nyu­gal­ma­zott mű­em­lék-fel­ügye­lőt. Ő „ve­zé­nyel­te le” ugyan­is – mint a Bu­da­pest Fő­vá­ro­si Ta­nács Vég­re­haj­tó Bi­zott­sá­ga Mű­sza­ki Osz­tá­lyá­nak épí­té­sze – az is­ko­la­épü­let dísz­ter­mé­nek fel­újí­tá­sát hu­szon­öt év­vel ez­előtt. Úgy is mond­hat­nánk, szá­mos ér­de­kes­ség tu­dó­ja, aki amúgy ma­ga is evan­gé­li­kus gyö­ke­rek­kel ren­del­ke­zik.

– 1983-at ír­tunk, és a fő­vá­ro­si V. ke­rü­le­ti ta­nács öt­éves ter­vé­ben sze­re­pelt egy ze­ne­is­ko­la épí­té­se, amely­nek elég nagy lett vol­na a költ­ség­ve­té­se. Az összeg azon­ban nem állt tel­jes mér­ték­ben ren­del­ke­zés­re, így azt az át­hi­da­ló meg­ol­dást ja­va­sol­tam, hogy újít­suk fel in­kább a dísz­ter­mét en­nek az is­ko­lá­nak.

– Amely az 1948-as ál­la­mo­sí­tás, il­let­ve a le­ány­gim­ná­zi­um 1952-ben tör­tént meg­szün­te­té­se után ál­ta­lá­nos is­ko­la­ként funk­ci­o­nált 1992-ig, ami­kor is az egy­ház vissza­kap­ta az épü­le­tet. Rossz ál­la­pot­ban volt a dísz­te­rem?

– A meg­épí­tés óta több­ször is fel­újí­tot­ták, ezek kö­vet­kez­mé­nye­ként azon­ban el­ve­szí­tet­te dí­szí­té­sét és szí­ne­it; a fa­lak szür­kés­zöld­re vol­tak fest­ve, a már­vány­nak nyo­ma sem volt. A pad­lót hal­szál­kás par­ket­ta fed­te. A fa­li­ka­rok le­fe­lé áll­tak, rá­adá­sul leg­alább öt­fé­le bu­rát szá­mol­tunk meg raj­tuk. A te­rem kö­ze­pén ta­lál­ha­tó pom­pás csil­lár is ugyan­ilyen sze­dett-ve­dett volt. Elő­ször új lám­pa­tes­te­ket akar­tunk ven­ni, de dr. Far­baky Pé­ter mű­vé­szet­tör­té­nész épü­let­tör­té­ne­ti ta­nul­má­nya ki­mu­tat­ta, hogy az épü­let­ben ere­de­ti­leg gáz­fű­tést és gázvi­lá­gí­tást hasz­nál­tak. Ez utób­bi csak úgy volt le­het­sé­ges, ha a lám­pák gyer­tya­sze­rű­en ég­tek, vagy­is a vi­lá­gí­tó­tes­tek bu­rá­i­nak fel­fe­lé kel­lett áll­ni­uk. Nem tud­tuk, ho­gyan néz­tek ki az ere­de­ti bu­rák, így Ki­szely Ka­ta­lin üveg­mű­vész úja­kat ter­ve­zett.

– Az ál­la­pot­fel­mé­rés után in­dul­ha­tott meg a min­den rész­let­re ki­ter­je­dő, ala­pos fel­újí­tás.

– A ro­man­ti­kus stí­lu­sú már­vány­te­rem mű­em­lé­ki ter­ve­zé­sé­re Schall Jó­zsef Ybl-dí­jas épí­tészt kér­tem fel. Ő raj­zol­ta meg a mű­em­lé­ki bel­sőt, il­let­ve azo­kat a ki­egé­szí­tő ele­me­ket –mint pél­dá­ul a dísz­par­ket­tát –, ame­lye­ket pó­tol­ni kel­lett. Ezek a ter­vek lát­ha­tók itt a most nyílt ki­ál­lí­tás ke­re­té­ben. Hadd te­gyem hoz­zá azt is, hogy a De­ák té­ri dísz­te­rem ter­ve­it a Kép­ző- és Ipar­mű­vé­sze­ti Lek­to­rá­tus bí­rál­ta el. A meg­fe­le­lő szak­mai kon­zul­tá­ció után nem­csak hogy egy­han­gú­lag jó­vá­hagy­ták Schall Jó­zsef ter­ve­it, de a ti­zen­hat lap ere­de­ti­je má­ra mú­ze­u­mi ér­té­kű­vé vált.

– Em­lí­tet­te, hogy a mun­ka meg­kez­dé­se ide­jén is szür­kés­zöld szí­nű­ek vol­tak a fa­lak.

– A fel­újí­tás alap­kér­dé­se volt, hogy mi­lyen volt az ere­de­ti bel­ső szí­ne­zés, és va­jon mi­ért hív­ták már­vány­te­rem­nek, ha már­vány­nak a nyo­mát sem le­het lát­ni. Mi­u­tán be­fe­jez­ték az Ope­ra­ház fel­újí­tá­sát 1984 őszén, Sze­be­ni Nán­dor építész és mun­ka­tár­sai let­tek a dísz­te­rem fel­újí­tá­sá­nak ki­vi­te­le­zői. Elő­ze­te­sen fal­ku­ta­tást vé­gez­tek, és há­rom ré­te­get vissza­bont­va, a ne­gye­dik ré­teg­ben meg­ta­lál­ták az ere­de­ti, már­vány ha­tá­sú fes­tést. Stuc­co lus­tro a ne­ve en­nek a fal­fes­té­si tech­ni­ká­nak, amely va­ló­já­ban matt viasz­fes­tés. Az ere­de­ti fes­tést a je­len­tős hi­á­nyok és sé­rü­lé­sek mi­att csak a be­já­ra­ti ol­dal­fa­lon le­he­tett – egy rész­le­té­ben – be­mu­tat­ni. A töb­bi fe­lü­le­tet en­nek a min­tá­já­ra új­ra­fes­tet­ték.

– Schall Jó­zsef­nek a dísz­te­rem­ről szó­ló mű­le­írá­sá­ban a kö­vet­ke­ző­ket ol­vas­hat­juk: „ A 120 éves épü­let dísz­ter­me erő­sen el­hasz­ná­ló­dott. A sok­szo­ri át­fes­tés, má­zo­lás az asz­ta­los­mun­ka fi­nom ta­go­za­ta­it és a dí­szí­tő­mo­tí­vu­mok ha­tá­ro­zott kon­túr­ja­it át­fed­te, le­pu­hí­tot­ta. So­kat ron­tott a leg­utol­só má­zo­lás, ami­kor az ara­nyo­zan­dó dí­szí­té­sek­nél a lap­aranyt bronz­por­ral he­lyet­te­sí­tet­ték! A bronz­por meg­fe­ke­te­dett, mai ál­la­po­ta csú­nya! A te­rem mai ál­la­po­tá­ban a kö­zép­zöld szín ural­ko­dik. Sö­tét.” Ez a le­írás már nem áll­ja meg a he­lyét…

– A fel­újí­tás so­rán sze­ret­tük vol­na hely­re­ál­lí­ta­ni a mennye­zet és a kar­zat dí­sze­i­nek, va­la­mint a vi­lá­gí­tó­tes­tek­nek az ara­nyo­zá­sát, ha nem is tel­je­sen, de leg­alább je­len­tős rész­ben. Ab­ban az idő­ben azon­ban ara­nyat csak kü­lön en­ge­déllyel, de­vi­za-, az­az kon­ver­ti­bi­lis­va­lu­ta-fe­de­zet­tel le­he­tett be­sze­rez­ni. Ilyen pénz­ügyi ke­ret­tel csak a fő­vá­ros, il­let­ve a me­gyék ren­del­kez­tek. Dr. Czét­ényi Pi­ros­ká­nak, a Bu­da­pes­ti Mű­em­lék-fel­ügye­lő­ség ve­ze­tő­jé­nek köz­re­mű­kö­dé­sé­vel kap­tuk meg az arany füst­la­pok­hoz szük­sé­ges de­vi­zát a fő­vá­ro­si kon­tin­gens ter­hé­re egy el­kü­lö­ní­tett ke­ret­ből.

Ha meg­néz­zük a mennye­zet alatt, a fa­la­kon kör­be­fu­tó dí­szí­tő­sort, ak­kor lát­hat­juk, hogy a mo­tí­vum­ban a Fel­vi­dék­re jel­lem­ző pi­ros és kék szín do­mi­nál arany ki­egé­szí­tők­kel. Nem vé­let­le­nül, hi­szen az épü­let ter­ve­ző­je, Gers­ter Ká­roly kas­sai szár­ma­zá­sú volt. A te­rem fel­újí­tá­sá­nál en­nek hely­re­ál­lí­tá­sá­ra is tö­re­ked­tünk.

A hal­szál­kás par­ket­tát is – amely rá­adá­sul két­fé­le irány­ban volt le­té­ve – sze­ret­tük vol­na a ko­ra­be­li­hez ha­son­ló min­tá­jú pad­ló­zat­ra cse­rél­ni. Mi­vel nem ma­radt ránk az ere­de­ti min­tá­zat, Schall Jó­zsef egy fel­vi­dé­ki út­ján min­tá­kat gyűj­tött, ezek alap­ján ter­vez­te meg a most is lát­ha­tó par­ket­tát. Két­fé­le fa­anyag­ból ké­szült: a sö­té­tebb szí­nű tölgy­ből, a vi­lá­go­sabb ár­nya­la­tú kő­ris­fá­ból.

– 1985 vé­gén fe­je­ződ­tek be a fel­újí­tá­si mun­ká­la­tok, ame­lyek ered­mé­nye­kép­pen az­óta im­po­záns dísz­te­rem­be lép­he­tünk be.

– Ami­kor dr. Gerő Lász­ló épí­tész, mű­em­lé­kes pro­fesszor be­lé­pett a meg­szé­pült te­rem­be, el­is­me­rő­en, a ma­ga szűk­sza­vú mód­ján csak annyit mon­dott: „Kell len­ni olyan fel­újí­tás­nak, amely min­ta­ként szol­gál.” Hogy ez va­ló­ban így van-e, és hogy a re­no­vá­lás ki­áll­ta-e hu­szon­öt év pró­bá­ját, ítél­je meg min­den­ki ma­ga.

Bo­da Zsu­zsa