Élő víz
Mit jelent számomra húsvét?
Fiatalabb koromban olvastam egyszer két halászról, akik részegen szálltak be a csónakba. Nagy erőfeszítéssel eveztek, de sehogy sem közeledtek a túlsó parthoz. Nem értették, mi akadályozza őket. Végre észrevették: csónakjuk még mindig az innenső parthoz volt kötve…
Ez a kis történet gondolkodásra késztetett: nem vagyok én is hasonló ezekhez a halászokhoz? Tulajdonképpen mi is az életcélom? Akkor már olvasni kezdtem a Bibliát, és megértettem belőle, hogy a túlsó partra kellene megérkeznem… Megvilágosodott előttem, hogy az én életem sem halad jó irányba. Kezdtem keresni ennek az okát. Még szorgalmasabban olvastam tovább Istennek igéjét, míg végre rámutatott, hogy életem hajója meg van kötözve a bűnök köteleivel. Hiába próbálkozom hitben előbbre jutni, a sátán megkötöz. A bűnök tengerében inkább süllyed, mint előbbre haladna életem. Szorongó érzések vettek körül.
Húsvét ünnepe közeledett. Addig már sok húsvét volt életemben, de egyik sem jelentett számomra különösebb ünnepet. Végre hatvan évvel ezelőtt eljött az a húsvét, amely számomra is elhozta az igazi örömet, boldogságot, megújulást, egy új élet megindulását. Ezen a napon boldog örvendezéssel vettem tudomásul az angyal hírmondását: „Nincsen itt, mert feltámadt…” (Mt 28,6)
Mit is jelentett akkor számomra ez az üzenet? Annak felismerését, hogy élő Krisztusom van!
Egy angol költő, akitől megkérdezték, mit jelent számára Krisztus, így felelt: „Ami a virágnak a nap, az nekem a Krisztus.” Amint a virágnak színt és illatot a napsugár, úgy az ember életének Krisztus ad értéket. Így kezdtem azután én is új életet az én élő, megváltó Krisztusommal.
Tudom, hogy ma is nagyon sokféleképpen vélekednek Krisztusról. Egyesek szerint tökéletes ember volt, aki úgy tudott hinni, szeretni, megbocsátani, jót tenni és áldozatot hozni, mint senki más, és ebben van az ő utolérhetetlensége. Mások szerint rajongó volt, aki megvalósíthatatlan célokat tűzött az emberek elé, akinek „rögeszméje” volt az Isten országának megalapozása azon a földön, ahol kenyér kell az embereknek, és a pénz a diktáló úr. Alázatot, szolgálatot és önmegtagadást hirdetett, amelyekre – úgymond – nagyon ráfizetnénk, ha gyakorolnánk. Jézus tehát kegyetlen zsarnok volt – dohogják a világ fiai –, aki igájába hajtja a szabadságra teremtett embert, hogy neki engedelmeskedjék. Befurakodik a báltermekbe, és erkölcsi elveivel megrontja a mámoros órákat, kiüti a kézből a borospoharat.
Sok ember számára Krisztus kegyeletes emlék csupán. Ők a templomban szívesen nézik a feszületet, „elhallgatják” a róla szóló tanítást, örvendeznek születése emlékünnepén, magukba szállnak halála évfordulóján, ám értetlenül állnak a húsvéti sír csodája előtt.
Világossá vált előttem, hogy a mai embert ezért tudja oly erősen fogva tartani a sátán. Húsvét ünnepe azért nem hoz számukra igazi szabadulást, megújulást, mert ők még nem „birtokolják” azt a Krisztust, aki legyőzte a halált.
Hozzuk hát ezért ide ezen az ünnepen hitünk alvó parazsát, hadd szítsa lángra a húsvéti örömhír! Hadd mutassa meg nekünk, hogy Krisztus a mi élő Megváltónk, aki meghalt érettünk bűneinkért, de fel is támadott, hogy számunkra megszerezze az örök életet. Jelentse ezt számunkra a húsvét, hogy megismerhessük a drága húsvéti üzenet boldogságát: Krisztus feltámadott!
Ha tehát még fogva tart a sátán, ha a bűnök még e világhoz kötöznek, hagyjuk oda régi életünket, kezdjünk új életet Krisztussal! Legyen ő az életünk vezére, útmutatója! Legyen Krisztus élő valóság számunkra!
Ha mindezt elfogadjuk, és hit által magunkévá tesszük, akkor lesz igazi húsvétunk. Akkor értjük meg, mit jelent a húsvét: feltámadni Krisztussal új életre.
Legyen a húsvéti üzenet mindenkori örömhír számunkra!
Szenczi László