Élő víz
HETI ÚTRAVALÓ
Krisztus mondja: „Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” (Jel 1,18)
Húsvét hetében az Útmutató reggeli és heti igéi ezt zengik: az Úr Krisztus valóban feltámadott megigazulásunkra, ő a húsvéti hit Teremtője. Dicsérjük az Urat! „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmassága szerint újjászült minket élő reménységre; Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által.” (1Pt 1,3; LK) „Üdvösség és szabadulás kelyhét veszem, és az Úr nevét éneklem.” (GyLK 750) A fehér ruhás ifjú az üres sírból hirdeti: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt.” (Mk 16,6) Pál is eszünkbe juttatja a kapott evangéliumot: „Krisztus meghalt a mi bűneinkért (…). Eltemették, és (…) feltámadt a harmadik napon. Legutoljára pedig (…) megjelent nekem is.” (1Kor 15,3.4.8) De a Feltámadott is szól a mindenkori, rest szívű emmausi vándorokhoz: „Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” Ám ők ott a személyes találkozás nyomán felhevült szívű tanítványokká lettek, és „ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről” (Lk 24,26.35). Nekünk van kiről/miről elbeszélnivalónk? Miénk Luther e bizonyságtétele? „Isten, ki a Krisztust felébresztette halottaiból, megeleveníti majd a mi halandó testünket is. Mi sem maradunk a sírban, hanem feltámadva, vele együtt testileg is örök húsvétot ünnepelünk!” Pál ezt így indokolja: „Jézus Krisztus legyőzte a halált, és világosságra hozta az el nem múló életet az evangélium által.” (2Tim 1,10; LK) Urunk, ím, feltámadt, mi is feltámadunk. „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (1Kor 15,19) De Pál szinte egy lélegzetvétellel folytatja bizonyságtételét: „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje”; „…azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi.” (1Kor 15,20.23) De mit jelent a test feltámadása? „Az első ember földből, porból való, a második ember mennyből való.(…) És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is.” (1Kor 15,47.49) Húsvéti hitét így összegzi Pál: amikor a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor lesz „teljes a diadal a halál fölött”. Vele együtt adjunk hálát az Úr Istennek, „aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által” (1Kor 15,54.57). Kétezer éve minden péntek e győzelemre és a bűnből való szabadulásunkra emlékeztet, „mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott” (1Kor 5,7). Erről szól Pál evangéliuma is: „Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is.” (2Tim 2,11) Ezért: „Várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet.” (Niceai hitvallás) Valld: „Uram, kihoztál engem a holtak honából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.” (GyLK 689,3) S hidd: „Jézus, Üdvözítőm él, / Vele együtt én is élek. (…) Hol látássá lesz a hit, / Mely örökké üdvözít.” (EÉ 369,2.4)
Garai András