Keresztény szemmel

Be­is­me­rés cím­mel ír­ta meg élet­gyó­ná­sát M. atya. A 2009 őszén be­kö­vet­ke­zett ha­lá­la utá­ni ta­ka­rí­tás­kor ta­lál­ta meg fe­let­te­se a do­ku­men­tu­mot. M. atya, aki ha­lá­la előtt könnyí­te­ni akart a lel­kén, va­ló­szí­nű­leg nem gon­dol­ta, hogy múlt­já­nak le­lep­le­zé­se va­ló­sá­gos la­vi­nát in­dít el.

1. ja­nu­ár­ja óta ki­de­rült, nem ő, az et­ta­li in­ter­ná­tus szer­ze­tes ta­ná­ra az egyet­len, aki­nek fi­a­tal fi­úk meg­ron­tá­sa ter­he­li a lel­ki­is­me­re­tét. Vi­lág­szer­te több ka­to­li­kus in­téz­mény­ben de­rült fény ha­son­ló ese­tek­re. Né­met­or­szág­ban száz fö­lött van a sze­xu­á­lis vissza­élé­sek szá­ma, de Ír­or­szág­ban, az Egye­sült Ál­la­mok­ban, Ka­na­dá­ban, Nagy-Bri­tan­ni­á­ban, Auszt­rá­li­á­ban és Me­xi­kó­ban is több ügy ke­rült nyil­vá­nos­ság­ra. A vég­le­ges ada­to­kat még nem le­het tud­ni, hi­szen fo­lya­ma­to­san zaj­lik a múlt fel­tá­rá­sa.

Fon­tos az okok meg­is­me­ré­se is. So­kak­ban töb­bé-ke­vés­bé az a vé­le­mény ala­kult ki, hogy a ró­mai ka­to­li­kus egy­ház­ban gya­ko­rolt cö­li­bá­tus a hi­bás. Saj­nos, ez a ma­gya­rá­zat nem al­kal­maz­ha­tó az evan­gé­li­kus in­téz­mé­nyek­ben – mint pél­dá­ul a ga­i­en­ho­fe­ni bent­la­ká­sos is­ko­lá­ban – el­kö­ve­tett vissza­élé­sek­re.

Összes­sé­gé­ben több száz érin­tett­ről le­het szó. Olyan em­be­rek­ről, akik a tör­tén­tek óta fel­nőt­tek. Akik ed­dig hall­gat­tak, és nem biz­tos, hogy most meg akar­nak szó­lal­ni. Van­nak köz­öttük olya­nok, akik töb­bé-ke­vés­bé fel­dol­goz­ták az ese­mé­nye­ket, és olya­nok is, akik­nek éle­tét, sze­mé­lyi­sé­gét meg­nyo­mo­rí­tot­ták az át­él­tek, és nem tud­nak talp­ra áll­ni. Van­nak, aki­ket fel­sza­ba­dít, hogy vég­re be­szél­het­nek ró­la, de van­nak olya­nok is, akik­ben ez csak a se­be­ket tép­né fel. Egy szen­ve­dő alany, Bo­do Kirch­hoff író így be­szélt er­ről: „Egyik érin­tet­ten sem lát­szik, mennyi min­den tönk­re­ment ben­ne.” Ő min­den írá­sá­ban pró­bál­ja fel­dol­goz­ni gye­rek­ko­ri él­mé­nye­it.

A köz­vé­le­mény igaz­sá­got kö­ve­tel. De mi az igaz­ság? Mi len­ne az ál­do­za­tok ja­vá­ra? Mi len­ne a meg­ol­dás? A tet­te­sek szi­go­rú meg­bün­te­té­se? Anya­gi kár­té­rí­tés? A cö­li­bá­tus el­tör­lé­se? Fe­lejt­sük el a tör­tén­te­ket? Be­szél­jük át? Vál­lal­juk a nyil­vá­nos­ság előtt? Vagy rejt­sük el még ma­gunk elől is? Bosszút aka­runk? Meg­bo­csá­tás­ra tö­rek­szünk?

Las­san már azt sem le­het tud­ni, ki az ál­do­zat. Ta­lán a tet­te­sek ma­guk is ál­do­za­tai egy rend­szer­nek, ne­vel­te­té­sük­nek, más em­be­rek­nek? Ki in­dí­tot­ta el a vissza­élé­sek ör­dö­gi lán­co­la­tát? Ma­ga az egy­ház is ál­do­za­tá­vá vált a ki­rob­bant bot­rány­nak, és nem tud­ja, mi­hez kezd­jen. Mi­lyen vá­laszt ad­jon a tá­ma­dá­sok­ra? Pró­bál­ja el­ken­dőz­ni a múl­tat, vagy néz­zen szem­be ve­le? Ho­gyan lel­ki­gon­doz­za a sze­xu­á­li­san ki­hasz­nált nő­ket és fér­fi­a­kat? Ta­lán a nyil­vá­nos bo­csá­nat­ké­rés az egyet­len ki­út. Ezt kö­ve­ti a raj­nai pro­tes­táns tar­to­má­nyi egy­ház is, és er­re biz­tat az ír hí­vek­hez szó­ló pász­to­ri le­ve­lé­ben XVI. Be­ne­dek pá­pa.

Ki az, aki itt igaz­sá­got te­het? Ki az, aki gyó­gyu­lást ad­hat? Ki az, aki át­ér­zi a gyen­gék, a ki­szol­gál­ta­tot­tak hely­ze­tét? Ki az, aki tud­ja, mert a ma­ga bő­rén ta­pasz­tal­ta, mit je­lent a tes­ti-lel­ki bán­tal­ma­zás? Csak az, aki ma­ga is ál­do­zat. Ő, aki­nek ha­lá­lá­ban min­den em­ber vét­kes. Jé­zus, mind­annyi­unk Meg­vál­tó­ja – ál­do­za­to­ké és tet­te­se­ké egy­aránt.

A. M.