Élő víz
Időskori kísértések
Föltételezem, hogy az Evangélikus Élet olvasói között nem kevés az idősödő és a már nagyon idős testvér, de időskori kísértésekről nem szoktunk beszélni, vagy nem is tudunk ilyesmiről. Úgy gondoljuk, hogy a kísértés az kísértés, nincs ember – se öreg, se fiatal –, akit ne érintene egész élete során, hiszen még Isten Fiát sem kerülte el. Lehetséges, hogy a különböző korosztályokat különböző kísértések érik? Igen.
A fiatalok többsége talán észre sem veszi, hogy kísérti őket a sátán, csak akkor, amikor valami látványos bűnbe estek, vagy akkor sem, mert a barátok befolyásának vagy gyerekkori szeretethiánynak, esetleg a sorsnak tulajdonítják. Mi, idősek ilyenkor botránkozunk, felháborodunk, „bezzegezünk”, és máris mi estünk bűnbe, engedtünk az ítélkezés kísértésének. Nem gondoltunk arra, hogy – elismerve a korszellem romboló hatását is – minden nemzedék olyanná válik, amilyenné az előtte járók nevelték jó vagy rossz példájukkal. Minden nemzedék felelős az utána jövőkért.
Speciális kísértéseket rejt maga az öregség állapota. Kénytelenek vagyunk többet foglalkozni önmagunkkal, betegségeink kezeltetésével. Természetes, hogy tüneteinket, a gyógymódokat megbeszéljük barátainkkal. De vigyáznunk kell, hogy ne ez töltse be a szívünket, mert így csak az énünket hizlaljuk, ami tömény önzés, és újabb sikeres megkísértetés.
Az időskorra jellemző a visszatekintés, életünk számbavétele. Érezzük, hogy közeledik az Isten előtti megállás ideje. Jóllehet komolyan hittük, hogy Jézus Krisztusért minden bűnünk, tehát egész életünk meg van bocsátva, most mégis ránk nehezednek régi bűneink, főleg mulasztásaink. Igazán meg vannak bocsátva? És ezzel utolért egy újabb öregkori kísértés: kételkedünk a már elnyert bűnbocsánat érvényességében, és ettől meggyengül a hitünk – talán mert látjuk a régi bűnök mostanáig ható rossz következményeit. Egy lelkigondozással kiemelten foglalkozó lelkész írta egyik könyvében: „Az ilyen gondolatok gazdái a tolvajlás bűnében leledzenek: visszalopják maguknak a már megbocsátott bűneiket.” A következményeket pedig viseljük el alázatos szívvel.
A kísértő nagyszerűen kihasználja állapotunknak e gyengülését, amely egyszerre testi és hitbeli. Nem mindegy neki, hogy az ő markába esünk-e, vagy az állhatatosak közé soroltatunk. Ezért próbálja gyengíteni a hitünket. Ez az ő állandó stratégiája életünk során mindvégig. A mi korunkban azonban az is félelemmel tölt el minket, hogyan tudunk állhatatosak maradni a halálunk előtti időben, esetleg súlyos szenvedések, nagy fájdalmak között, a kiszolgáltatottság állapotában. Ki ne fohászkodott volna már így: „Uram, add, hogy hirtelen halállal haljak meg!”
Urunk, könyörülj rajtunk, és ne engedd, hogy öregségünkben bármilyen kísértésnek engedjünk, add, hogy végig ki tudjunk tartani a hitben, és hűségesen ragaszkodjunk hozzád! Imádságom folytatódjék egy szép énekünk első versével:
Lelki próbáimban, Jézus, légy velem,
El ne tántorodjék tőled életem,
Félelem, ha bánt, vagy nyereség kísért,
Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért.
Laborczi Zoltánné