Keresztény szemmel
Weideni köszöntés
Hetilapunk múlt vasárnapi száma a 3. oldalon rövid híradást közölt Meghosszabbított bajor–magyar partnerszerződés címmel. Ehhez kapcsolódva adom közzé alábbi írásomat, amely a Bajor Evangélikus Egyház zsinatának Weidenben tartott ülésszakán hangzott el német nyelvű köszöntésként (Grußwortként).
Igen tisztelt Elnök Asszony!
Főtisztelendő Püspök Úr!
Tisztelt Zsinat! Kedves Testvérek!
Mindenekelőtt hálás köszönetet mondok a meghívásért. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy zsinatuk mostani ülésszakán részt vehetek, és Önökhöz szólhatok. Az is a feladatom, hogy átadjam egyházunk elnökségének és vezető testületeinek köszöntését.
Ma, amikor a Bajor Evangélikus Egyház zsinata egyházaink testvéregyházi szerződéséről és annak meghosszabbításáról tárgyal, örömmel és hálával emlékezünk kapcsolataink első lépéseire és későbbi kiteljesedésére.
Ahogy azt Önök is minden bizonnyal jól tudják, egyházaink partneri kapcsolata közvetlenül a rendszerváltás után kezdődött, és szinte azt is mondhatjuk, hogy egyfajta sajátos előjele lett Magyarország Európai Unióhoz való, tizenkét évvel későbbi csatlakozásának. A további évek folyamán egyházaink legfontosabb, határokon túlnyúló kapcsolataként teljesedett ki.
Egyházaink partnerségének elmélyüléséhez minden bizonnyal elsősorban a személyes találkozások adták a fő hajtóerőt. A kölcsönös látogatások során sokan találtak barátokra, testvéri kapcsolatok születettek. Így jött létre a közösségeknek az a hálózata, amely végső soron partnerségünk tényleges hordozója.
Bajor–magyar testvéregyházi partnerségünk igazi különlegessége és jelentősége az, hogy egész egyházunkat érinti. Már a fordulat előtt is jó volt a kapcsolat például a Gustav-Adolf-Werkkel, a Martin-Luther-Bunddal, de egyes gyülekezetek és egyháztagok között is, hiszen akik korábban Magyarországra jöttek szabadságuk idején, a Balaton partján nemcsak az NDK-polgárokkal, de egyháztagjainkkal és gyülekezeteinkkel is találkoztak.
A hivatalos testvéregyházi szerződés létrejötte óta azonban egész egyházunk szolgálatának minden dimenziójával részessé lett ebben a közösségben. Óvodáink már 1995 óta együtt dolgoznak. 2003 óta iskoláink között is eleven csereprogram működik. Az ifjúsági és a női munkában részt vevőket közös táborok és szemináriumok gazdagítják. Diakóniai intézményeink és a szeretetszolgálatban dolgozók között is intenzív és kölcsönös találkozásokat szerveznek a területért felelős munkatársaink. És még nem értünk a végére: újabb és újabb gyülekezetek és intézmények csatlakoznak a rendszeres kapcsolatokat ápolók közösségéhez.
Míg Schrobenhausennek immár huszonkét éves kapcsolata van a budahegyvidéki gyülekezettel, az ingolstadti diakónia és óvoda 2005-ben lett aktív résztvevő – és számomra külön öröm volt, hogy a három évvel ezelőtti szokásos évi konzultációnkon arról értesülhettem, hogy Ingolstadt és Győr kapcsolatából a bajor fél is sokat profitál. Megköszönve a lehetőséget, külön meg kell itt említenem, hogy a diakónia területén ismét új ajtó nyílt előttünk: 2009 őszén két magyar hallgatónk elkezdhette diakónusi tanulmányait Rummelsbergben.
Kölcsönösen nyerünk a testvéregyházi kapcsolatból, jóllehet egészen különbözőek vagyunk – vagy talán éppen azért! Gazdaságilag és egyházaink méretét tekintve kétségtelenül a nagy és a kis testvérről beszélhetünk csak. De a mi partnerségünkben a kölcsönösség a fontos, az egyenrangúak találkozása (Begegnung auf Augenhöhe). És ez nem úgy történik – a két testvér képét használva –, hogy a nagyobb kissé sajnálkozva, részvéttel lehajol a kicsihez, és vigasztalásul egy darab csokit nyom a szájába. Úgy valósul meg ez a találkozás, hogy a partnerek rendszeresen összejönnek, és együtt gondolják végig, mi a teendő. Úgy valósul meg, hogy bajor és magyar óvónők, a szeretetszolgálatban dolgozók rendszeresen közösen szerveznek továbbképzéseket. Úgy él ez a kapcsolat, hogy bajor pedagógusok Magyarországra jönnek tanulmányútra, ahogy ezekben a napokban éppen Győrött is történik. És akkor él, amikor bajor diakóniai intézményekből hangzik a magyar partnerek felé a kérdés: mit vártok tőlünk?
Hazai egyházunk nagy kihívások előtt áll. Megvan a lehetőségünk, hogy szolgálatunkkal a társadalmi nyilvánosság elé lépjünk, és sok területen fontos lépéseket tettünk már. Ha bajor testvéreinktől támogatást kapunk ehhez, akkor azt nem alamizsnaként fogadjuk, hanem mint valóságos együtt munkálkodást, amely bennünket mint az egyesült Európában élő egyik egyházat erősít, és amely segít minket abban, hogy szolgálatunkat a ránk bízottakért gyülekezeteinkben, intézményeinkben jobban és hatékonyabban végezhessük.
Istennek adunk hálát a a Bajor Evangélikus Egyházzal való partneri kapcsolatért. És köszönetet mondunk Önöknek is, hogy bennünket testvérként be- és elfogadtak, és készek további évekre kiterjeszteni partnerszerződésünk hatályát. Reméljük, hogy testvéregyházi kapcsolatunkat az eljövendő évtizedek alatt is Isten gazdag áldása kíséri.
Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület