Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

He­ti­la­punk múlt va­sár­na­pi szá­ma a 3. ol­da­lon rö­vid hír­adást kö­zölt Meg­hosszab­bí­tott ba­jor–ma­gyar part­ner­szer­ző­dés cím­mel. Eh­hez kap­cso­lód­va adom köz­zé aláb­bi írá­so­mat, amely a Ba­jor Evan­gé­li­kus Egy­ház zsi­na­tá­nak We­i­den­ben tar­tott ülés­sza­kán hang­zott el né­met nyel­vű kö­szön­tés­ként (Gruß­wort­ként).

Igen tisz­telt El­nök Asszony!

Fő­tisz­te­len­dő Püs­pök Úr!

Tisz­telt Zsi­nat! Ked­ves Test­vé­rek!

Min­de­nek­előtt há­lás kö­szö­ne­tet mon­dok a meg­hí­vá­sért. Szá­mom­ra nagy meg­tisz­tel­te­tés, hogy zsi­na­tuk mos­ta­ni ülés­sza­kán részt ve­he­tek, és Önök­höz szól­ha­tok. Az is a fel­ada­tom, hogy át­ad­jam egy­há­zunk el­nök­sé­gé­nek és ve­ze­tő tes­tü­le­te­i­nek kö­szön­té­sét.

Ma, ami­kor a Ba­jor Evan­gé­li­kus Egy­ház zsi­na­ta egy­há­za­ink test­vér­egy­há­zi szer­ző­dé­sé­ről és an­nak meg­hosszab­bí­tá­sá­ról tár­gyal, öröm­mel és há­lá­val em­lé­ke­zünk kap­cso­la­ta­ink el­ső lé­pé­se­i­re és ké­sőb­bi ki­tel­je­se­dé­sé­re.

Ahogy azt Önök is min­den bi­zonnyal jól tud­ják, egy­há­za­ink part­ne­ri kap­cso­la­ta köz­vet­le­nül a rend­szer­vál­tás után kez­dő­dött, és szin­te azt is mond­hat­juk, hogy egy­faj­ta sa­já­tos elő­je­le lett Ma­gyar­or­szág Eu­ró­pai Uni­ó­hoz va­ló, ti­zen­két év­vel ké­sőb­bi csat­la­ko­zá­sá­nak. A to­váb­bi évek fo­lya­mán egy­há­za­ink leg­fon­to­sabb, ha­tá­ro­kon túl­nyú­ló kap­cso­la­ta­ként tel­je­se­dett ki.

Egy­há­za­ink part­ner­sé­gé­nek el­mé­lyü­lé­sé­hez min­den bi­zonnyal el­ső­sor­ban a sze­mé­lyes ta­lál­ko­zá­sok ad­ták a fő haj­tó­erőt. A köl­csö­nös lá­to­ga­tá­sok so­rán so­kan ta­lál­tak ba­rá­tok­ra, test­vé­ri kap­cso­la­tok szü­le­tet­tek. Így jött lét­re a kö­zös­sé­gek­nek az a há­ló­za­ta, amely vég­ső so­ron part­ner­sé­günk tény­le­ges hor­do­zó­ja.

Ba­jor–ma­gyar test­vér­egy­há­zi part­ner­sé­günk iga­zi kü­lön­le­ges­sé­ge és je­len­tő­sé­ge az, hogy egész egy­há­zun­kat érin­ti. Már a for­du­lat előtt is jó volt a kap­cso­lat pél­dá­ul a Gus­tav-Adolf-Werk­kel, a Mar­tin-Lu­ther-Bund­dal, de egyes gyü­le­ke­ze­tek és egy­ház­ta­gok kö­zött is, hi­szen akik ko­ráb­ban Ma­gyar­or­szág­ra jöt­tek sza­bad­sá­guk ide­jén, a Ba­la­ton part­ján nem­csak az NDK-pol­gá­rok­kal, de egy­ház­tag­ja­ink­kal és gyü­le­ke­ze­te­ink­kel is ta­lál­koz­tak.

A hi­va­ta­los test­vér­egy­há­zi szer­ző­dés lét­re­jöt­te óta azon­ban egész egy­há­zunk szol­gá­la­tá­nak min­den di­men­zi­ó­já­val ré­szes­sé lett eb­ben a kö­zös­ség­ben. Óvo­dá­ink már 1995 óta együtt dol­goz­nak. 2003 óta is­ko­lá­ink kö­zött is ele­ven cse­re­prog­ram mű­kö­dik. Az if­jú­sá­gi és a női mun­kában részt­ ve­vő­ket kö­zös tá­bo­rok és sze­mi­ná­ri­u­mok gaz­da­gít­ják. Dia­kó­ni­ai in­téz­mé­nye­ink és a sze­re­tet­szol­gá­lat­ban dol­go­zók kö­zött is in­ten­zív és köl­csö­nös ta­lál­ko­zá­so­kat szer­vez­nek a te­rü­le­tért fe­le­lős mun­ka­tár­sa­ink. És még nem ér­tünk a vé­gé­re: újabb és újabb gyü­le­ke­ze­tek és in­téz­mé­nyek csat­la­koz­nak a rend­sze­res kap­cso­la­to­kat ápo­lók kö­zös­sé­gé­hez.

Míg Sch­ro­ben­ha­us­en­nek im­már hu­szon­két éves kap­cso­la­ta van a bu­da­hegy­vi­dé­ki gyü­le­ke­zet­tel, az in­gol­stad­ti dia­kó­nia és óvo­da 2005-ben lett ak­tív részt­ve­vő – és szá­mom­ra kü­lön öröm volt, hogy a há­rom év­vel ez­előt­ti szo­ká­sos évi kon­zul­tá­ci­ón­kon ar­ról ér­te­sül­het­tem, hogy In­gol­stadt és Győr kap­cso­la­tá­ból a ba­jor fél is so­kat pro­fi­tál. Meg­kö­szön­ve a le­he­tő­sé­get, kü­lön meg kell itt em­lí­te­nem, hogy a dia­kó­nia te­rü­le­tén is­mét új aj­tó nyílt előt­tünk: 2009 őszén két ma­gyar hall­ga­tónk el­kezd­het­te di­a­kó­nu­si ta­nul­má­nya­it Rum­mels­berg­ben.

Köl­csö­nö­sen nye­rünk a test­vér­egy­há­zi kap­cso­lat­ból, jól­le­het egé­szen kü­lön­bö­ző­ek va­gyunk – vagy ta­lán ép­pen azért! Gaz­da­sá­gi­lag és egy­há­za­ink mé­re­tét te­kint­ve két­ség­te­le­nül a nagy és a kis test­vér­ről be­szél­he­tünk csak. De a mi part­ner­sé­günk­ben a köl­csö­nös­ség a fon­tos, az egyen­ran­gú­ak ta­lál­ko­zá­sa (Be­geg­nung auf Au­gen­hö­he). És ez nem úgy tör­té­nik – a két test­vér ké­pét hasz­nál­va –, hogy a na­gyobb kis­sé saj­nál­koz­va, rész­vét­tel le­ha­jol a ki­csi­hez, és vi­gasz­ta­lá­sul egy da­rab cso­kit nyom a szá­já­ba. Úgy va­ló­sul meg ez a ta­lál­ko­zás, hogy a part­ne­rek rend­sze­re­sen össze­jön­nek, és együtt gon­dol­ják vé­gig, mi a te­en­dő. Úgy va­ló­sul meg, hogy ba­jor és ma­gyar óvó­nők, a sze­re­tet­szol­gá­lat­ban dol­go­zók rend­sze­re­sen kö­zö­sen szer­vez­nek to­vább­kép­zé­se­ket. Úgy él ez a kap­cso­lat, hogy ba­jor pe­da­gó­gu­sok Ma­gyar­or­szág­ra jön­nek ta­nul­mány­út­ra, ahogy ezek­ben a na­pok­ban ép­pen Győ­rött is tör­té­nik. És ak­kor él, ami­kor ba­jor dia­kó­ni­ai in­téz­mé­nyek­ből hang­zik a ma­gyar part­ne­rek fe­lé a kér­dés: mit vár­tok tő­lünk?

Ha­zai egy­há­zunk nagy ki­hí­vá­sok előtt áll. Meg­van a le­he­tő­sé­günk, hogy szol­gá­la­tunk­kal a tár­sa­dal­mi nyil­vá­nos­ság elé lép­jünk, és sok te­rü­le­ten fon­tos lé­pé­se­ket tet­tünk már. Ha ba­jor test­vé­re­ink­től tá­mo­ga­tást ka­punk eh­hez, ak­kor azt nem ala­mizs­na­ként fo­gad­juk, ha­nem mint va­ló­sá­gos együtt mun­kál­ko­dást, amely ben­nün­ket mint az egye­sült Eu­ró­pá­ban élő egyik egy­há­zat erő­sít, és amely se­gít min­ket ab­ban, hogy szol­gá­la­tun­kat a ránk bí­zot­ta­kért gyü­le­ke­ze­te­ink­ben, in­téz­mé­nye­ink­ben job­ban és ha­té­ko­nyab­ban vé­gez­hes­sük.

Is­ten­nek adunk há­lát a a Ba­jor Evan­gé­li­kus Egy­ház­zal va­ló part­ne­ri kap­cso­la­tért. És kö­szö­ne­tet mon­dunk Önök­nek is, hogy ben­nün­ket test­vér­ként be- és el­fo­gad­tak, és ké­szek to­váb­bi évek­re ki­ter­jesz­te­ni part­ner­szer­ző­dé­sünk ha­tá­lyát. Re­mél­jük, hogy test­vér­egy­há­zi kap­cso­la­tun­kat az el­jö­ven­dő év­ti­ze­dek alatt is Is­ten gaz­dag ál­dá­sa kí­sé­ri.

Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

::Nyomtatható változat::