Élő víz
HETI ÚTRAVALÓ
„Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5,17)
Húsvét ünnepe után a 3. héten az Útmutató reggeli és heti igéi a Szentlélekben való örömről szólnak. A feltámadott Úr Jézus győzelmében részesít, ezért ujjongjatok! „Örvendezzetek Istennek, minden földek!” (GyLK 718) Ujjongó örömet ajándékoz gyülekezetének: „Áldott az Isten, (…) aki megáldott minket minden lelki áldással a Krisztusban.” (Ef 1,3; LK) „Szívünk örvend, mikor Krisztus feltámadását magunkra vesszük, s látjuk, hogyan győzte le javunkra a bűnt, halált és ördögöt, hogy általa mi is örökké éljünk. Ez az igazi, örökre megmaradó öröm, amelyet soha senki nem vehet el tőlünk.” (Luther) Az Atya dicsőítését ezért már most el kell kezdenünk; ennek előfeltétele az igazi szőlőtő szerint: „Maradjatok énbennem!” Állító és tagadó formában ötször (!) is elmondja ezt Urunk, az örök Vagyok. S ennek következménye, hogy ő is bennünk marad; „…sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek” (Jn 15,4.8). János szerint, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia, az tőle született újjá, „és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” (1Jn 5,4). A hitetlenség viszont az emberiség fő bűne, mert az örökkévaló Isten ismerete hit nélkül bálványimádásra vezet: „…azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké.” (Róm 1,25) Pált a Krisztus iránti szeretet szorongatja, aki mindenkiért meghalt, „hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor 5,15). Így válhat csak valóra bennünk az apostol vezérigénkké lett kijelentése. Akik hisznek Jézusban, valóban az ő tanítványai és többé nem a bűn szolgái, mert ha „a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (Jn 8,36). Pál így folytatja heti igénk gondolatmenetét: akik Krisztusban vannak, Szentlélek szerint járnak! „Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, (…) életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.” (Róm 8,11) Íme, ez a Szentlélekben való örök örömünk alapja! Ám sem Pilátus, sem a zsidó vezetők – Isten Lelke s hit nélkül – nem láthatták meg a bűntelen emberben az Isten Fiát. S ez az ember igazi tragédiája mind ez ideig! Eddig juthat el: „Íme, az ember!”, vagy „Üdvözlégy, zsidók királya!” S szerintük ez Jézus „fő bűne”: „…a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.” (Jn 19,5.3.7) „Aki az Úr nevét káromolja, az halállal lakoljon…” (3Móz 24,16) Emlékszünk, nagypénteken a főpap így szólt Jézus „én vagyok” kijelentésére: „Istent káromolta.” (Mk 14,62; Mt 26,65) Mi valljuk s hisszük-e e rovat régi és egyházunk új „hal-logójának” ősi üzenetét: Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó?! A mennyei Jeruzsálemben látássá lesz e hitünk: „…az Isten és a Bárány trónusa lesz benne: szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. (…) az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.” (Jel 22,3–5) Kérheted: „Uram, ó add, (…) / Elérjek hozzád, / S te fényes orcád / Hadd lássam én!” (EÉ 525,1)
Garai András