Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

„Ha va­la­ki Krisz­tus­ban van, új te­rem­tés az: a ré­gi el­múlt, és íme: új jött lét­re.” (2Kor 5,17)

Hús­vét ün­ne­pe után a 3. hé­ten az Út­mu­ta­tó reg­ge­li és he­ti igéi a Szent­lé­lek­ben va­ló öröm­ről szól­nak. A fel­tá­ma­dott Úr Jé­zus győ­zel­mé­ben ré­sze­sít, ezért uj­jong­ja­tok! „Ör­ven­dez­ze­tek Is­ten­nek, min­den föl­dek!” (GyLK 718) Uj­jon­gó örö­met aján­dé­koz gyü­le­ke­ze­té­nek: „Ál­dott az Is­ten, (…) aki meg­ál­dott min­ket min­den lel­ki ál­dás­sal a Krisz­tus­ban.” (Ef 1,3; LK) „Szí­vünk ör­vend, mi­kor Krisz­tus fel­tá­ma­dá­sát ma­gunk­ra vesszük, s lát­juk, ho­gyan győz­te le ja­vunk­ra a bűnt, ha­lált és ör­dö­göt, hogy ál­ta­la mi is örök­ké él­jünk. Ez az iga­zi, örök­re meg­ma­ra­dó öröm, ame­lyet so­ha sen­ki nem ve­het el tő­lünk.” (Lu­ther) Az Atya di­cső­í­té­sét ezért már most el kell kez­de­nünk; en­nek elő­fel­té­te­le az iga­zi sző­lő­tő sze­rint: „Ma­rad­ja­tok én­ben­nem!” Ál­lí­tó és ta­ga­dó for­má­ban öt­ször (!) is el­mond­ja ezt Urunk, az örök Va­gyok. S en­nek kö­vet­kez­mé­nye, hogy ő is ben­nünk ma­rad; „…sok gyü­möl­csöt te­rem­tek, és ak­kor a ta­nít­vá­nya­im lesz­tek” (Jn 15,4.8). Já­nos sze­rint, aki hi­szi, hogy Jé­zus az Is­ten Fia, az tő­le szü­le­tett új­já, „és az a győ­ze­lem, amely le­győz­te a vi­lá­got, a mi hi­tünk” (1Jn 5,4). A hi­tet­len­ség vi­szont az em­be­ri­ség fő bű­ne, mert az örök­ké­va­ló Is­ten is­me­re­te hit nél­kül bál­vány­imá­dás­ra ve­zet: „…azok a te­remt­ményt imád­ták és szol­gál­ták a Te­rem­tő he­lyett, aki ál­dott mind­örök­ké.” (Róm 1,25) Pált a Krisz­tus irán­ti sze­re­tet szo­ron­gat­ja, aki min­den­ki­ért meg­halt, „hogy akik él­nek, töb­bé ne ön­ma­guk­nak él­je­nek, ha­nem an­nak, aki ér­tük meg­halt és fel­tá­madt” (2Kor 5,15). Így vál­hat csak va­ló­ra ben­nünk az apos­tol ve­zér­igénk­ké lett ki­je­len­té­se. Akik hisz­nek Jé­zus­ban, va­ló­ban az ő ta­nít­vá­nyai és töb­bé nem a bűn szol­gái, mert ha „a Fiú meg­sza­ba­dít ti­te­ket, va­ló­ban sza­ba­dok lesz­tek” (Jn 8,36). Pál így foly­tat­ja he­ti igénk gon­do­lat­me­ne­tét: akik Krisz­tus­ban van­nak, Szent­lé­lek sze­rint jár­nak! „Ha pe­dig an­nak Lel­ke la­kik ben­ne­tek, aki fel­tá­masz­tot­ta Jé­zust a ha­lot­tak kö­zül, (…) élet­re kel­ti ha­lan­dó tes­te­te­ket is a ben­ne­tek la­kó Lel­ke ál­tal.” (Róm 8,11) Íme, ez a Szent­lé­lek­ben va­ló örök örö­münk alap­ja! Ám sem Pi­lá­tus, sem a zsi­dó ve­ze­tők – Is­ten Lel­ke s hit nél­kül – nem lát­hat­ták meg a bűn­te­len em­ber­ben az Is­ten Fi­át. S ez az em­ber iga­zi tra­gé­di­á­ja mind ez ide­ig! Ed­dig jut­hat el: „Íme, az em­ber!”, vagy „Üd­vöz­légy, zsi­dók ki­rá­lya!” S sze­rin­tük ez Jé­zus „fő bű­ne”: „…a tör­vény sze­rint meg kell hal­nia, mert Is­ten Fi­á­vá tet­te ma­gát.” (Jn 19,5.3.7) „Aki az Úr ne­vét ká­ro­mol­ja, az ha­lál­lal la­kol­jon…” (3Móz 24,16) Em­lék­szünk, nagy­pén­te­ken a fő­pap így szólt Jé­zus „én va­gyok” ki­je­len­té­sé­re: „Is­tent ká­ro­mol­ta.” (Mk 14,62; Mt 26,65) Mi vall­juk s hisszük-e e ro­vat ré­gi és egy­há­zunk új „hal-lo­gó­já­nak” ősi üze­ne­tét: Jé­zus Krisz­tus Is­ten Fia Meg­vál­tó?! A mennyei Je­ru­zsá­lem­ben lá­tás­sá lesz e hi­tünk: „…az Is­ten és a Bá­rány tró­nu­sa lesz ben­ne: szol­gái imád­ják őt, és lát­ni fog­ják az ő ar­cát, és az ő ne­ve lesz a hom­lo­ku­kon. (…) az Úr Is­ten fény­lik fö­löt­tük, és ural­kod­nak örök­kön-örök­ké.” (Jel 22,3–5) Kér­he­ted: „Uram, ó add, (…) / El­ér­jek hoz­zád, / S te fé­nyes or­cád / Hadd lás­sam én!” (EÉ 525,1)

Ga­rai And­rás

::Nyomtatható változat::