Keresztutak

Je­len­tős ta­lál­ko­zó­nak, a Né­metországi Pro­tes­táns Egy­ház (Evan­gelis­che Kirche in Deutsch­land – EKD) lel­kész­fe­le­sé­gei kül­dött­gyű­lé­sé­nek adott ott­hont áp­ri­lis 19. és 22. kö­zött a fes­tői ba­jor vá­ros­ka, Ro­then­burg ob der Ta­u­ber (a Ta­u­ber fo­lyó mel­lett fek­vő Ro­then­burg).

Az összes tar­to­má­nyi egy­ház (Lan­des­kirche) mű­köd­tet olyan szer­ve­ze­tet, amely a lel­kész­fe­le­sé­gek együtt­mű­kö­dé­sé­re épül, az ő prob­lé­má­ik meg­ol­dá­sá­ban pró­bál se­gí­te­ni (Pfarr­f­ra­u­en­di­enst). A mos­ta­ni négy nap az EKD szer­ve­zé­sé­ben ar­ra adott le­he­tő­sé­get, hogy a tar­to­má­nyi egy­há­zak vá­lasz­tott kül­döt­tei or­szá­gos szin­ten ta­lál­koz­has­sa­nak egy­más­sal.

Ezek­re a gyű­lé­sek­re min­den al­ka­lom­mal meg­hív­nak két ven­dé­get is. Idén – a ba­jor és a ma­gyar egy­ház több év­ti­ze­des együtt­mű­kö­dé­sé­re va­ló te­kin­tet­tel – ha­zánk­ra esett a vá­lasz­tás. A ma­gyar pap­né­kat Né­meth­né Tóth Szil­via (Pécs) és e be­szá­mo­ló író­ja kép­vi­sel­te; a ven­dé­gek összes költ­sé­gét az EKD áll­ta. Kö­szö­net ér­te!

A ta­lál­ko­zó mot­tó­ja a ven­dég­fo­ga­dás: „Gast se­in, gastfrei se­in.” Ez a té­ma a Zsi­dók­hoz írt le­vél gon­do­la­tá­ra épül: „A test­vé­ri sze­re­tet le­gyen ma­ra­dan­dó. A ven­dég­sze­re­tet­ről meg ne fe­led­kez­ze­tek, mert ez­ál­tal egye­sek – tud­tu­kon kí­vül – an­gya­lo­kat ven­dé­gel­tek meg.” (Zsid 13,1–2)

A fel­szó­lí­tás­ból sze­mé­lyes kér­dé­sek kö­vet­kez­nek: Nyi­tot­tak va­gyunk-e ar­ra, hogy ven­dé­get fo­gad­junk, il­let­ve hogy ven­dég­ként ott­hon érez­zük ma­gun­kat va­la­hol? Ész­re­vesszük-e, ami­kor Is­ten va­la­kit an­gyal­ként ál­lít mel­lénk; ké­pe­sek va­gyunk-e ar­ra, hogy má­sok an­gya­lá­vá vál­junk? Mit tu­dunk kez­de­ni az­zal a ténnyel, hogy az élet ál­lan­dó jel­lem­ző­je a vál­to­zás? Ész­re­vesszük-e út­köz­ben a ki­hí­vá­so­kat? Meg­ta­lál­juk-e a biz­ton­sá­got és a sta­bi­li­tást a vál­to­zó kö­rül­mé­nyek kö­zött?

A na­pi­rend­ben vál­tot­ták egy­mást a prak­ti­kus kér­dé­se­ket tár­gya­ló és a lel­ki el­mé­lyü­lést szol­gá­ló prog­ra­mok. A leg­több be­szél­ge­tés cso­por­tok­ban zaj­lott. Pél­dá­ul: Ki ho­gyan ke­ze­li a vá­rat­lan, rossz­kor ér­ke­ző lá­to­ga­tót vagy a kel­le­met­len hely­ze­te­ket? Ho­gyan le­het meg­őriz­ni a pa­ró­ki­án a ma­gán­élet­hez va­ló jog (a csa­lád vé­del­me) és az em­ber­társ fe­lé va­ló nyi­tott­ság egyen­sú­lyát?

Egyik dél­előtt szak­em­ber ve­ze­té­sé­vel, bib­li­o­drá­ma for­má­já­ban ke­rült sor A nagy va­cso­ra (Lk 14,15–24) pél­dá­za­tá­nak fel­dol­go­zá­sá­ra, min­den tör­té­net­be­li sze­rep­lő lá­tás­mód­ját, vé­le­mé­nyét fi­gye­lem­be vé­ve.

Es­ti prog­ram ke­re­té­ben le­he­tő­ség nyílt ar­ra, hogy a részt­ve­vők kö­ze­lebb­ről meg­is­mer­jék a ma­gyar egy­ház éle­tét és a ma­gyar kül­döt­tek sze­mé­lyét. Az oda­fi­gye­lés ké­sőbb ado­mány­ban is, imád­ság­té­má­ban is meg­mu­tat­ko­zott.

Nagy igény volt a ta­pasz­ta­lat­cse­ré­re, gya­kor­la­ti és jo­gi kér­dé­sek meg­tár­gya­lá­sá­ra. Bár ezek a té­mák a kí­vül­ál­lók ér­dek­lő­dé­sé­től lát­szó­lag tá­vol áll­nak, még­is hasz­nos ta­nul­sá­go­kat tar­tal­maz­tak a ma­gyar ven­dé­gek szá­má­ra.

Egyik dél­után szak­ér­tő ide­gen­ve­ze­tő-lel­kész mu­tat­ta be a höl­gyek­nek Ro­then­burg gaz­dag tör­té­nel­mét és ne­ve­ze­tes­sé­ge­it.

Az utol­só, ün­ne­pi es­tén a ba­jor tar­to­má­nyi egy­ház adott fo­ga­dást a kül­döt­tek­nek. Az al­kal­mat meg­tisz­tel­te je­len­lé­té­vel dr. Jo­han­nes Fried­rich, a Land­es­kirche püs­pö­ke is, aki be­szé­dé­ben ki­tért min­den olyan fon­tos kér­dés­re, amely a né­met lel­kész­fe­le­sé­ge­ket fog­lal­koz­tat­ja.

Ez az al­ka­lom egy­sze­ri le­he­tő­ség volt, de a ba­jor–ma­gyar együtt­mű­kö­dés to­vább foly­ta­tó­dik: két ven­dég ka­pott meg­hí­vást Ba­la­ton­szár­szó­ra, a ma­gyar pap­nék szep­tem­ber vé­gi ta­lál­ko­zó­já­ra.

Ecse­di Zsu­zsa