Oratio oecumenica

[Lel­kész:] A mély­ség­ből ki­ál­tunk hoz­zád, Urunk, az­zal a re­mény­ség­gel, hogy fü­led fi­gyel­mes, és ná­lad van a ke­gye­lem, amely meg­tart éle­tünk­ben.

[Lek­tor:] Kö­nyör­günk, Urunk, a te­rem­tett vi­lá­gért. A se­bek gyó­gyu­lá­sá­ért, ame­lye­ket ütöt­tünk Föl­dün­kön, a tönk­re­tett élő­he­lye­kért, az olaj­fol­tos ten­ge­rért, a pisz­kos le­ve­gő­ért, a ki­pusz­tu­ló nö­vé­nye­kért, ál­la­to­kért. Kö­nyör­günk, a pusz­tu­lás mély­sé­gét lát­va in­díts mind­annyi­un­kat fe­le­lős cse­lek­vés­re. A mély­ség­ből ki­ál­tunk hoz­zád, Urunk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, halld meg sza­vun­kat!

[Lek­tor:] Kö­nyör­günk, Urunk, az em­ber­vi­lá­gért. A gyű­löl­kö­dés, az ön­zés, a kö­zöny mély­sé­gé­ben lát­tasd meg ve­lünk, hogy a nyo­mor­ban, szen­ve­dés­ben, ki­lá­tás­ta­lan­ság­ban élő em­be­rek éle­te hoz­zád ki­ált. Lát­tasd meg a ve­ze­tők fel­ada­tát és fe­le­lős­sé­gét, akik eny­hít­het­né­nek az igaz­ság­ta­lan­sá­gon, a szen­ve­dé­sen. A mély­ség­ből ki­ál­tunk hoz­zád, Urunk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, halld meg sza­vun­kat!

[Lek­tor:] Kö­nyör­günk, Urunk, or­szá­gun­kért, nem­ze­tün­kért. Re­mény és re­mény­te­len­ség, si­ker és ku­darc, biz­tos jö­vő­kép és ki­lá­tás­ta­lan­ság, tett­vágy és te­he­tet­len­ség kö­zött ví­vó­dunk. Se­gíts ne­künk le­csil­la­pí­ta­ni a má­sok el­le­ni, rom­bo­ló in­du­la­ta­in­kat, lát­tasd meg ve­lünk azo­kat a cé­lo­kat, ame­lye­kért ér­de­mes fá­ra­doz­ni, ál­do­za­tot hoz­ni, mert az egész nem­zet kö­zös­sé­gét épí­tik. A mély­ség­ből ki­ál­tunk hoz­zád, Urunk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, halld meg sza­vun­kat!

[Lek­tor:] Kö­nyör­günk, Urunk, egy­há­za­dért. Te a mély­ség­be száll­tál le, hogy meg­ta­lálj ben­nün­ket evan­gé­li­u­mod új­já­te­rem­tő sza­vá­val. Add, Urunk, hogy egy­há­zad min­dig meg­lás­sa a rá­bí­zot­tak éle­té­nek mély­sé­gét. Add egy­há­zad­nak azo­kat a sza­va­kat és tet­te­ket, ame­lyek­kel ma is meg­ta­lál­ha­tod a mély­ség­ben élő em­bert. Te tedd tel­jes­sé egy­há­zad re­mény­sé­gét és örö­mét, és add, hogy a re­mény­ség és az öröm szi­ge­te le­hes­sen eb­ben a vi­lág­ban. A mély­ség­ből ki­ál­tunk hoz­zád, Urunk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, halld meg sza­vun­kat! Ámen.