Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Az az üze­net, ame­lyet kez­det­től fog­va hal­lot­ta­tok, hogy sze­res­sük egy­mást. Aki gyű­lö­li a test­vé­rét, az em­ber­gyil­kos. 1Jn 3,11.15 (2Móz 20,13; Jn 16,23b–28/29–32/33; 1Tim 2,1–6a; Zsolt 95) A ... >>

Élő víz

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
„Ál­dott le­gyen Is­ten, mert nem uta­sí­tot­ta el imád­sá­go­mat, sze­re­te­tét nem von­ta meg tő­lem.” (Zsolt 66,20) >>

Ami­kor más­ként sze­re­tünk…
„Hi­szek a ta­lál­ko­zá­sok­ban – ab­ban, hogy egy­szer más­ként ta­lál­ko­zik az em­ber a gye­re­ké­vel, az édes­any­já­val, a tár­sá­val” – vall­ja Schäf­fer Er­zsé­bet új­ság­író. A pub­li­cis­tát leg­töb­ben a Nők Lap­ja mun­ka­tár­sa­ként is­me­rik. Mun­ká­ját szá­mos ran­gos ki­tün­te­tés­sel – Pu­li­tzer- és Pri­ma Pri­mis­si­ma Díj­jal, a Ma­gyar Köz­tár­sa­sá­gi Ér­dem­rend lo­vag­ke­reszt­jé­vel – is­mer­ték el. Áp­ri­lis 27-én a Lő­rin­ci Ér­dek­lő­dők Tea­há­za (LÉT) ven­dé­ge­ként a pest­szent­lő­rin­ci evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet­ben „em­ber­me­sé­i­vel” érin­tet­te meg a szí­ve­ket. >>

Egyházunk egy-két hete

Man­dai misszió ma­já­lis­kor
A tu­dó­sí­tás fel­cí­mé­ben ol­vas­ha­tó ma­gyar köz­mon­dást Sze­ve­ré­nyi Já­nos ad­ta a Nyír­egy­há­zát kö­rül­öle­lő bo­kor­ta­nyák egyi­kén tar­tott há­rom­na­pos evan­gé­li­zá­ci­ós so­ro­za­tá­nak cí­mé­ül. A szín­tisz­ta evan­gé­li­kus Man­da­bo­kor mű­ve­lő­dé­si há­zá­ba szer­ve­zett misszi­ói szol­gá­lat­ra a kö­zel­múlt­ban pa­ró­ku­si vizs­gát tett fi­a­tal be­osz­tott lel­kész, Zsar­nai Krisz­ti­án hív­ta meg az or­szá­gos misszi­ói lel­készt, aki most, a ma­já­li­sok hét­vé­gé­jén tu­dott ele­get ten­ni a fel­ké­rés­nek. Mind­há­rom nap al­kal­ma­in mind a száz­öt­ven szék gaz­dá­ra ta­lált a kul­túr­ház­ban, sőt a fal mel­let­ti ál­ló­he­lyek is „el­kel­tek”… >>

Kon­fe­ren­cia a te­het­ség­gon­do­zás­ról
Csil­lag­prog­ram – Te­het­sé­gek se­gí­té­se a Bony­há­di Pe­tő­fi Sán­dor Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um­ban cím­mel ren­dez­tek pro­jekt­nyi­tó kon­fe­ren­ci­át múlt hét­főn a bony­há­di kö­zép­is­ko­lá­ban. A kis­tér­ség­ből meg­hí­vott ál­ta­lá­nos is­ko­lai pe­da­gó­gu­so­kat, is­ko­la­igaz­ga­tó­kat Lencz­né Vr­bovsz­ki Ju­dit te­het­ség­me­ne­dzser tá­jé­koz­tat­ta a Ma­gyar gé­ni­usz in­teg­rált te­het­ség­se­gí­tő prog­ram ál­tal meg­hir­de­tett pro­jekt­ről. Az elő­adó ki­emel­te, hogy a Gé­ni­usz prog­ram tá­mo­gat­ja a Te­het­ség­pon­tok meg­ala­pí­tá­sát, ahol a te­het­sé­gek fel­is­me­ré­se mel­lett te­het­ség­gon­do­zó mű­he­lyek se­gí­tik az ígé­re­tes fi­a­ta­lok fej­lő­dé­sét. >>

V. or­szá­gos evan­gé­li­kus gyer­mek­nap
Mint arról már lapunk múlt heti szá­má­ban is hírt adtunk, egy­há­zunk gyer­mek- és if­jú­sá­gi osz­tá­lya áp­ri­lis 24-én Pi­lis­csa­bán ren­dez­te meg az idei or­szá­gos evan­gé­li­kus gyer­mek­na­pot. So­kan már az elő­ző na­pot is itt töl­töt­ték, mert a XIX. or­szá­gos evan­gé­li­kus hit­tan­ver­seny dön­tő­je is a pi­lis­csa­bai Bé­thel Misszi­ói Ott­hon­ban zaj­lott. A gaz­dag prog­ram­vá­lasz­té­kot igei al­kal­mak, il­let­ve a ver­se­nyek ered­mény­hir­de­té­se ke­re­tez­te. >>

Egy­ház­ke­rü­le­ti kó­rus­ta­lál­ko­zó
A Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Evan­gé­li­kus Egy­ház­ke­rü­let te­rü­le­tén szol­gá­ló ének­ka­rok ré­szé­re szer­ve­zett Can­ta­te va­sár­na­pi kó­rus­ta­lál­ko­zó hely­szí­ne az idén Pá­pa volt. A ti­ze­dik al­ka­lom­mal meg­ren­de­zett ta­lál­ko­zón ... >>

Szlovák (s)óhaj
A Ma­gyar­or­szá­gi Szlo­vá­kok Ku­ta­tó­in­té­ze­té­nek egyik ala­pí­tó­ja, az in­téz­mény cím­ze­tes tu­do­má­nyos ta­nács­adó­ja, el­ső igaz­ga­tó­ja, az Eöt­vös Lo­ránd Tu­do­mány­egye­tem Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Kar Szláv és Bal­ti Fi­lo­ló­gi­ai In­té­ze­té­nek egye­te­mi ta­ná­ra, Gyi­vi­csán An­na volt a tót­kom­ló­si evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet iro­dal­mi­est-so­ro­za­tá­nak ven­dé­ge áp­ri­lis 28-án. >>

Új té­nyek a ke­rü­let leg­ré­gibb te­le­pü­lé­sé­ről
„If­jabb ko­rom­ban nem ked­vel­tem kü­lö­nös­kép­pen a tör­té­nel­met, de ami­kor egy­re több bi­zony­ta­lan­ság­ra, pon­tat­lan­ság­ra, hely­te­len in­for­má­ci­ó­ra buk­kan­tam a hely­tör­té­ne­ti le­írá­sok­ban, fel­éb­redt a kí­ván­csi­sá­gom, és ad­dig nem nyu­god­tam, míg nem lát­tam tisz­tán egy adott kér­dés­ben” – vall­ja ma­gá­ról a nyolc­va­na­dik élet­évét be­töl­tött Lan­tos An­tal, aki Bu­da­pest XVI. ke­rü­le­té­nek hely­tör­té­né­sze­ként szá­mos ki­ad­vánnyal büsz­kél­ked­het, s aki a hely­tör­té­ne­ti gyűj­te­mény ta­valy meg­nyílt ál­lan­dó ki­ál­lí­tá­sá­nak lét­re­jöt­té­ért is so­kat fá­ra­do­zott. >>

Keresztutak

Olasz–ma­gyar lu­the­rá­nus együtt­mű­kö­dés
Ve­ro­ná­ban tar­tot­ta zsi­na­ti ülé­sét áp­ri­lis 30. és má­jus 3. kö­zött az Olasz­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház. En­nek ke­re­té­ben szü­le­tett meg az a test­vér­egy­há­zi meg­ál­la­po­dás, amely egy­há­zunk és e dél-eu­ró­pai ki­sebb­sé­gi evan­gé­li­kus egy­ház jö­vő­be­li együtt­mű­kö­dé­sét rög­zí­ti. >>

Varadi­num 2010
Az el­múlt hé­ten zaj­lott Nagy­vá­ra­don a Varadi­num 2010 ren­dez­vény­so­ro­zat, amely­nek ke­re­té­ben a he­lyi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet – a Nagy­vá­ra­di Evan­gé­li­kus Óvo­da mun­ka­tár­sa­i­nak köz­re­mű­kö­dé­sé­vel – ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­tet és kon­cer­tet szer­ve­zett. A né­pes gyü­le­ke­zet előtt D. Sze­bik Im­re nyu­gal­ma­zott evan­gé­li­kus püs­pök, a Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csá­nak el­nö­ke hir­de­tett igét. >>

Öku­me­ni­kus lel­kész­kö­rök ta­lál­koz­tak
Ha­to­dik al­ka­lom­mal ke­rült sor áp­ri­lis 29-én, csü­tör­tö­kön az or­szág kü­lön­bö­ző ré­sze­in te­vé­keny­ke­dő, egy­más­sal ba­rá­ti kap­cso­la­tot ápo­ló lel­kész­kö­rök egész na­pos ta­lál­ko­zó­já­ra Bu­da­pes­ten, a Ká­posz­tás­me­gye­ri Szent­há­rom­ság Plé­bá­ni­án. Az idei ta­lál­ko­zó té­má­ja a pász­to­ri és pró­fé­tai hi­va­tás volt, me­lyet a ke­resz­té­nyek ál­ta­lá­nos pap­sá­gá­nak fé­nyé­ben vizs­gál­tak a pa­pok, lel­ké­szek. >>

Za­rán­dok­lat Pap­pi­lan­ni­e­mi­be
Finn­or­szág­ba utaz­ni – min­dig ün­nep. Nyelv­ro­kon-lá­to­ga­tás­ra ér­ke­zik a Su­o­mi­ban min­dig szí­ve­sen lá­tott ma­gyar. Ezt még fokozza az a tény, hogy evan­gé­li­kus­ként ér­ke­zünk evan­gé­li­ku­sok­hoz. Így tör­tént ez a kö­zel­múlt­ban is, ami­kor a né­met­or­szá­gi Bens­he­im fe­le­ke­zet­kö­zi ku­ta­tó­in­té­ze­te kon­zul­tá­ci­ó­ra hív­ta az eu­ró­pai egy­há­zak pro­tes­táns kép­vi­se­lő­i­nek egy cso­port­ját az ezer tó or­szá­gá­ba – közelebbről a Tam­pe­ré­től mint­egy húsz ki­lo­mé­ter­re ta­lál­ha­tó Pap­­pi­lan­ni­e­mi­be –, a za­rán­dok­lat evan­gé­li­kus teo­ló­gi­ai ér­tel­me­zé­sére és a tu­riz­mus hit­be­li él­mé­nyek­kel va­ló gaz­da­gí­tá­sára. A kon­fe­ren­cia cél­ja az volt, hogy egy­há­za­ink mi­nél jobb le­he­tő­sé­get biz­to­sít­sa­nak a gya­log, ke­rék­pá­ron, au­tó­val vagy szer­ve­zett tu­ris­ta­út ke­re­té­ben ér­ke­ző ván­do­rok­nak a mű­em­lék temp­lo­mok és egyéb épü­le­tek, egy­há­zi lé­te­sít­mé­nyek­ben ta­lál­ha­tó mű­vé­szi fres­kók vagy fest­mé­nyek meg­is­me­ré­sé­re, s köz­ben ta­lál­koz­za­nak a ma élő gyü­le­ke­zet szol­gá­la­tá­val, lel­ki éle­té­nek ki­su­gár­zá­sá­val, eset­leg még a hí­vek ki­sebb cso­port­já­val is. >>

Du­nai bé­ke­hul­lá­mok
Sze­re­tem a szó­já­té­ko­kat. Ezért is tet­szett az el­ne­ve­zés, ame­lyet né­met test­vé­re­ink ad­tak egy 2010 szep­tem­be­ré­ben in­du­ló kö­zös prog­ram­so­ro­zat­nak. Ami­kor fel­kér­tek, hogy Ma­gyar­or­szág kép­vi­se­le­té­ben ve­gyek részt az elő­ké­szí­tő bi­zott­ság mun­ká­já­ban, még nem tud­tam, hogy a Du­na-hul­lám, ez a ba­jo­rok­nál igen köz­ked­velt sü­te­mény – itt­hon is is­mert. (Re­cept­jét a szom­szé­dos ha­sá­bokon ajánl­juk ol­va­só­ink­nak. – A szerk.) A prog­ram­so­ro­zat el­ne­ve­zé­sé­ben azon­ban még egy szót ta­lá­lunk: a bé­két. Nem vé­let­le­nül. Kö­zös ak­ci­ó­juk­kal a Du­na men­tén élő evan­gé­li­kus egy­há­zak a ki­en­gesz­te­lő­dés, a bé­kés egy­más mel­lett élés fon­tos­sá­gá­ra kí­ván­ják fel­hív­ni a fi­gyel­met. >>

e-világ

Hí­rek ha ta­lál­koz­nak
Tel­je­sen ter­mé­sze­tes­nek tű­nik, hogy a RSS-ol­va­só­ban na­pon­ta össze­gyű­lő hí­rek egy­más tár­sa­sá­gá­ban plusz tar­ta­lom­mal ru­há­zód­nak fel. A mé­dia­pi­a­ci vál­to­zá­sok és az in­for­ma­ti­kai fej­lesz­té­sek egy képernyőre kerül­nek, és vi­szony­lag könnyű olyan meg­ál­la­pí­tá­so­kat ki­há­moz­ni be­lő­lük, amely­re a benn­fen­te­sek egy­sze­rű­en csak annyit mon­da­ná­nak, hogy ez a trend. Vagy a vál­to­zá­sok sze­le, amely azok­nak lesz hű­sí­tő fu­val­lat, akik bát­ran nyit­va me­rik tar­ta­ni a sze­mü­ket. >>

Evan­gé­li­kus vo­nat­ko­zá­sú mű­so­rok
Má­jus 11-én (ked­den) a bo­ko­di evan­gé­li­kus temp­lom ha­rang­ja szól az MR1 – Kos­suth rá­di­ó­ban. A tö­rök hó­dolt­ság után, a 18. szá­zad­ban Hont és Nyit­ra vár­me­gyé­ből, va­la­mint Ba­jor­or­szág­ból ér­kez­tek a településre szláv és né­met aj­kú te­le­pe­sek. Az 1600-as évek­ben már állt egy pa­tics­fa­lú temp­lom. 1781-ben Fel­l­ner Ja­kab ter­vei sze­rint épí­tet­ték fel az újat. A bo­ko­di evan­gé­li­kus temp­lom 27 mé­ter ma­gas tor­nyá­ban je­len­leg két ha­rang ta­lál­ha­tó. >>

Keresztény szemmel

Ál­do­zó­csü­tör­tök elé
E nap a ne­vét a kö­zép­ko­ri, éven­ként leg­alább egy­szer kö­te­le­ző szent­ál­do­zás (Urunk szent va­cso­rá­já­ban ré­sze­sü­lés) ha­tár­ide­jé­ről kap­ta. Ná­lunk a ró­mai ka­to­li­kus több­ség ha­tá­sá­ra ma­radt fenn az ün­nep­nek ez az el­ne­ve­zé­se. Evan­gé­li­kus egy­há­zunk­ban ha­gyo­má­nyo­san er­re a nap­ra ke­rült a kon­fir­má­ció. Ezt ele­ve­ní­tet­tük fel – 1700 tá­ján –, de nem mint szent­sé­get. (A ró­mai ka­to­li­kus kon­fir­má­ció – né­met ne­vén Fir­me­lung, szláv köz­ve­tí­tés­sel bér­má­lás – „bér­ma­ke­reszt­szü­lők” sze­rep­lé­sé­vel és új név­adás­sal is jár, és ezt a szent­sé­get csak püs­pök szol­gál­tat­hat­ja ki, a lo­vag­gá ava­tás­hoz ha­son­lít­ha­tó ar­cul­ütés­sel. A ke­le­ti or­to­dox egy­ház köz­vet­le­nül a ke­resz­te­lés­hez kap­csol­ja a meg­erő­sí­tést; itt nyil­ván­va­ló, hogy Is­ten erő­sít meg.) >>

Ki­kö­tő­be, ma­gyar!
Kos­suth apánk szál­ló­igé­vé vált buz­dí­tá­sá­val – „Ten­ger­re, ma­gyar!” – a ten­ger fe­lé akar­ta moz­gó­sí­ta­ni né­pün­ket. Saj­nos, im­már ki­lenc­ven esz­ten­de­je, csak Ba­la­to­nunk ma­radt, vi­szont akad ten­ger­nyi kér­dé­sünk és két­sé­günk, me­lyek kö­zött jó len­ne biz­tos vá­lasz­ra, ki­kö­tő­re ta­lál­nunk. Ér­de­mes hát meg­hal­la­nunk a hí­vo­ga­tó szót, amely a kö­vet­ke­ző hét szom­bat­ján, az egy­ház­ke­rü­le­ti misszi­ói na­pok ap­ro­pó­ján „biz­tos, vé­dett ki­kö­tő­be” in­vi­tál. >>

evél&levél

Fél­re­ha­ran­goz­tunk…
Tisz­telt Fő­szer­kesz­tő Úr! El­né­zést ké­rek, hogy az Evan­gé­li­kus Élet­ben 2010. áp­ri­lis 11-én meg­je­lent, a sár­szent­lő­rin­ci ha­ran­gok­ról szó­ló írá­som né­mi ki­egé­szí­tés­re szo­rul. >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Gondunk legyen tehát arra, hogy éle­sen megkülönböztessük és el­kü­lö­nítsük egymástól ezt a két részt, és a mi cselekedetünket kevésre, Isten igé­jét pedig sokra és nagyra be­csül­jük. Ne úgy menjünk gyónni, mint­ha valami nagyszerű ... >>

Kultúrkörök

Jó (lutheránus) palócok az evangélikus múzeumban
„Egyet­len­egy­szer csi­nál­tam egy rossz vic­cet a jó öreg Ge­duly szu­per­in­ten­dens­re, hogy úgy né­zett ki a nya­kán fi­tye­gő gal­lér­já­val, mint az or­vos­sá­gos üveg. Ak­kor is fel­zú­dul­tak el­le­nem a lu­the­rá­nus kép­vi­se­lők, s oda­jöt­tek a fo­lyo­só­ra ve­sze­ked­ni. Én ugyan­is (is­ten ne­ki, már csak be­val­lom) ma­gam is lu­the­rá­nus va­gyok, azért jöt­tek a szem­re­há­nyás­sal:
– Ej, ej. A sa­ját fő­pa­po­dat gú­nyo­lod ki?
Er­re az­tán én is mé­reg­be jöt­tem:
– Hi­szen csak van ben­nem annyi il­lem­ér­zet, hogy nem bánt­ha­tom a má­sét.
Egy­szó­val, mi­kor én gú­nyo­lód­ni aka­rok, ta­lá­lok én ar­ra elég anya­got a sa­ját ek­lé­zsi­ám­ban is.”
Mik­száth Kál­mán (1886) >>

Kó­bor ku­tyák haj­na­la
Va­la­hol a 61-es úton van egy egy­sze­rű kis­ven­dég­lő az út men­tén. „Kó­bor ku­tya ven­dég­lő” – ez áll a cég­táb­lán. Előt­te ki­must­rált, öreg ame­ri­kai au­tó, szél­től té­pá­zott lo­bo­gó a zász­ló­tar­tó­ban. Gyur­csány Fe­renc (egyik) el­hí­re­sült mon­da­tát jut­tat­ja az em­ber eszé­be: „Nem le­het kó­bor ku­tyá­kat ki­ker­get­ni az ut­cák­ra, hogy azok rá­ga­lom­mal szór­ják te­le az or­szá­got, és meg­vá­dol­ják a mi­nisz­ter­el­nö­köt.” Ak­kor so­kunk­ban tá­madt e ha­zá­ban kó­bor­ku­tya-ér­zés. Szá­mo­san vi­sel­tek ilyen fel­ira­tú pó­ló­t is: „Kó­bor ku­tya va­gyok.” Mert kó­bor ku­tyák­ká tet­tek min­ket a sa­ját ha­zánk­ban. Azt él­tük át, amit Ká­nyá­di Sán­dor ön­tött vers­be (Kó­bor ku­tya): >>

Lu­ga­sok csön­des ár­nya­in
A ma­gyar iro­da­lom egyik leg­ér­de­ke­sebb alak­ja. Köny­vei sze­ré­nyen kí­nál­ják ma­gu­kat, de aki ol­vas­ni kez­di őket, az nem te­szi le egy­ha­mar. Ked­ves em­lé­kek tá­mad­nak föl, ré­gi ízek, lomb­arany őszök, sző­lő-bor-em­ber örök és szép kap­cso­la­ta. Ke­ve­sen tud­ják, hogy az író nem­ csak a Kor­társ Ki­adó­ban tű­nik föl, iga­zi ha­zá­ja Egy­há­zas­he­tye, Ber­zse­nyi szü­lő­föld­je. Kis­som­lyó, a hegy, a Ság, Du­ka, Ke­me­nes­al­ja: ba­zalt­he­gyek és sze­líd li­ge­tek. Élénk­zöl­dek és fű­sze­res le­ve­gő: a nagy köl­tő vers­vi­lá­ga. Amb­rus La­jost az író­szö­vet­ség­ben ke­res­tem föl, kér­dez­tem az el­múlt év­ti­ze­dek­ről és ter­ve­i­ről. Ho­gyan ta­lált rá a Du­nán­túl egyik leg­szebb vi­dé­ké­re? >>

Bá­tho­ry Er­zsé­bet vér­für­dő­i
A De­ák Té­ri Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um idei De­ák-nap­ján hang­zott el dr. Őze Sán­dor tör­té­nész elő­adá­sa a rossz hí­rű Bá­tho­ryak­ról. A té­ma ap­ro­pó­ját az ad­ta, hogy nem­ré­gi­ben ke­rült a mo­zik­ba Bá­tho­ry – a le­gen­da má­sik ar­ca cí­mű film, amely úgy ál­lít­ja be Bá­tho­ry Er­zsé­bet pe­rét, mint kon­cep­ci­ós pert. >>

Szo­bot­ka a kór­ház­ban
Kré­nusz Jó­zsef ne­ve nem is­me­ret­len az Evan­gé­li­kus Élet ol­va­sói előtt: az Új­vi­lág ope­ra­há­za­i­ról írt össze­fog­la­ló­ja a lap 2009/32. szá­má­ban je­lent meg. Kré­nusz éle­te a klasszi­kus ze­né­hez kö­tő­dik, négy év­ti­ze­dig volt a New York-i Met­ro­po­li­tan Ope­ra né­ző­té­ri fel­ügye­lő­je. A ma­gyar emig­rá­ci­ó is­mert sze­mé­lyi­sé­ge ez­út­tal Sza­bó Mag­dá­hoz és Szo­bot­ka Ti­bor­hoz fű­ző­dő em­lé­ke­it oszt­ja meg ol­va­só­ink­kal. >>

A tu­rul­tól Hu­nya­di Mátyás pa­lo­tá­já­ig
A hosszú, sö­tét te­let el­űző nap­sü­tés csa­lo­ga­tó­an hí­vo­ga­tott, mu­száj volt ki­men­ni a sza­bad­ba. Ez al­ka­lom­mal a Ge­re­cse hegy­ség dél­nyu­ga­ti ré­szét, a ta­ta­bá­nyai tu­ru­l­em­lék­mű­vet és Ta­ta vá­ro­sát vet­tük cél­ba. A Bu­da­pest­től rö­vid uta­zás­sal el­ér­he­tő te­rü­let tar­tal­mas, vál­to­za­tos prog­ra­mot kí­nál. >>

Du­na-hul­lám
Hoz­zá­va­lók a tész­tá­hoz: 37,5 dkg mar­ga­rin, 25 dkg kris­tály­cu­kor, 7 to­jás, 25 dkg liszt, 1 cso­mag sü­tő­por, 2–3 evő­ka­nál tej, 10 dkg dur­vá­ra vá­gott dió vagy man­du­la, 2 evő­ka­nál ka­kaó­por, egy üveg ma­go­zott meggy. >>

A vasárnap igéje

Fe­lül­ről száll alá…
Ha­lot­tak nap­ján nagy­apám sír­já­nál el­mond­tuk a Mi­atyán­kot. Ami­kor a vé­gé­hez kö­ze­led­tünk – Pál apos­tol sza­va­i­val él­ve –, egy­szer­re mint­ha pik­ke­lyek es­tek vol­na le a sze­mem­ről. A már sok­szor el­mon­dott imád­ság azok­ban a per­cek­ben szá­mom­ra egyet­len té­má­ban sű­rű­sö­dött össze. Meg­ér­tet­tem, hogy a Mi­atyánk­ban va­ló­já­ban óri­á­si dol­got ké­rünk. Az egész szin­te egyet­len ké­rés: Is­ten le­gyen ir­gal­mas az ör­dög és a bűn ha­tal­ma alatt élő em­ber­hez. „…bo­csásd meg vét­ke­in­ket, …ne vígy min­ket kí­sér­tés­be, de sza­ba­díts meg a go­nosz­tól…” Az­az a bű­ne­ink, a gyen­ge­sé­ge­ink mi­att imád­koz­zuk a Mi­atyán­kot. >>

Is­ten itt állt a há­tam mö­gött
Egy ver­set és két ószö­vet­sé­gi kap­cso­ló­dást sze­ret­nék be­mu­tat­ni. >>

Oratio oecumenica

Oratio ˝cumenica
[Lel­kész:] A mély­ség­ből ki­ál­tunk hoz­zád, Urunk, az­zal a re­mény­ség­gel, hogy fü­led fi­gyel­mes, és ná­lad van a ke­gye­lem, amely meg­tart éle­tünk­ben. [Lek­tor:] Kö­nyör­günk, Urunk, a te­rem­tett vi­lá­gért. A se­bek ... >>