Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2010 - 19 - Öku­me­ni­kus lel­kész­kö­rök ta­lál­koz­tak

Keresztutak

»Is­ten eggyé tud min­ket ten­ni a fe­le­ke­ze­tek­től füg­get­le­nül«

Öku­me­ni­kus lel­kész­kö­rök ta­lál­koz­tak

Ha­to­dik al­ka­lom­mal ke­rült sor áp­ri­lis 29-én, csü­tör­tö­kön az or­szág kü­lön­bö­ző ré­sze­in te­vé­keny­ke­dő, egy­más­sal ba­rá­ti kap­cso­la­tot ápo­ló lel­kész­kö­rök egész na­pos ta­lál­ko­zó­já­ra Bu­da­pes­ten, a Ká­posz­tás­me­gye­ri Szent­há­rom­ság Plé­bá­ni­án. Az idei ta­lál­ko­zó té­má­ja a pász­to­ri és pró­fé­tai hi­va­tás volt, me­lyet a ke­resz­té­nyek ál­ta­lá­nos pap­sá­gá­nak fé­nyé­ben vizs­gál­tak a pa­pok, lel­ké­szek.

A szol­gá­la­ti pap­ság fel­ada­ta a pa­pi nép, az ál­ta­lá­nos pap­ság össze­fo­gá­sa – mond­ta Tom­ka Fe­renc ká­posz­tás­me­gye­ri plé­bá­nos az öku­me­ni­kus lel­kész­kö­rök or­szá­gos ta­lál­ko­zó­ján. Hoz­zá­tet­te: fon­tos, hogy el­higgyük, Krisz­tus leg­hőbb vá­gya az egy­ség. Az egy­ség a vi­lág szent­sé­ge – fo­gal­ma­zott –, nem „csu­pán” a hí­ve­ké. Mond­junk igent az ál­ta­lá­nos pap­ság­ra, kül­de­té­sünk Krisz­tu­sé, hogy egye­sül­jünk őben­ne – tet­te hoz­zá lel­kész test­vé­re­i­nek mon­dott be­ve­ze­tő­jé­ben a ren­dez­vény há­zi­gaz­dá­ja.

Tom­ka Fe­renc a Ma­gyar Ku­rír­nak el­mond­ta: Az or­szág­ban több he­lyen össze­jár­nak lel­ké­szek ha­vi ta­lál­ko­zók­ra, imá­ra, a lel­ki egy­ség erő­sí­té­sé­re ma­guk kö­zött. Több­sé­gük a Fo­kolá­re lel­ki­sé­gi moz­ga­lom­hoz tar­to­zik.

„Az or­szá­gos ta­lál­ko­zók úgy jöt­tek lét­re, hogy sze­ret­tük vol­na fel­mu­tat­ni ezt az öku­me­nét, és kö­rül­be­lül nyolc éve meg­szer­vez­tük az el­sőt. Cé­lunk, hogy iga­zán test­vé­rek le­gyünk. Sok­szor pa­nasz­kod­nak Eu­ró­pa-szer­te, hogy las­sul az öku­me­né, mi sze­ret­nénk, ha lán­gol­na” – mu­ta­tott rá. Já­vor­ka La­jos hoz­zá­tet­te: tud­tá­val ti­zen­négy öku­me­ni­kus lel­kész­kör mű­kö­dik az or­szág­ban.

De hogy mű­kö­dik egy lel­kész­kör? Mo­no­ron évek óta he­ten­te egy­szer ta­lál­koz­nak a vá­ros kü­lön­bö­ző fe­le­ke­ze­tek­hez tar­to­zó lel­ké­szei, a ka­to­li­kus pap, a re­for­má­tus és a bap­tis­ta lel­kész. Mint ta­nú­ság­té­te­lük so­rán a ka­to­li­kus pap el­mond­ta: a ke­resz­tény fe­le­ke­ze­tek­nek csak ak­kor van hi­te­lük a vá­ros előtt, ha van kap­cso­la­tuk egy­más­sal. Két éve pél­dá­ul kö­zös ad­ven­ti gyer­tya­gyúj­tást szer­vez­tek a vá­ros fő­te­rén. Min­den­ki el­cso­dál­ko­zott, de rá egy év­re már a pol­gár­mes­ter kér­te meg őket er­re, és ő ma­ga gyúj­tot­ta meg az el­ső gyer­tyát.

Gö­döl­lőn a fris­sen oda­ke­rült evan­gé­li­kus lel­kész­nél be­je­lent­ke­zett a ka­to­li­kus pap, így in­dult el gyü­möl­csö­ző együtt­mű­kö­dé­sük. Ha nincs elég te­rem az is­ko­lá­ban, együtt tart­ják a hit­tan­órá­kat, ha szük­sé­ges, köl­csön­ad­ják egy­más­nak a kö­zös­sé­gek a sát­ra­i­kat. A ka­to­li­kus plé­bá­nia kö­zös­sé­ge pél­dá­ul tá­mo­ga­tást nyúj­tott az evan­gé­li­kus lel­kész­nek, hogy au­tót tud­jon ven­ni, ami igen szük­sé­ges szol­gá­la­ta el­lá­tá­sá­hoz. De olyan is volt, hogy ami­kor az evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet­ben szi­ge­tel­tek, a pün­kös­dis­ták sze­rez­ték be az alap­anya­got, és a bap­tis­ták se­gí­tet­tek a mun­ká­ban. Mint az evan­gé­li­kus lel­kész em­lé­ke­zett, volt, hogy őt meg­ál­dot­ta ka­to­li­kus kol­lé­gá­ja, aki ez­után meg­kér­te, hogy „cse­rél­je­nek”, és a lel­kész is áld­ja meg őt.

  1. Sze­bik Im­re nyu­gal­ma­zott evan­gé­li­kus püs­pök elő­adá­sá­ban ki­fej­tet­te: a fel­kent pap­ság­nak fo­ko­zott a fe­le­lős­sé­ge. A leg­több hí­vő nem nagy igaz­sá­gok ki­je­len­té­sét vár­ja pász­to­ra­i­tól, ha­nem azt, hogy mu­tas­sák meg, mi­ként van je­len Krisz­tus a hét­köz­na­pi élet­ben. Sze­bik rá­mu­ta­tott, hogy az if­jú­sá­got há­rom nagy ve­szély fe­nye­ge­ti: a drog, amely már az egy­há­zi is­ko­lák­ban is je­len van, a túl ko­rán el­kez­dett, csak ösz­tön­ki­elé­gí­tő sze­xu­á­lis élet és a ban­dák­ba ve­rő­dés. A püs­pök Le­nint idéz­te: ha a gyer­me­kek hat­éves ko­ru­kig meg­ta­nul­ják Krisz­tus ne­vét, és imád­koz­nak, ak­kor vég­leg el­vesz­tek a kom­mu­niz­mus szá­má­ra. Mint mond­ta, a gyen­gék fel­ka­ro­lá­sa min­dig fel­ada­ta a ke­resz­tény kö­zös­sé­gek­nek.

A dél­után fo­lya­mán a részt­ve­vők há­rom kis­cso­por­tos be­szél­ge­tés kö­zül vá­laszt­hat­tak: a gen­der ideo­ló­gia lap­pan­gó ter­je­dé­sé­ről, a te­rem­tés­vé­de­lem kér­dé­sé­ről vagy épp a pász­to­ri szol­gá­lat­ról cse­rél­het­tek esz­mét.

A ta­lál­ko­zón részt vet­tek er­dé­lyi, fel­vi­dé­ki és kár­pát­al­jai lel­ké­szek is.

For­rás: Ma­gyar Ku­rír – Szil­vay Ger­gely