Kultúrkörök

Ki­rán­du­ló gyü­le­ke­ze­tek fi­gyel­mé­be

A hosszú, sö­tét te­let el­űző nap­sü­tés csa­lo­ga­tó­an hí­vo­ga­tott, mu­száj volt ki­men­ni a sza­bad­ba. Ez al­ka­lom­mal a Ge­re­cse hegy­ség dél­nyu­ga­ti ré­szét, a ta­ta­bá­nyai tu­ru­l­em­lék­mű­vet és Ta­ta vá­ro­sát vet­tük cél­ba. A Bu­da­pest­től rö­vid uta­zás­sal el­ér­he­tő te­rü­let tar­tal­mas, vál­to­za­tos prog­ra­mot kí­nál.

Ha az M1-es au­tó­pá­lyát ide­jé­ben, vagy­is az el­ső ta­ta­bá­nyai le­haj­tó­nál el­hagy­juk, s a ré­gi or­szág­úton me­gyünk to­vább, nem­so­ká­ra meg­lel­jük az út­ba­iga­zí­tó táb­lát, amely a tu­ru­l­em­lék­mű­höz ve­ze­tő pa­no­rá­ma­utat jel­zi. Köz­vet­le­nül a szo­bor kö­ze­lé­ben le­het par­kol­ni, így elég pár lé­pést ten­ni, hogy meg­néz­hes­sük Eu­ró­pa leg­na­gyobb fém­ma­da­rát, amely fé­lel­me­te­sen őr­kö­dik mész­kő ta­lap­za­tán, s hir­de­ti Ár­pád fe­je­de­lem győ­zel­mét a szláv Szva­top­luk fe­lett.

Az em­lék­mű­nél azon­ban nem­csak a ti­zen­öt mé­ter fesz­tá­vol­sá­gú mo­nu­men­tá­lis al­ko­tást ér­de­mes szem­ügy­re ven­ni, ha­nem a lá­bunk alatt el­te­rü­lő cso­dás pa­no­rá­mát is. Jó idő­ben akár Pan­non­hal­ma domb­ja­it is fel­fe­dez­het­jük a tá­vol­ban.

Az em­lék­mű mö­gött tan­ös­vény in­dul, amely kel­le­mes sé­tát ígér, sőt egy ügyes öt­let ered­mé­nye­kép­pen az út mel­lé ki­he­lye­zett kő­töm­bök se­gít­sé­gé­vel meg­is­mer­ked­he­tünk a kör­nyék jel­leg­ze­tes kő­ze­te­i­vel, né­mi tá­jé­koz­ta­tást kap­va egy­szer­s­mind le­lő­he­lyük­ről és ko­ruk­ról is.

Rö­vid, ké­nyel­mes er­dei gya­log­lás után ér­jük el a Sze­lim-lyuk ne­vű bar­lan­got, amely­nek meg­te­kin­té­se sem­mi­lyen fel­ké­szült­sé­get, fel­sze­re­lést, de még lám­pát sem igé­nyel. Né­hány lép­cső­fo­kon le­men­ve és egy szik­la­ka­pun át­búj­va tá­rul elénk a lé­leg­zet­el­ál­lí­tó bar­lang­te­rem lát­vá­nya. Mi­vel geo­ló­gi­ai fo­lya­ma­tok ered­mé­nye­ként mennye­ze­te két he­lyen is fel­nyí­lott a fel­szín­re, nem­csak a ha­tal­mas, tá­ton­gó – az au­tó­pá­lyá­ról oly sok­szor meg­cso­dált – bar­lang­szá­jon át, ha­nem fe­lül­ről is ér­ke­zik fény, s így nap­pa­li vi­lá­gos­ság­ban le­het gyönyör­köd­ni a két bar­lang­ter­emben. Az idő­seb­bek, fá­rad­tab­bak az is­mert, ké­nyel­mes úton tér­het­nek vissza a par­ko­ló­hoz, míg a bát­rab­bak és ka­land­vá­gyók egy kes­keny he­gyi ös­vé­nyen jut­hat­nak el a tu­ru­l­em­lék­mű lá­bá­nál fel­buk­ka­nó lép­cső­sor­hoz, majd a jár­mű­vük­höz.

A moz­gás után jól is esett a rö­vid pi­he­nő, amíg el­ér­tük Ta­tát. A nap­su­gár­ban für­dő Öreg-tó part­ját sé­tá­lók lep­ték el, va­ló­sá­gos kor­zó ala­kult ki a sé­tány fö­lé ma­ga­so­dó vár előtt, mely­nek ma­rad­vá­nyai fő­ként gó­ti­kus és re­ne­szánsz stí­lus­je­gye­ket hor­doz­nak. Az előt­te ki­ala­kí­tott rom­kert sej­te­ti, mek­ko­ra épít­mény le­he­tett Hu­nya­di Má­tyás egy­ko­ri pa­lo­tá­ja.

Szé­pen, har­mo­ni­ku­san ta­lál­ko­zik itt múlt és je­len, az el­múlt idő­ket idé­ző ma­rad­vá­nyok és a fel­üdül­ni vá­gyók mo­dern ko­ri se­re­ge, élü­kön a moz­gás örö­mé­ben lu­bic­ko­ló ap­ró­sá­gok­kal. Ér­de­mes fel­ka­pasz­kod­ni az épü­let ol­da­lá­ban lé­vő lép­cső­so­ron a ki­csiny presszó te­ra­szá­ra, ahon­nan me­sés lát­kép tá­rul elénk: be­lát­ha­tó az egész Öreg-tó.

To­vább­ha­lad­va azon a mű­em­lé­ki hí­don hagy­hat­juk el a vá­rat, amely az egy­kor a vár­árok­ba te­le­pült hal­te­nyé­szet iva­dék­ne­ve­lő me­den­céi fe­lett ível át. Kö­ze­lé­ben pe­dig egy má­sik ne­ve­ze­tes át­ke­lő áll, ahol Ne­po­mu­ki Szent Já­nos szob­ra vé­del­me­zi az el­ha­la­dó­kat. Nem messze tő­le az egy­ko­ri ví­zi­ma­lom ke­re­kei ros­ka­doz­nak szo­mo­rú­an a sa­ját sú­lyuk alatt. Lát­szik, már ré­gen for­gat­tak ga­bo­na­őr­lő kö­ve­ket. Kis­sé tá­vo­labb meg a szép ba­rokk ka­pu­ci­nus temp­lom és a né­ha a vá­ros jel­ké­pe­ként is meg­je­le­nő, fá­ból ké­szült ha­rang­láb lát­ha­tó.

Ta­ta és kör­nyé­ke szám­ta­lan lát­ni­va­ló­val vár­ja, csa­lo­gat­ja az ér­ke­ző­ket. Ér­tel­mes, szép cél­ja le­het gyü­le­ke­ze­ti ki­rán­du­lás­nak csak­úgy, mint is­me­ret­szer­ző, vi­dám csa­lá­di tú­rá­nak, hi­szen tó­par­ti sé­tá­val, a kö­ze­li ar­bo­ré­tum­mal vagy a kál­vá­ria­dom­bi geo­ló­gi­ai park él­mé­nyé­vel is gaz­da­god­hat­nak az oda ér­ke­zők. A szer­ve­zés­kor min­den­kép­pen ér­de­mes in­ter­ne­ten vagy te­le­fo­non ér­dek­lőd­ni a lát­ni­va­lók­ról, be­lé­pők­ről, nyit­va tar­tás­ról és az ép­pen ak­tu­á­lis le­he­tő­sé­gek­ről a he­lyi tu­risz­ti­kai iro­dá­ban (te­le­fon: 34/586-045).

Gyar­ma­ti Gá­bor