evél&levél

Tisz­telt Fő­szer­kesz­tő Úr! El­né­zést ké­rek, hogy az Evan­gé­li­kus Élet­ben 2010. áp­ri­lis 11-én meg­je­lent, a sár­szent­lő­rin­ci ha­ran­gok­ról szó­ló írá­som né­mi ki­egé­szí­tés­re szo­rul.

Az I. vi­lág­há­bo­rú ál­do­za­tá­vá vált két ha­rang he­lyett (ame­lyek­nek az el­vi­te­lé­ről nagy­anyám le­ve­lé­ből idéz­tem) a sár­szent­lő­rin­ci gyü­le­ke­zet 1923-ban két új ha­ran­got ön­te­tett a sop­ro­ni Sel­ten­hóf cég (tu­do­má­sunk sze­rint Sel­ten­ho­fer volt a ha­rang­ön­tő­csa­lád ne­ve – a szerk.) ál­tal, egy 310 ki­lo­gram­mos „B” és egy 152 ki­lo­gram­mos „D” hang­zá­sút. Így is­mét há­rom ha­rang­ja lett a gyü­le­ke­zet­nek. Ezek kö­zül az egyik ha­ran­got a II. vi­lág­há­bo­rú ide­jé­ben rek­vi­rál­ták el, és vált há­bo­rús ál­do­zat­tá. He­lyet­te a gyü­le­ke­zet nem tu­dott új ha­ran­got ál­lí­ta­ni. En­nek a hi­á­nyát pó­tol­ta a 2008-ban dr. Kéry La­jos ál­tal aján­dé­ko­zott ha­rang.

Ad­ja Is­ten, hogy eh­hez ha­son­ló ese­mé­nyek ne né­mít­sák el töb­bé a szé­pen szó­ló ha­ran­gok hang­ját!

Erős vár a mi Is­te­nünk!

Pes­ti Ist­ván­né (Bu­da­pest)