Keresztutak
Dunai békehullámok
Szeretem a szójátékokat. Ezért is tetszett az elnevezés, amelyet német testvéreink adtak egy 2010 szeptemberében induló közös programsorozatnak. Amikor felkértek, hogy Magyarország képviseletében vegyek részt az előkészítő bizottság munkájában, még nem tudtam, hogy a Duna-hullám, ez a bajoroknál igen közkedvelt sütemény – itthon is ismert. (Receptjét a szomszédos hasábokon ajánljuk olvasóinknak. – A szerk.) A programsorozat elnevezésében azonban még egy szót találunk: a békét. Nem véletlenül. Közös akciójukkal a Duna mentén élő evangélikus egyházak a kiengesztelődés, a békés egymás mellett élés fontosságára kívánják felhívni a figyelmet.
A Duna, amely Európa második leghosszabb folyója, tíz országon halad át, vízgyűjtő területe pedig további hét országot érint. A történelem folyamán számos ellenségeskedés, harc dúlt a partjai mentén. A Duna menti evangélikus egyházak közül most hatan (Württemberg, Bajorország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország és Románia evangélikus egyházai) összefogtak, hogy más példát mutassanak. A programsorozat célja, hogy bebizonyítsa: el lehet fogadni egymást a krisztusi szeretettel, megteremthető az „erőszakmentesség kultúrája”.
Ez utóbbi kifejezés – az erőszakmentesség kultúrája – sokaknak ismerősen csenghet. Az Egyházak Világtanácsa (EVT) 2000-ben hirdette meg, hogy a következő évtizedben mindent megtesz az erőszak leküzdése érdekében. A különböző felekezetek szerte a világban számos rendezvénnyel, figyelemfelkeltő megmozdulással igyekeztek munkálkodni e cél érdekében, hogy a lakott föld valóban a békesség helye lehessen, ahol minden ember megtapasztalhatja, hogy félelmek nélkül, biztonságban, elfogadottságban élhet.
Az EVT által meghirdetett évtized a végéhez közeledik. A keresztények küldetése azonban – hogy tudniillik a békéltetés eszközei legyenek – nem szűnik meg. A 2010. szeptember 5-én Ulmból induló, magyarul Békehullámok a Dunán elnevezésű programsorozat ezt akarja tudatosítani minden hívő emberben.
A béketeremtés állandó feladatunk marad, a közvetlen környezetünkben, a családban ugyanúgy, mint tágabb közösségeinkben, a társadalomban. Ahogyan a Dunán is le szokott vonulni egy-egy árhullám, egy esztendőn át úgy adják át egymásnak a szomszédos evangélikus egyházak a „stafétabotot”, hogy istentiszteleti alkalmakon, gyülekezeti rendezvényeken hívják fel a figyelmet e küldetés fontosságára.
A programsorozat elindítói Pál sorára utaltak: „…nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” (2Kor 5,18)
Magyarországra a békehullám 2011 áprilisában érkezik. Az időponthoz közeledve részletesebb ismertetőt is olvashatunk majd a programsorozatról. Most csupán az elnevezést ízlelgessük: Duna-(béke)hullám (Donau-Friedenswelle).
B. Pintér Márta