Egyházunk egy-két hete

A lel­ké­szi mun­ka egyik leg­ne­he­zebb te­rü­le­te a hí­vők és ke­re­sők mel­lett a kí­vül­ál­lók so­ka­sá­gát is ma­gá­ba fog­la­ló, Bib­li­át esetenként hír­ből sem is­me­rő, sű­rűn cse­ré­lő­dő ta­gok­ból ál­ló egye­te­mi gyü­le­ke­ze­tek pász­to­ro­lá­sa. Ilyen me­ré­szen sok­szí­nű egye­te­mi kö­zös­sé­gek ön­ma­gu­kat vé­gig­gon­do­ló hét­vé­gé­je zaj­lott áp­ri­lis 30. és má­jus 2. kö­zött Ba­la­ton­szár­szón, az Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia- és Misszi­ói Ott­hon­ban. En­nek szel­le­mé­ben – ko­runk egyik nagy köl­tő­jé­nek sza­va­i­val él­ve – el is hang­zott Ba­la­ton-pár-szó.

Jog­gal ta­lál­hat­juk rend­kí­vü­li­nek, hogy egy olyan kö­zös­ség, amely jó­sze­ri­vel föl­mér­he­tet­le­nül meg­ter­helt misszi­ós te­vé­keny­sé­get vé­gez, még­is kö­zös­ség­nek ne­vez­he­tő. Azért föl­mér­he­tet­le­nül meg­ter­helt, mert bár van­nak en­nél ne­he­zebb te­rü­le­tek, itt va­ló­ban szá­mol­ni kell azok­kal, akik nem­hogy nem ol­vas­tak Bib­li­át, de ha­tá­ro­zot­tan csu­pán a kö­zös­ség ál­dá­sa­it ke­re­sik, s oly­bá tű­nik, hogy itt va­la­hogy si­ke­rül meg­ta­lál­ni­uk – mi­köz­ben akár a budd­hiz­mus alap­ja­i­ról gon­dol­kod­nak, akár bár­mely té­te­les val­lás dog­má­i­ból ki­áb­rán­dul­tak.

Ékes bi­zo­nyí­té­ka a kö­zös­sé­gi lét­nek nem­csak az, hogy mi­lyen szép és el­mé­lyült áhí­ta­tot ve­zé­nyelt Bu­day Bar­na­bás, a mis­kol­ci egye­te­mi gyü­le­ke­zet lel­ké­sze vagy Mó­nus Györ­gyi pé­csi egye­te­mi lel­kész, il­let­ve hogy mi­lyen hét ha­tár­ra zen­gő zá­ró is­ten­tisz­te­le­tet tar­tott Kör­mendy Pet­ra, a bu­da­pes­ti egye­te­mi gyü­le­ke­zet lel­ké­sze az Ég­Ígé­rő gos­pel­kó­rus hat­ha­tós se­gít­sé­gé­vel, ha­nem az is, ami­kor Kézdy Pé­ter pi­lis­csa­bai lel­kész csu­da­szép es­ti áhí­ta­ta vé­gén kol­lé­gánk és ba­rá­tunk, Me­zey Gá­bor el­huny­tát szó­val és lé­lek­kel kí­sér­ve va­ló­ban kö­zös­ség­ként si­rat­tuk meg.

Nem volt szük­ség az elő­adók ti­tu­lu­sa­i­nak hang­sú­lyo­zá­sá­ra sem; olyan él­ve­ze­tes, gon­do­lat­éb­resz­tő és – ta­lán sza­bad mon­da­ni – pa­ra­dig­ma­vál­tó elő­adá­so­kat tar­tot­tak, amelyek min­den egye­te­mi cím em­lí­té­sét fö­lös­le­ges­sé te­szik. Csep­re­gi And­rás az al­ter­na­tív Jé­zus-te­ó­ri­ák­ról elő­adást tart­va vi­tát ge­ne­rá­ló, ugyan­ak­kor egy­ház­tör­té­ne­ti­leg össze­fo­gott, kér­dé­sek­től még­sem men­tes be­szél­ge­tést in­dí­tott el. Oly­annyi­ra, hogy a föl­ve­tett gon­do­la­tok tag­la­lá­sa ké­ső éj­sza­ká­ba nyúlt, s ta­lán le sem zá­rult tel­je­sen. Él­mény­szám­ba megy, ha egy ko­moly elő­adó so­ká­ig be­szél­get a hall­ga­tó­ság kér­dez­ni haj­lan­dó és ké­pes tag­ja­i­val.

Ha­son­ló­képp tör­tént ifj. Cser­há­ti Sán­dor sze­ge­di – töb­bek kö­zött egye­te­mi – lel­kész elő­adá­sán, ahol az elő­ző es­ti be­szél­ge­tés kö­vet­kez­mé­nye­ként ke­ve­set pi­hent hall­ga­tó­ság egész egy­sze­rű­en nem akar­ta be­fe­jez­ni az al­kal­mat, mert az if­jabb „San­kó” annyi­ra új­sze­rű­en nyi­lat­ko­zott a pro­tes­táns teo­ló­gia ál­tal a ke­reszt­ha­lál­hoz ké­pest né­mi­leg el­ha­nya­golt krisz­tu­si élet­ről, hogy so­kan va­ló­ban el­gon­dol­kod­tak: így is le­het néz­ni, így is le­het lát­ni? Több egye­te­mi lel­kész utó­la­gos vé­le­ke­dé­se sze­rint is le­nyű­gö­ző volt, s mi­vel mind­ezek­ről hang­föl­vé­tel is ké­szült, meg­hall­gat­ha­tó. Ér­de­mes.

Mind­ezen elő­adá­so­kat föl­dol­go­zan­dó kü­lön­fé­le mű­he­lyek ala­kul­tak, pél­dá­ul a Ba­lázs Vik­tó­ria deb­re­ce­ni lel­kész­nő ál­tal tar­tott fil­mes me­di­tá­ció vagy a Kör­mendy Pet­ra ál­tal tar­tott, bib­li­kus ala­pú drá­ma­pe­da­gó­gi­ai dél­után. Vél­he­tő­leg so­kat mond mind­ezek­ről, ha meg­em­lít­jük, hogy nem ke­ve­sen sír­tak a tá­vo­zás fö­lött ér­zett bá­na­tuk­ban és a kö­ze­li vi­szont­lá­tás örö­mé­nek re­mé­nyé­ben. Me­zey Gá­bor el­ment, de kö­zös­ség is ala­kult ugyan­ak­kor: így vesz el és ád az Úr.

Lisz­ka Vik­tor