Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Ab­rám el­ment, aho­gyan azt az Úr mond­ta ne­ki. 1Móz 12,4 (Gal 3,9; Jn 15,26–16,4; Ef 3,14–21; Zsolt 68,25–36) Cso­dá­lom Ab­rá­mot. Ami­kor az Úr szólt hoz­zá, ő el­ment. Nem ra­gasz­ko­dott la­kó­he­lyé­hez, ... >>

Élő víz

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
Krisz­tus mond­ja: „Ha fel­emel­te­tem a föld­ről, ma­gam­hoz von­zok min­de­ne­ket.” (Jn 12,32) >>

A ked­ves gesz­tus csen­de­sí­tő ere­je
Né­hány év­vel ez­előtt fe­le­sé­gem­mel a ked­venc ét­ter­münk­ben ün­ne­pel­tük az év­for­du­lón­kat. A va­cso­ra vé­gén a pin­cér egy na­gyon szép tor­tát ho­zott. A tor­tát ré­gi is­me­rő­sünk, Lily küld­te ne­künk, akit ko­ráb­ban mi is ész­re­vet­tünk az ét­te­rem­ben. Mi­vel a múlt­ban iga­zán nem vol­tak kel­le­mes em­lé­ke­ink Lily­vel kap­cso­lat­ban, kü­lö­nö­sen meg­le­pett min­ket vá­rat­lan nagy­vo­na­lú­sá­ga. Az ét­te­rem­ből ki­fe­lé jö­vet el­is­me­rés­sel be­szél­tünk Lily újon­nan meg­ta­pasz­talt ked­ves tu­laj­don­sá­gá­ról, ame­lyet ko­ráb­ban nem is vet­tünk ész­re. >>

Egyházunk egy-két hete

Az egy­ház – lel­ki vagy szo­cio­ló­gi­ai va­ló­ság?
A mai kor gyak­ran fe­lül kí­ván­ja ír­ni – időn­ként nem is si­ker­te­le­nül – mind­azt, ami az egy­ház ta­ní­tá­sá­ban év­szá­za­dok óta örök­ség­ként ne­künk ada­tott, vagy ami még ve­sze­del­me­sebb: be­lül­ről, a szí­vünk mé­lyé­ből fa­kaszt­ja fel a kér­dé­se­ket, és a ta­nú­ság­té­tel nagy fel­ki­ál­tó­je­le­it kér­dő­je­lek­ké gör­bí­ti. Ez­zel kezd­te elő­adá­sát Itt­zés Já­nos el­nök-püs­pök az Evan­gé­li­kus Bel­misszi­ói Ba­rá­ti Egye­sü­let (EB­BE) má­ju­s 6-i, az or­szágos iroda földszinti termében tartott al­kal­mán, amelynek címe Mit tanít egyházunk az egyházról? volt. A püs­pök kö­zel egy­órás elő­adá­sá­ból e rö­vid tu­dó­sí­tás­ba csak né­hány gon­do­lat fér. A tel­jes elő­adás meg­hall­gat­ha­tó az evan­gé­li­kus hon­la­pon (www.evangelikus.hu). >>

Hálaadás a „lett” temp­lomért
Kül­ső­vat köz­ség Vas és Veszp­rém me­gye ha­tá­rán fek­szik, Cell­dö­mölk­től né­hány ki­lo­mé­ter­re észak­ra. Ma is ál­ló evan­gé­li­kus temp­lo­ma azon ke­ve­sek kö­zé tar­to­zik, amely­nek az épí­té­si dá­tu­má­ról nem ma­radt fel­jegy­zés, bár a fa­lu leg­idő­sebb la­kói akár még em­lé­kez­het­né­nek is az épí­té­sé­re. A gyü­le­ke­zet 1661-ben ön­ál­ló volt, de a 17. szá­zad vé­gé­től már Ger­ge­lyi (Mar­cal­ger­ge­lyi) fili­á­ja­ként jegy­zik. A he­lyi­ek sze­rint 1920 kör­nyé­kén épül­he­tett mai temp­lo­muk, amely­nek fel­újí­tá­sá­ért ad­tak há­lát má­jus 8-án, szom­ba­ton dél­után. >>

Meg­újult az Ost­ffyak büsz­ke­sé­ge Asszony­fán
A re­for­má­ció ha­tá­sa a sár­vá­ri Ná­dasdy Ta­más ná­dor se­gít­sé­gé­vel ju­tott el Ke­me­nes­al­ja köz­sé­ge­i­be, így Ost­ffy­asszony­fá­ra is. A kró­ni­kák sze­rint a települések már a 16. szá­zad vé­gén volt lu­the­rá­nus lel­ké­sze, ami­kor So­mo­gyi Já­nos pré­di­ká­tor 1596-ban alá­ír­ta a Kon­kor­diaköny­vet. Az el­len­re­for­má­ció ide­jén Ost­ffy Mik­lós itt fo­gad­ta be vá­rá­ba az ül­dö­zött Szen­czi Fe­ke­te Ist­ván du­nán­tú­li püs­pö­köt. És mi­vel nem ad­ta ki, a csá­szá­ri se­re­gek le­rom­bol­ták, ki­fosz­tot­ták kas­té­lyát, ő ma­ga pe­dig a buj­do­sók sor­sá­ra ju­tott. A fa­lu tör­té­nel­me több pon­ton is kö­zös a szom­szé­dos Csön­gé­é­vel. A tü­rel­mi ren­de­let ha­tá­sá­ra itt épí­tet­tek kö­zös temp­lo­mot 1784-ben, és így Ost­ffy­asszony­fa a ki­sebb lé­lek­szá­mú Csön­ge fi­li­á­ja lett 1917-ig. Az 1800-as évek vé­gén Ost­ffy La­jos kez­de­mé­nye­zé­sé­re kez­dő­dött a ma is ál­ló temp­lom épí­té­se; végül 1914–15-ben, az el­ső vi­lág­há­bo­rú ide­jén készült el. A temp­lom­mal együtt a ne­mes Ost­ffyak új csa­lá­di krip­tá­ját is ki­ala­kí­tot­ták az ol­tár alat­ti rész­ben. >>

Arc­cal 2017 fe­lé
Start­vo­na­lon a dön­tő év­ti­zed előtt cím­mel ke­rült sor az or­szá­gos evan­gé­li­kus lel­kész­kon­fe­ren­ci­á­ra má­jus 3. és 5. kö­zött Ba­la­ton­szár­szón, az Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia- és Misszi­ói Ott­hon­ban. A szer­ve­zők cél­ja az idei Me­lancht­hon-év­től a 2017-es re­for­má­ci­ói em­lék­évig tar­tó idő­szak szel­le­mi föl­tér­ké­pe­zé­se volt. >>

Nem „agyalnak”, csak hisznek
Idén már ti­zen­ket­te­dik al­ka­lom­mal ren­dez­te meg a Női Misszi­ói Szol­gá­lat ha­gyo­má­nyos női hét­vé­gé­jét má­jus 6–9 kö­zött. A Ba­la­ton-par­ti kör­nye­zet, a rév­fü­lö­pi Or­dass La­jos Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pont ké­nyel­me mind-mind előse­gí­tet­te, hogy a részt­ve­vők tel­jes fi­gye­lem­mel for­dul­has­sa­nak egy­más fe­lé, leg­fő­kép­pen pe­dig Is­ten fe­lé. A bib­lia­ta­nul­má­nyo­kat Kö­ves Gá­bor­né, Ani­kó bap­tis­ta gyógy­tor­nász, a Bar­na­bás cso­port mun­ka­tár­sa, va­la­mint Grend­orf-Ba­logh Me­lin­da evan­gé­li­kus lel­kész tar­tot­ta. >>

Ke­let­ről in­dul­tunk, hogy meg­hall­juk az idők sza­vát
Ami­kor meg­lát­tam az Evan­gé­li­ku­sok Kö­zös­sé­ge az Evan­gé­li­u­mért csen­des­nap­já­nak prog­ram­ja­it, több film is eszem­be ju­tott. Fel­vil­lant az Idő­zsa­ru ké­pe, aki aka­dály nél­kül jár­kált az idő­ben, vagy azok a fil­mek, amely­ben vissza le­het men­ni jó­vá­ten­ni va­la­mit a múlt­ban. A má­jus 8-i csen­des­nap té­má­ja ugyan­is az idő volt. Ko­ra reg­gel azon­ban az au­tó­busz­ban zen­gő ének és bib­li­ai igék te­rel­ték a gon­do­la­ta­in­kat, hisz négy­órás uta­zás várt a nyír­te­le­ki gyü­le­ke­zet tag­ja­i­ra, hogy meg­ér­kez­ze­nek a csen­des­nap hely­szí­né­re, a pest­szent­lő­rin­ci evan­gé­li­kus temp­lom­ba. „Együtt­ér­ző­en” áll­tunk azok mel­lé, akik ti­zen­öt-húsz perc alatt, ám test­vé­ri kö­zös­ség nél­kül ér­het­ték el az al­kal­mat… >>

Ba­la­ton­pár­szó
A lel­ké­szi mun­ka egyik leg­ne­he­zebb te­rü­le­te a hí­vők és ke­re­sők mel­lett a kí­vül­ál­lók so­ka­sá­gát is ma­gá­ba fog­la­ló, Bib­li­át esetenként hír­ből sem is­me­rő, sű­rűn cse­ré­lő­dő ta­gok­ból ál­ló egye­te­mi gyü­le­ke­ze­tek pász­to­ro­lá­sa. Ilyen me­ré­szen sok­szí­nű egye­te­mi kö­zös­sé­gek ön­ma­gu­kat vé­gig­gon­do­ló hét­vé­gé­je zaj­lott áp­ri­lis 30. és má­jus 2. kö­zött Ba­la­ton­szár­szón, az Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia- és Misszi­ói Ott­hon­ban. En­nek szel­le­mé­ben – ko­runk egyik nagy köl­tő­jé­nek sza­va­i­val él­ve – el is hang­zott Ba­la­ton-pár-szó. >>

EKOT 2010
Az or­szág min­den tá­já­ról ér­kez­tek fi­a­ta­lok – Bé­kés­csa­bá­tól Kő­sze­gig, mint­egy öt­ve­nen – Aszód­ra, az evan­gé­li­kus kol­lé­gi­u­mok or­szá­gos ta­lál­ko­zó­já­ra. A ren­dez­vény­nek áp­ri­lis 23. és 25. kö­zött a he­lyi evan­gé­li­kus gim­ná­zi­um adott ott­hont. >>

Ozo­ra–Pin­ce­hely–Bony­hád–Ma­jos–Bi­kal
Ozo­ra–Pin­ce­hely–Bony­hád–Ma­jos–Bi­kal – ez volt má­jus 7-én és 8-án az or­szá­gos iro­da mun­ka­tár­sa­i­nak út­vo­na­la az im­már ha­gyo­má­nyos­sá vált csa­pat­épí­tő tré­nin­gen. A két nap alatt a ... >>

Pres­bi­te­ri ta­lál­ko­zó Óz­don
A Bor­sod-He­ve­si Egy­ház­me­gye pres­bi­te­rei áp­ri­lis 25-én Óz­don ta­lál­koz­tak. Az es­pe­re­si meg­hí­vó cí­me ugyan pres­bi­ter­kép­zést je­lölt meg prog­ram­ként, de a tör­tén­tek is­mer­te­té­se előtt elő­re­bo­csát­ha­tó, hogy az együtt­lé­tet nem el­mé­le­ti­es­ke­dő te­o­lo­gi­zá­lás jel­le­mez­te, sok­kal in­kább hit­val­ló, is­ten­hi­tünk­ben egy­mást erő­sí­tő al­ka­lom volt. A ta­lál­ko­zó mot­tó­ja Pál apos­tol Ti­mó­te­us­hoz írott má­so­dik le­ve­lé­ből szár­ma­zott (3,16): „A tel­jes Írás Is­ten­től ih­le­tett és hasz­nos a ta­ní­tás­ra, a fed­dés­re, a meg­job­bí­tás­ra, az igaz­ság­ban va­ló ne­ve­lés­re; hogy tö­ké­le­tes le­gyen az Is­ten em­be­re, min­den jó cse­le­ke­det­re fel­ké­szí­tett.” >>

Keresztutak

Tíz­éves a bör­tön­lel­ké­szi szol­gá­lat
A 8/1990-es igaz­ság­ügyi mi­nisz­té­ri­u­mi ren­de­let tet­te le­he­tő­vé, hogy az egy­há­zak kép­vi­se­lői „fő­ál­lás­ban” vé­gez­hes­se­nek lel­ki­gon­do­zást a bör­tön fa­la­in be­lül, is­ten­tisz­te­le­te­ket, bib­lia­órá­kat tart­has­sa­nak a fog­va tar­tot­tak szá­má­ra – idéz­te fel Kö­ké­nye­si An­tal al­tá­bor­nagy, a bün­te­tés-vég­re­haj­tás or­szá­gos pa­rancs­no­ka azt a mér­föld­kö­vet, amely­re egy év­ti­zed táv­la­tá­ból te­kint­het­tek vissza má­jus 5-én a bör­tön­lel­ké­szi szol­gá­lat­tal kap­cso­lat­ban ál­lók. A tíz­éves ju­bi­le­um­ra em­lé­ke­ző ün­nep­ség hely­szí­ne a Vá­ci Fegy­ház és Bör­tön volt. A hi­va­tá­sos bör­tön­lel­ké­szek, il­le­tő­leg a bör­tön­misszi­ó­ban te­vé­keny­ke­dő szol­ga­tár­sak rész­vé­te­lé­vel tar­tott ese­ményt – Itt­zés Já­nos evan­gé­li­kus el­nök-püs­pök és Be­er Mik­lós vá­ci ró­mai ka­to­li­kus me­gyés püs­pök mel­lett – meg­tisz­tel­te je­len­lé­té­vel a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság leg­főbb köz­jo­gi mél­tó­sá­ga, Só­lyom Lász­ló ál­lam­fő is. >>

Újabb test­vér­egy­há­zi együttműködés
A na­pok­ban újabb test­vér­egy­há­zi kap­cso­la­ta szü­le­tik egy­há­zunk­nak: az olasz evan­gé­li­kus egy­ház zsi­na­ta má­jus 1-jén hagy­ta jó­vá egy­han­gú sza­va­zás­sal az együtt­mű­kö­dé­si szer­ző­dést, ame­lyet ma­gyar rész­ről a má­jus 14-i zsi­na­ti ülés erő­sít majd meg, és pün­kösd­kor lép­het élet­be. En­nek a je­len­tős lé­pés­nek – a re­mé­nyek sze­rint – a gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­la­tok­tól a teo­ló­gi­ai együtt­mű­kö­dé­sen át a kö­zös nem­zet­kö­zi fel­lé­pé­sig ter­je­dő ha­tá­sa le­het. Ez a fel­eme­lő ese­mény adott al­kal­mat ar­ra, hogy egy­há­zunk kép­vi­se­le­té­ben Fa­bi­ny Ta­más püs­pök és Ko­rá­nyi And­rás, a zsi­nat lel­ké­szi el­nö­ke részt ve­gyen az olasz test­vér­egy­ház zsi­na­ti ülé­sén. >>

Ho­mo­sze­xu­a­li­tás és egy­ház
Az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem Teo­ló­gus­ott­ho­ná­nak ká­pol­ná­ja adott ott­hont má­jus 10-én a Ho­mo­sze­xu­a­li­tás és egy­ház cí­mű ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­tés­nek, me­lyet a Lu­ther Már­ton Szak­kol­lé­gi­um és az egye­te­mi gyü­le­ke­zet kö­zö­sen szer­ve­zett. A kö­zel fél­száz fős hall­ga­tó­ság előtt – dr. Orosz Gá­bor Vik­tor­nak, az egye­tem ad­junk­tu­sá­nak a mo­de­rá­lá­sá­val – négy meg­hí­vott ven­dég be­szél­ge­tett az ér­zé­keny té­má­ról: Gáncs Pé­ter püs­pök, dr. Fa­bi­ny Ti­bor pro­fesszor, dr. Reuss And­rás pro­fes­sor eme­ri­tus és ifj. Cser­há­ti Sán­dor lel­kész. >>

Pün­kös­di öku­me­né
„Mi­ért nem ta­vasszal, pél­dá­ul pün­kösd­kor ren­de­zik meg az egye­te­mes ima­he­tet? Hidd el, sok­kal töb­ben jön­né­nek. So­kan azért ma­rad­nak ott­hon, mert csú­szós az út, hi­deg van, sö­tét van. És saj­nos a be­tö­ré­sek­ről ... >>

Evangélikusok

250 éve hunyt el a herrn­hu­ti testvér­gyü­le­ke­zet ala­pí­tó­ja, gróf Ni­ko­laus Lud­wig von Zin­zend­orf (1700–1760)
A ne­ves pi­e­tis­ta evan­gé­li­kus lel­kész, Zin­zend­orf a má­ig mil­li­ók ál­tal hasz­nált bib­lia­ol­va­só Út­mu­ta­tó szel­le­mi aty­ja és kö­zel két­ezer egy­há­zi ének szer­ző­je. Ezek kö­zül az egyik leg­is­mer­tebb az éne­kes­köny­vünk­ben is meg­ta­lál­ha­tó Ve­zess, Jé­zu­sunk cí­mű (EÉ 443). Élet­mű­vé­vel nagy ha­tást gya­ko­rolt Gott­hold Eph­ra­im Les­sing­re, John Wes­ley­re, Fried­rich Sch­lei­er­ma­cher­re, Sř­ren Ki­er­ke­ga­ard­ra, va­la­mint a 19. szá­za­di éb­re­dé­si moz­gal­mak­ra. >>

Be­mu­tat­ko­zik a Va­nyar­ci Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség
Va­ny­arc te­le­pü­lés Nóg­rád me­gye dél­ke­le­ti ré­szén fek­szik, a Cser­hát lan­kái kö­zött, fes­tői kör­nye­zet­ben, Bu­da­pest­től het­ven ki­lo­mé­ter tá­vol­ság­ban. A fa­lu­ról az el­ső írá­sos fel­jegy­zést IV. Lász­ló ki­rály egy 1286-os ado­má­nyo­zó ok­le­ve­lé­ben ta­lál­juk Wo­norch név­vel, amely ere­de­ti­leg a te­le­pü­lés ko­ráb­bi bir­to­ko­sá­nak ne­ve le­he­tett. A ta­tár­já­rás ide­jén a fa­lu mel­lett ál­ló, Hrasz­ti ne­vű föld­vár pró­bált el­len­áll­ni a ta­tár pusz­tí­tás­nak. Egy 1484-es ok­le­vél már Wa­­nyarc né­ven em­lí­ti a te­le­pü­lést, amely ek­kor a Ré­dei csa­lád bir­to­ka volt. Ké­sőbb a Bá­t­ho­ri­a­ké lett. A te­le­pü­lés a tö­rök hó­dolt­ság ide­jén tel­je­sen el­pusz­tult. >>

In me­mo­riam dr. Sel­me­czi Já­nos
So­kan va­gyunk az evan­gé­li­kus lel­ké­szi kar­ban, akik ab­ban az idő­ben vol­tunk teo­ló­gus­hall­ga­tók, ami­kor Sel­me­czi Já­nos volt a teo­ló­gus­ott­hon igaz­ga­tó­ja. So­kan van­nak a mai gyü­le­ke­ze­tek tag­jai kö­zött, akik még em­lé­kez­nek az ige­hir­de­té­se­i­re és szol­gá­la­ta­i­ra az or­szág­ban. Na­gyon sze­re­tett pré­di­kál­ni, a hí­vek pe­dig sze­ret­ték hall­gat­ni az ige­hir­de­té­se­it. Le­het, hogy ez na­gyon egy­sze­rű mon­dat­nak tű­nik, pe­dig alig­ha van en­nél fon­to­sabb az evan­gé­li­kus lel­ké­szi pá­lyán. >>

e-világ

Med­ve­hagy­ma és PET-pa­lack
Tél vé­gé­re ki­ürül­nek szer­ve­ze­tünk vi­ta­min­rak­tá­rai, de még jócs­kán vár­ni kell, mi­re az el­ső zöld nö­vé­nye­ket le­szü­re­tel­het­jük a kert­ből. A pi­a­co­kon és bol­tok­ban ma már egész té­len le­het fó­li­á­ban ter­mesz­tett „pri­mő­rö­ket” kap­ni, de ha ed­dig nem vol­tunk bi­zal­mat­la­nok irán­tuk, az újabb és újabb bot­rá­nyok rá­éb­reszt­het­nek ben­nün­ket ar­ra, hogy eze­ket a nö­vé­nye­ket in­ten­zív kö­rül­mé­nyek kö­zött és ál­lan­dó vegy­sze­re­zés­sel ter­me­lik, sok­szor olyan vegy­sze­re­ket al­kal­maz­va, ame­lyek­nek erő­sen egész­ség­ká­ro­sí­tó ha­tá­suk van. Ezért is ter­jed egy­re in­kább az „idény jel­le­gű” táp­lál­ko­zás, amely ar­ra ösz­tö­nöz, hogy min­dig azt együk, ami az adott év­szak­ban meg­te­rem. Vagy­is té­len ne együnk ep­ret, pa­ra­di­cso­mot, pap­ri­kát, hi­szen azok­ban alig van táp­anyag, van vi­szont per­met-, mű­trá­gya- vagy más vegy­szer­ma­rad­vány. És per­sze az ízük sem olyan, mint ami­kor a nap ér­le­li őket… >>

Pro Ty­po­gra­phia Díj­ra je­löl­ték a Lu­ther Ki­adó el­ső fes­té­sze­ti al­bu­mát
A Gyo­mai Kner Nyom­da Zrt. be­ne­vez­te a Lu­ther Ki­adó ta­valy ka­rá­csony­ra meg­je­lent kép­ző­mű­vé­sze­ti al­bu­mát, a Vin­c­zel­lér Im­re fes­tő­mű­vész négy év­ti­ze­des mun­kás­sá­gát be­mu­ta­tó kö­te­tet a nyom­dá­szat leg­ran­go­sabb ha­zai meg­mé­ret­te­té­sé­re. A versenyt – idén immár ötvenedik al­ka­lommal – a Nyom­da- és Pa­pír­ipa­ri Szö­vet­ség ­hir­de­tte meg Pro Ty­po­gra­phia – mi­nő­sé­gi nyom­da­ter­mé­kek ver­se­nye elnevezéssel. >>

Keresztény szemmel

Misszi­ói nap előtt és után
Ami­kor eze­ket a so­ro­kat írom, még ja­vá­ban foly­nak az elő­ké­szü­le­tek Bony­há­don, Kis­som­lyón és Sal­gó­tar­ján­ban. Mennyi ten­ni­va­ló vár még a prog­ra­mo­kért fe­le­lős szer­ve­zők­re! Már csak pár nap, és is­mét ránk vir­rad az egy­ház­ke­rü­le­ti misszi­ói nap. Ma, az imád­ság va­sár­nap­ján re­mény­sé­gem sze­rint nem­csak rész­vé­tel­re buz­dí­tó sza­vak hang­zot­tak el az is­ten­tisz­te­le­te­ken, ha­nem imád­koz­tunk is a misszi­ói nap si­ke­ré­ért. Bár­csak a még hát­ra­lé­vő na­po­kon se fe­led­kez­nénk el er­ről! Azok­nak, akik­hez már a hét fo­lya­mán meg­ér­ke­zik la­punk, ezt ké­rés­ként írom. Min­den­eset­re a kö­zel­gő misszi­ói nap al­kal­mat ad most ar­ra, hogy együtt gon­dol­kod­junk a misszi­ó­ról és a ma­gunk misszi­ói szol­gá­la­tá­ról. >>

Va­jon mi­ért?
Ér­de­kes ta­lál­ko­zá­som volt a mi­nap. Egy ked­ves is­me­rő­söm bör­tön­él­mé­nye­i­ről be­szélt. Nem me­se volt, ha­nem va­ló­ság. Meg­ren­dül­ten hall­gat­tam. Kö­zel há­rom esz­ten­dőt töl­tött bör­tön­ben a Ká­dár-kor­szak alatt, de nem köz­tör­vé­nyes bű­nö­ző­ként – az­az nem lo­pott, nem be­tört, nem gyil­kolt, nem sik­kasz­tott, nem kor­rum­pá­ló­dott, nem kö­ve­tett el sem­mit, ami bár­mi­lyen tör­vény­be üt­kö­zött vol­na, sőt na­gyon ma­gas szin­tű er­köl­csi­sé­get tar­tott kö­te­le­ző­nek ön­ma­ga és sze­ret­tei szá­má­ra. >>

A hét témája

Egy­ház­ül­dö­zés a Ká­dár-kor­szak­ban
Ma­gyar­or­szá­gon a kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­ra ide­jén tény­le­ge­sen volt egy­ház­ül­dö­zés – nem­csak po­li­ti­kai, gaz­da­sá­gi, de szel­le­mi sí­kon is – mu­ta­tott rá Sza­bó Ist­ván, a Du­na­mel­lé­ki Re­for­má­tus Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke a ka­to­li­kus, a re­for­má­tus és az evan­gé­li­kus egy­ház ál­tal kö­zö­sen szer­ve­zett két­na­pos kon­fe­ren­cia meg­nyi­tó­ján. A bu­da­pes­ti Sa­pi­en­tia Szer­ze­te­si Hit­tu­do­má­nyi Fő­is­ko­lá­ja má­jus 6–7-én tar­tott ren­dez­vény Egy­ház­ül­dö­zés és egy­ház­ül­dö­zők a Ká­dár-kor­szak­ban cí­met vi­sel­te. Ka­to­li­kus rész­ről Er­dő Pé­ter bí­bo­ros, ér­sek, a Ma­gyar Ka­to­li­kus Püs­pö­ki Kon­fe­ren­cia el­nö­ke, a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház ne­vé­ben pe­dig az or­szá­gos fel­ügye­lő kö­szön­töt­te a ta­nács­ko­zás részt­ve­vő­it. Prőh­le Ger­gely – egye­bek mel­lett – is­mer­tet­te azo­kat az ér­ve­ket, ame­lyek egy­há­zunk zsi­na­tát 2005 má­ju­sá­ban tény­fel­tá­ró bi­zott­ság fel­ál­lí­tá­sá­ra kész­tet­ték. E bi­zott­ság mun­ká­já­nak el­ső nyil­vá­nos gyü­möl­cse­ként épp e kon­fe­ren­ci­á­ra idő­zít­ve je­len­tet­te meg a Lu­ther Ki­adó a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház és az ál­lam­biz­ton­ság 1945–1990 kö­zöt­ti kap­cso­la­tát fel­tá­ró könyv­so­ro­zat be­ve­ze­tő kö­te­tét. >>

Az „ide­á­lis tar­tó­tiszt”
Egy­kor a Bel­ügy­mi­nisz­té­ri­um­ban vol­tak, ma pe­dig az Ál­lam­biz­ton­sá­gi Szol­gá­la­tok Tör­té­ne­ti Le­vél­tá­rá­ban ta­lál­ha­tó­ak azok az ok­ta­tá­si se­géd­anya­gok, ame­lye­ket a bel­ügyi szerv sa­ját, bel­ső hasz­ná­la­tá­ra ké­szí­tett. E hát­tér­anya­gok az 1950-es és 1980-as évek kö­zött fo­lya­ma­to­san meg­je­len­tek. Ki­adó­juk előbb a BM Ta­nul­má­nyi és Mód­szer­ta­ni Osz­tá­lya, il­let­ve Ta­nul­má­nyi és Ki­kép­zé­si Osz­tá­lya volt, majd az 1970-es évek­től a BM Ta­nul­má­nyi és Pro­pa­gan­da Cso­port­fő­nök­sé­ge, a BM III/I. (Hír­szer­ző) Cso­port­fő­nök­ség, a Rend­őr­tisz­ti Fő­is­ko­la Ál­lam­biz­ton­sá­gi Tan­szé­ke és a BM Könyv­ki­adó. >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Kedves Barátaim! Ne azt nézzétek te­hát, hogy mire lenne jogotok, ha­nem azt, hogy mi kedvez és használ test­véreiteknek. Ahogy Pál mondja: ťMin­den szabad nekem, de nem min­den használŤ (1Kor 6,12), mert nem vagyunk mindnyájan ugyanolyan ... >>

Kultúrkörök

Szent Ist­ván könyv­hé­t
Ti­zen­nyol­ca­dik al­ka­lom­mal ren­de­zik meg a Szent Ist­ván könyv­he­tet, ame­lyen má­jus 10. és 15. kö­zött har­minc­két ki­adó több mint nyolc­ezer – több­sé­gé­ben egy­há­zi vo­nat­ko­zá­sú – ki­ad­ványt kí­nál a bu­da­pes­ti ... >>

Jegy­zet­la­pok
Katyn. Alig múlt el a mély gyász, új­ból föl­sza­kad­nak a ré­gi se­bek. Ne­he­zen fel­fog­ha­tó tra­gé­dia, so­ha nem tud­juk meg, mi­lyen go­nosz erők mű­köd­nek a mély­ség­ben. Kü­lö­nös me­men­tó. S nem tu­dok sza­ba­dul­ni a vé­get ... >>

Tárlat az evan­gé­li­kus mú­ze­um­ban
Az 1923 má­ju­sá­nak kö­ze­pén Nagy­oro­szi­ban szü­le­tett fes­tő­mű­vész, Ré­ti Zol­tán a szü­le­i­től – sok fon­tos do­log mel­lett – evan­gé­li­kus hi­tét kap­ta örö­kül. Épí­tő­mes­ter édes­ap­já­nak több köz­épü­le­te áll a kö­ze­li Ér­sek­vad­ker­ten, aho­vá a csa­lád még a mű­vész gyer­mek­ko­rá­ban át­te­le­pült. >>

Gyó­gyí­tás ze­né­vel
Hang­sze­rek gaz­dag tár­há­za, egy meg­je­lent szak­könyv, vi­deo­fel­vé­te­lek és ha­tal­mas adag el­kö­te­le­zett lel­ke­se­dés – ez várt rám Var­va­sovsz­ky Já­nos­né Velsz Dó­ra ba­rát­sá­gos ott­ho­ná­ban. A ze­ne­te­ra­pe­u­ta ta­nár­nő a ren­del­ke­zé­sünk­re ál­ló szűk idő­ke­ret­ben igye­ke­zett mi­nél töb­bet meg­osz­ta­ni ve­lem az évek hosszú so­ra alatt fel­gyü­lem­lett po­zi­tív ta­pasz­ta­la­ta­i­ból. >>

Nem csak ta­nít – tanköny­vet is ír
Nem­ré­gi­ben je­lent meg a Nem­ze­ti Tan­könyv­ki­adó gon­do­zá­sá­ban a Pa­no­rá­ma so­ro­zat bio­ló­gia-, ké­mia-, fi­zi­ka- és föld­rajz­tan­köny­ve. Az ál­ta­lá­nos is­ko­lai 7. osz­tá­lyos föld­rajz­könyv Gru­ber Lász­ló és Hu­szár Ta­más mun­ká­ja. Az al­ko­tók egy idő­ben mun­ka­tár­sak vol­tak az MTA Föld­rajz­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­in­té­ze­té­ben; a ki­adó mint­egy más­fél év­vel ez­előtt kér­te fel őket a mun­ká­ra. A könyv kö­zel há­rom­ne­gye­dét jegy­ző Gru­ber Lász­ló a Bony­há­di Pe­tő­fi Sán­dor Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um ta­ná­ra. >>

Az anya­szent­egy­ház szü­le­té­se
A pün­kös­döt ok­kal, jog­gal és szí­ve­sen ne­vez­zük az egy­ház szü­le­tés­nap­já­nak. Eb­ben azon­ban ben­ne van an­nak az el­is­me­ré­se is, hogy a Krisz­tus ál­tal el­hí­vott és a Lé­lek ál­tal szer­ve­ző­dött egy­ház tör­té­ne­ti­sé­gé­nek el­ső pil­la­na­tá­tól kezd­ve a kü­lön­bö­ző­ek kö­zös­sé­ge. Ró­mai jö­ve­vé­nyek, zsi­dók és pro­ze­li­ták, kré­ta­i­ak és ara­bok, kü­lön­bö­ző di­asz­pó­rák­ban kü­lön­bö­ző nyel­ve­ket be­szé­lők – akik alig ér­tet­ték egy­mást, te­hát kö­zös­sé­get alig tud­tak al­kot­ni – cso­dát él­tek át. >>

Csak oda küld az Úr ál­dást…
Van­nak köz­sé­gek, még ha egy­re ki­sebb szám­ban is, ahol csak egy fe­le­ke­zet van. Tisz­ta re­for­má­tus vagy evan­gé­li­kus vagy tel­jes egé­szé­ben ka­to­li­kus fa­lu. Ilyen egy­fe­le­ke­ze­tű vá­ros­ról or­szá­gunk­ban alig­ha le­het be­szél­ni. A leg­több na­gyobb te­le­pü­lé­sün­kön együtt lak­nak a kü­lön­bö­ző egy­há­zak­hoz tar­to­zó hí­vek, oly­kor na­gyon is sok­fé­lék. >>

A vasárnap igéje

Az el­is­me­rés él­tet!
A fon­tos meg­be­szé­lé­sek­ről em­lé­kez­te­tő ké­szül. Nem jegy­ző­könyv, hogy min­dent szó sze­rint rög­zít­sen, de az em­lé­kez­te­tő fel­jegy­zé­sek min­den – a jö­vőt il­le­tő – dön­tést meg­örö­kí­te­nek ad­dig, míg a meg­be­szélt ter­vek va­ló­ra nem vál­nak. >>

Oratio oecumenica

Oratio ˝cumenica
Min­den­ha­tó Úr­is­ten! Nincs a vi­lág­nak olyan pont­ja, ahon­nan ne han­goz­na fe­léd a ki­ál­tás: hall­gasd meg kö­nyör­gő gyer­me­ke­i­det! A vi­lág annyi pont­ján sír­nak, ret­teg­nek és fél­nek az em­be­rek. Hall­gasd meg a ne­ked ... >>

Cantate

Jé­zus Krisz­tus, egy Mes­te­rünk
„Ha fel­emel­te­tem a föld­ről, ma­gam­hoz von­zok min­de­ne­ket” (Jn 12,32) – a hús­vét utá­ni 6. va­sár­nap he­ti igé­jé­ben az ál­do­zó­csü­tör­tö­kön menny­be vé­te­tett Krisz­tus szó­lít meg ben­nün­ket. Az ő sza­va­i­ra mint­egy kö­zös vá­lasz­ként szó­lal meg a gyü­le­ke­zet aj­kán he­ti éne­künk imád­sá­gos szö­ve­ge: Jé­zus Krisz­tus, egy Mes­te­rünk (EÉ 366). Azon­ban nem­csak vissza­fe­lé, menny­be­me­ne­tel ün­ne­pé­re te­kint e szö­veg, ha­nem má­so­dik vers­sza­ká­val, mely a Szent­lé­lek ki­töl­té­sét ké­ri – „A te Szent­lel­ke­det ad­jad né­künk!” –, egy­ben a kö­zel­gő pün­kösd fe­lé is irá­nyít­ja fi­gyel­mün­ket. >>

Egy lé­leg­zet­nyi pil­la­nat s a vég­te­len, egyet­len ének­ben
Mint a lé­leg­zet, mely egy­be­forr min­den lé­leg­zet­tel.
Mint szív­dob­ba­nás, mely élet­tel telít el,
és ver és új­ra ver,
újabb pil­la­na­tát ígér­ve az élet­nek.
Mint a je­ru­zsá­le­mi ke­reszt, mely so­kad­ma­gá­val ... >>