Egyházunk egy-két hete

Az or­szág min­den tá­já­ról ér­kez­tek fi­a­ta­lok – Bé­kés­csa­bá­tól Kő­sze­gig, mint­egy öt­ve­nen – Aszód­ra, az evan­gé­li­kus kol­lé­gi­u­mok or­szá­gos ta­lál­ko­zó­já­ra. A ren­dez­vény­nek áp­ri­lis 23. és 25. kö­zött a he­lyi evan­gé­li­kus gim­ná­zi­um adott ott­hont.

Az ese­mény fó­kusz­pont­já­ban Aszód és a kis­tér­ség kul­tu­rá­lis örök­sé­ge volt. En­nek a je­gyé­ben a ven­dé­gek – il­let­ve ve­lük együtt az egy­ház­me­gye fi­a­tal­jai – pén­te­ken, a „Zsin­dely-dél­után” ke­re­té­ben elő­ször a he­lyi nép­mű­vé­szet­tel is­mer­ked­het­tek meg. Jó le­he­tő­ség volt ez ar­ra, hogy „meg­kós­tol­ják” az in­téz­ményt, és ta­lál­koz­za­nak az evan­gé­li­kus is­ko­lai di­ák­élet­tel. A dél­utánt – rö­vid áhí­tat után – Hop­pál Mi­hály nép­rajz­ku­ta­tó, az Aka­dé­mia Nép­raj­zi Ku­ta­tó­in­té­ze­té­nek tu­do­má­nyos ta­nács­adó­ja nyi­tot­ta meg a Gal­ga men­te mint nép­raj­zi táj cí­mű, ér­dek­fe­szí­tő elő­adá­sá­val, majd a sok ér­de­kes in­for­má­ció után ki­kap­cso­ló­dás­kép­pen a Já­nos vi­tézt lát­hat­ták az egy­be­gyűl­tek, in­ter­ak­tív me­se­já­ték for­má­já­ban, Bo­ka Gá­bor se­gít­sé­gé­vel. Az es­tét tánc­ház, majd spor­to­lá­si le­he­tő­ség zár­ta.

Más­nap per­sze vol­tak gon­dok a fel­ke­lés­sel, de a di­á­kok azért ide­jé­ben össze­kap­ták ma­gu­kat. A szom­bat szám­ta­lan új­don­sá­got tar­to­ga­tott. Dél­előtt a ma­gá­val ra­ga­dó áhí­tat és az azt kö­ve­tő hosszú kö­zös ének­lés után a kol­lé­gi­u­mok mu­tat­koz­hat­tak be, majd vi­dám ve­tél­ke­dő vet­te kez­de­tét, ve­gyes is­ko­la­kö­zi csa­pa­tok­kal, egy­más jobb meg­is­me­ré­se, a ba­rát­ko­zás ér­de­ké­ben. Ebéd után a részt­ve­vők busz­ba száll­tak, és lá­to­ga­tást tet­tek a do­mony­völ­gyi Lá­zár lo­vas­park­ban, ahol sé­ta­ko­csi­ká­zás­sal, majd lo­vas be­mu­ta­tó­val ked­ves­ked­tek ne­kik. Kö­vet­ke­ző prog­ram­ként – tár­lat­ve­ze­tés­sel – meg­cso­dál­ták a gö­döl­lői ki­rá­lyi kas­télyt, in­nen in­dul­tak vissza Aszód­ra. A szer­ve­zők es­té­re fák­lyás fel­vo­nu­lást szer­vez­tek, mely­nek ke­re­té­ben a fi­a­ta­lok meg­ko­szo­rúz­ták az 1848-as em­lék­mű­vet, és el­men­tek az Aszó­di Pe­tő­fi Mú­ze­um­ba is, ahol az igaz­ga­tó mu­tat­ta be a vá­ros tör­té­ne­tét, és meg­le­pe­tés­sel is szol­gált a di­á­kok­nak.

Bármily remek volt is az együttlét, vasárnap elérkeztek a búcsú pillana­tai. Dél­előtt is­ten­tisz­te­le­ten vet­tek részt a di­á­kok, majd Ka­li­na Ka­ta­lin, egy­há­zunk ok­ta­tá­si és is­ko­lai osz­tá­lyá­nak ve­ze­tő­je je­len­lé­té­ben ér­té­kel­ték az együtt töl­tött na­po­kat. A bú­csú­zás nem a szo­mo­rú­ság je­gyé­ben, ha­nem a vi­szont­lá­tás re­mé­nyé­ben zaj­lott, és sok ének­kel, ne­ve­tés­sel ért vé­get az al­ka­lom. A csa­pa­tok jó han­gu­lat­ban in­dul­tak ha­za ebéd után.

A csa­lá­di­as lég­kö­rű hét­vé­ge után a részt­ve­vők bi­zo­nyá­ra mind­annyi­an ma­ra­dan­dó él­mé­nyek­kel in­tet­tek bú­csút Aszód­nak.

Ma­tej­ka Ju­dit – Med­gye­si Már­ton