Egyházunk egy-két hete

Az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let ha­jó­ja a Sal­gó­tar­já­ni Vá­ro­si Sport­csar­nok­ban hor­gony­zott le má­jus 15-ére, hogy a ke­rü­let hat egy­ház­me­gyé­je kö­zö­sen át­él­hes­se, mit is je­lent Krisz­tus je­len­lé­té­ben, a biz­tos, vé­dett ki­kö­tő­ben len­ni. A sport­csar­nok ha­jó­ra ha­son­lí­tó for­má­ja és a szín­pa­don lé­vő há­rom­mé­te­res hor­gony va­ló­ban ar­ra em­lé­kez­tet­te a nyolc­száz részt­ve­vőt, hogy a Krisz­tus kö­rüli egy­be­gyü­le­ke­zés nem­csak a ve­le va­ló kap­cso­la­tun­kat erő­sí­ti, de egy­más­hoz is se­gít kö­ze­lebb ke­rül­ni.

Szé­ky­né dr. Sztré­mi Me­lin­dá­nak, a vá­ros pol­gár­mes­te­ré­nek, Blat­nicz­ky Já­nos Dá­ni­el ke­rü­le­ti misszi­ói lel­kész­nek és De­me Ká­roly­nak, a he­lyi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet lel­ké­szé­nek kö­szön­té­se után Győ­ri Pé­ter Ben­já­min szol­no­ki lel­kész Zsid 11,1 alap­ján tar­tott evan­gé­li­zá­ci­ót. Az ezt kö­ve­tő rö­vid szü­net alatt a sport­csar­nok mint­egy egy­szer­re moz­dult meg, hogy ki-ki ta­lál­koz­has­son az ad­dig moz­du­lat­lan tö­meg­ben már fel­fe­de­zett is­me­rő­se­i­vel: tá­vo­li ro­kon­nal, hit­test­vér­rel, if­jú­sá­gi tá­bor­ban szer­zett ba­rát­tal vagy a Fel­vi­dék­ről ér­ke­zett evan­gé­li­kus test­vér­rel.

Az ebéd és a kis­cso­por­tos esz­me­cse­rék előt­ti pó­di­um­be­szél­ge­tés so­rán – Hor­váth-Bol­la Zsu­zsan­ná­nak, a www.evan­ge­li­kus.hu ol­dal fő­szer­kesz­tő­jé­nek mo­de­rá­lá­sa mel­lett – há­rom ven­dég szól­ha­tott sze­mé­lyes éle­té­ről és ar­ról, mit je­lent szá­má­ra Krisz­tus-kö­ve­tő­nek len­ni. Az egy­be­gyűl­tek meg­tud­hat­ták, hogy a há­rom, kü­lön­bö­ző hát­te­rű em­ber mi­lyen úton ju­tott hit­re. Dr. Mi­kos Bor­bá­la, a Ma­gyar­or­szá­gi Re­for­má­tus Egy­ház Bet­hes­da Gyer­mek­kór­há­zá­nak Ha­i­tit meg­járt fő­or­vos­nő­je a szen­ve­dést lát­va, dr. Dér Ka­ta­lin ókor­tu­dós, az Eöt­vös Lo­ránd Tu­do­mány­egye­tem La­tin Tan­szé­ké­nek do­cen­se Is­ten ren­det pa­ran­cso­ló sza­vá­ban, Bán­ffy­né Sá­to­ry Til­da gyógy­pe­da­gó­gus egy hí­vő csa­lád­nak a kom­mu­nis­ta el­nyo­más alat­ti hű­sé­gé­vel szem­be­sül­ve ta­pasz­tal­hat­ta meg ugyan­azt: Is­ten meg­tar­tó és ma­gá­hoz öle­lő gon­dos­ko­dá­sát.

Az egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke zá­ró ige­hir­de­té­sé­ben ar­ra hív­ta fel a fi­gyel­met, hogy bár jó a bé­kés ki­kö­tő­ben len­ni, még­is új­ra és új­ra ki kell evez­ni a ten­ger­re. „Ad­dig, míg el­ju­tunk a túl­só part­ra, vál­lal­nunk kell itt az egy­ház­ban és sze­mé­lyes éle­tünk­ben a szol­gá­la­tot; föl­szed­jük a hor­gonyt, és el­in­du­lunk” – fo­gal­ma­zott Fa­bi­ny Ta­más. Minden­nek je­gyé­ben te­kint­het­jük el­ső kö­zös szol­gá­lat­nak a nap of­fer­tó­ri­u­má­nak, az össze­gyűlt ne­gyed­mil­lió fo­rint­nak a fel­aján­lá­sát a ha­i­ti föld­ren­gés­ká­ro­sul­tak ré­szé­re.

Az együtt­lé­tet zá­ró – tíz hely­szí­nen, húsz lel­kész se­géd­le­té­vel zaj­lott – úr­va­cso­ra­vé­tel után ne­héz volt ki­men­ni a sport­csar­nok vé­del­met nyúj­tó fa­lai kö­zül – az ad­dig csen­des ter­mé­szet he­ves zi­va­ta­rok­kal fo­gad­ta a ha­za­in­du­ló­kat. Ta­lán ez­zel is ar­ra akar­ta em­lé­kez­tet­ni Is­ten a misszi­ói na­pot ma­guk mö­gött ha­gyó­kat, hogy bi­zony, a biz­tos, vé­dett ki­kö­tő­ből va­ló ki­eve­zés sok ve­szélyt rejt. Mi azon­ban tud­juk: min­dig ott lesz a le­he­tő­ség, hogy meg­fá­ra­dás ide­jén vissza-vissza­evez­zünk oda, ahol jó, és ahol min­dig meg­ta­lál­juk Krisz­tust.

Hor­váth-He­gyi Áron