Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 21
- Salgótarján
Egyházunk egy-két hete
Hozzászólás a cikkhez
Salgótarján
Az Északi Egyházkerület hajója a Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban horgonyzott le május 15-ére, hogy a kerület hat egyházmegyéje közösen átélhesse, mit is jelent Krisztus jelenlétében, a biztos, védett kikötőben lenni. A sportcsarnok hajóra hasonlító formája és a színpadon lévő háromméteres horgony valóban arra emlékeztette a nyolcszáz résztvevőt, hogy a Krisztus körüli egybegyülekezés nemcsak a vele való kapcsolatunkat erősíti, de egymáshoz is segít közelebb kerülni.
Székyné dr. Sztrémi Melindának, a város polgármesterének, Blatniczky János Dániel kerületi missziói lelkésznek és Deme Károlynak, a helyi evangélikus gyülekezet lelkészének köszöntése után Győri Péter Benjámin szolnoki lelkész Zsid 11,1 alapján tartott evangélizációt. Az ezt követő rövid szünet alatt a sportcsarnok mintegy egyszerre mozdult meg, hogy ki-ki találkozhasson az addig mozdulatlan tömegben már felfedezett ismerőseivel: távoli rokonnal, hittestvérrel, ifjúsági táborban szerzett baráttal vagy a Felvidékről érkezett evangélikus testvérrel.
Az ebéd és a kiscsoportos eszmecserék előtti pódiumbeszélgetés során – Horváth-Bolla Zsuzsannának, a www.evangelikus.hu oldal főszerkesztőjének moderálása mellett – három vendég szólhatott személyes életéről és arról, mit jelent számára Krisztus-követőnek lenni. Az egybegyűltek megtudhatták, hogy a három, különböző hátterű ember milyen úton jutott hitre. Dr. Mikos Borbála, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának Haitit megjárt főorvosnője a szenvedést látva, dr. Dér Katalin ókortudós, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Latin Tanszékének docense Isten rendet parancsoló szavában, Bánffyné Sátory Tilda gyógypedagógus egy hívő családnak a kommunista elnyomás alatti hűségével szembesülve tapasztalhatta meg ugyanazt: Isten megtartó és magához ölelő gondoskodását.
Az egyházkerület püspöke záró igehirdetésében arra hívta fel a figyelmet, hogy bár jó a békés kikötőben lenni, mégis újra és újra ki kell evezni a tengerre. „Addig, míg eljutunk a túlsó partra, vállalnunk kell itt az egyházban és személyes életünkben a szolgálatot; fölszedjük a horgonyt, és elindulunk” – fogalmazott Fabiny Tamás. Mindennek jegyében tekinthetjük első közös szolgálatnak a nap offertóriumának, az összegyűlt negyedmillió forintnak a felajánlását a haiti földrengéskárosultak részére.
Az együttlétet záró – tíz helyszínen, húsz lelkész segédletével zajlott – úrvacsoravétel után nehéz volt kimenni a sportcsarnok védelmet nyújtó falai közül – az addig csendes természet heves zivatarokkal fogadta a hazaindulókat. Talán ezzel is arra akarta emlékeztetni Isten a missziói napot maguk mögött hagyókat, hogy bizony, a biztos, védett kikötőből való kievezés sok veszélyt rejt. Mi azonban tudjuk: mindig ott lesz a lehetőség, hogy megfáradás idején vissza-visszaevezzünk oda, ahol jó, és ahol mindig megtaláljuk Krisztust.
Horváth-Hegyi Áron
::Nyomtatható változat::
|