A hét témája

A má­so­dik öku­me­ni­kus egy­há­zi na­pok szer­dai nyi­tó is­ten­tisz­te­le­te után va­ló­di fesz­ti­vál­han­gu­lat ural­ko­dott el a vá­ro­son. Ez volt a Ta­lál­ko­zá­sok es­té­je (Abend der Be­geg­nung). Több ut­ca hosszan so­ra­koz­tak a ke­resz­tény egye­sü­le­tek, in­téz­mé­nyek, gyü­le­ke­ze­tek és né­pek sát­rai, itt-ott szín­pa­dok­kal, pó­di­u­mok­kal ki­egé­szül­ve. A kö­zös ba­jor–ma­gyar sá­tor a Her­zog-Wil­helm-Straßén ka­pott he­lyet, nem messze a Ma­gyar Ka­to­li­kus Misszió sát­rá­tól. A kö­zel­ben lé­vő szín­pa­don lé­pett fel a pé­csi gos­pel­kó­rus és a mün­che­ni ma­gyar re­for­má­tus gyü­le­ke­zet tánc­együt­te­se is.

Bár a ma­gya­ros éte­lek fő­zé­se – szer­ve­zé­si prob­lé­mák mi­att – csak kis­sé meg­kés­ve kez­dőd­he­tett, a mé­re­tes ada­gok an­nál se­be­sebb tem­pó­ban fogy­tak. A han­gu­lat fo­ko­zá­sá­ról a hely­szín­re Ba­la­ton­szár­szó­ról ér­ke­zett Végh Sza­bolcs, il­let­ve a csö­mö­ri Ku­lich fi­vé­rek gon­dos­kod­tak, akik pil­la­na­to­kon be­lül fer­ge­te­ges tánc­ház­han­gu­la­tot va­rá­zsol­tak az ut­cá­ra. Az ar­ra sé­tá­lók több­sé­ge nem tu­dott el­len­áll­ni az in­vi­tá­lás­nak, és ha­ma­ro­san ma­gyar, né­met, hol­land és ki tud­ja, még mi­lyen ná­ció rop­ta együtt a tán­cot az er­dé­lyi dal­la­mok­ra.

A Pécs­ről ér­ke­zett fő­ző­csa­pat pén­te­ken a mün­che­ni „Ül­lői úton”, a Ba­jor Tar­to­má­nyi Evan­gé­li­kus Egy­ház köz­pont­já­ban volt hi­va­ta­los több kon­dér mar­ha­pör­költ, ma­jo­rán­nás csir­ke és né­hány száz pa­la­csin­ta el­ké­szí­té­sé­re, ez­zel ün­ne­pel­ve a szerteágazó ba­jor–ma­gyar evan­­gé­li­kus kap­cso­la­tot. Az ud­var­ra esz­ká­bált szín­pad kul­tu­rá­lis prog­ram­já­ban a Smi­dé­li­usz Gá­bor ve­zet­te bu­da­pes­ti Cre­do együt­tes kon­cert­je ka­pott he­lyet, de egy szín­pad-át­ren­de­zé­si szü­ne­tet ki­hasz­nál­va Ku­lich Gá­bor is fe­let­tébb si­ke­res tánc­is­ko­lát „nyi­tott”.

Mi­vel az újab­ban Bó­ra Ka­ta­lin ne­vét viselő Meiss­ner-straßei egy­há­zi köz­pont sza­bad­té­ri szín­pa­dán a pé­csi gos­pelkó­rus nem volt mű­so­ron, tag­jai fog­ták ma­gu­kat, és el­men­tek Mün­chen egyik sé­tá­ló­ut­cá­já­ba, a Ka­u­f­in­ger­stras­sé­ra, ahol ut­cai hang­ver­senyt rög­tö­nöz­tek. Nem­so­ká­ra je­len­tős so­ka­ság vet­te kö­rül a több nyel­ven ének­lő együt­test. A fe­szes rit­mus ke­ve­se­ket „ha­gyott nyug­ton”, így ha­tal­mas kört for­mál­va együtt tán­col­tak a gos­pe­le­sek­kel. „Kik ezek? Hon­nan jöt­tek?” – fo­gal­ma­zó­dott meg töb­bek­ben a kér­dés. Jó volt mon­da­ni a vá­laszt: „Ma­gyar­or­szág­ról, az evan­gé­li­kus de­le­gá­ció tag­jai va­gyunk!”

A kó­rus szom­ba­ton a ven­dég­lá­tó sch­ro­ben­ha­us­eni gyü­le­ke­zet­ben adott kon­cer­tet, amit is­mét ma­gya­ros va­cso­ra, jó­ízű be­szél­ge­té­sek és egy kis mu­la­to­zás kö­ve­tett. Más­nap reg­gel a sch­ro­ben­ha­us­eni­ek és a ma­gya­rok ab­ban a re­mény­ség­ben bú­csúz­tak el egy­más­tól, hogy az együtt töl­tött na­pok­nak biz­to­san lesz foly­ta­tá­sa. Kö­zöt­tünk – és ben­nünk.

Dr. Sra­mó And­rás