A hét témája

Több mint egy órá­val a kez­dés előtt egy kar­ton­do­bo­zon ku­por­gunk a ha­tal­mas csar­nok né­ző­te­rén: a két teo­ló­gus­óri­ás, a ka­to­li­kus Hans Küng és a lu­the­rá­nus Jür­gen Molt­mann öku­me­né­ről szó­ló be­szél­ge­té­sé­re vá­runk. Könnyű ne­kem, hi­szen egye­te­mis­ta­ként so­ha­sem je­lent gon­dot a vá­ra­ko­zá­s, elő­ve­szem a jegy­ze­te­i­met és ta­nu­lok. Mel­let­tem egy idő­sebb hölgy ül – a nagy­ma­mám le­het­ne –, ke­zé­ben se­be­sen csat­tog a kö­tő­tű. El­mo­so­lyo­dom, és ahogy kö­rül­né­zek, tu­da­to­sul ben­nem, hogy a né­ző­té­ren dön­tő több­sé­gé­ben idő­seb­bek ül­nek.

A hosszú vá­ra­ko­zás után el­kez­dő­dik a vi­ta. A be­szél­ge­tés alatt ne­kem a tol­lam ser­ceg, ahogy jegy­ze­te­lek, mel­let­tem a kö­tő­tű csat­tog, lel­kes mun­ká­val ké­szül egy las­san már fel­is­mer­he­tő, vas­tag zok­ni.

Ez­után nyílt meg a sze­mem ar­ra, hogy a kü­lön­bö­ző prog­ra­mo­kon a részt­ve­vők élet­ko­rát is fi­gyel­jem egy ki­csit. A ma­gyar úgy gon­dol­ná, hogy egy ilyen ha­tal­mas, oly­kor-oly­kor in­kább fesz­ti­vál­ba haj­ló ren­dez­vényt in­kább a fi­a­ta­lok moz­gat­nak; ez ta­lán a könnyű­ze­nei ren­dez­vé­nyek­re igaz is volt. Az elő­adá­so­kon, teo­ló­gi­ai dis­pu­tá­kon a fő haj­tó­erőt vi­szont a nyug­dí­jas kor­osz­tály ad­ta: ott vol­tak, kér­dez­tek, hoz­zá­szól­tak, ér­té­kel­tek. Le­he­tett ta­nul­ni tő­lük, fel­néz­ni rá­juk.

Mek­ko­ra ál­dás az a nem­ze­dék, amely­nek tag­jai nyug­dí­jas éve­i­ket az­zal töl­tik, hogy a hi­tük és egy­há­zuk dol­ga­i­ról be­szél­ges­se­nek, vi­tat­koz­za­nak és ta­nul­ja­nak! Szá­mom­ra a Kirchen­tag ta­lán leg­na­gyobb aján­dé­ka an­nak fel­is­me­ré­se volt, hogy mennyi­re szük­sé­günk van az idő­sebb ge­ne­rá­ci­ó­ra.

Mi­köz­ben Ma­gyar­or­szá­gon egy­há­za­ink kín­ke­ser­ve­sen pró­bál­ják meg­nyer­ni a fi­a­ta­lo­kat a ki­ha­ló gyü­le­ke­ze­tek­ben, va­jon elég időt és ener­gi­át for­dí­ta­nak-e az idő­sek­re? És leg­fő­képp: va­jon ki­hasz­nál­ják-e azt a ha­tal­mas le­he­tő­sé­get, amely eb­ben a kor­osz­tály­ban rej­lik? Is­te­né le­gyen a di­cső­ség az idő­se­in­kért!

Dull Krisz­ti­na