Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 21
- Nemzedékről nemzedékre
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
Nemzedékről nemzedékre
Több mint egy órával a kezdés előtt egy kartondobozon kuporgunk a hatalmas csarnok nézőterén: a két teológusóriás, a katolikus Hans Küng és a lutheránus Jürgen Moltmann ökumenéről szóló beszélgetésére várunk. Könnyű nekem, hiszen egyetemistaként sohasem jelent gondot a várakozás, előveszem a jegyzeteimet és tanulok. Mellettem egy idősebb hölgy ül – a nagymamám lehetne –, kezében sebesen csattog a kötőtű. Elmosolyodom, és ahogy körülnézek, tudatosul bennem, hogy a nézőtéren döntő többségében idősebbek ülnek.
A hosszú várakozás után elkezdődik a vita. A beszélgetés alatt nekem a tollam serceg, ahogy jegyzetelek, mellettem a kötőtű csattog, lelkes munkával készül egy lassan már felismerhető, vastag zokni.
Ezután nyílt meg a szemem arra, hogy a különböző programokon a résztvevők életkorát is figyeljem egy kicsit. A magyar úgy gondolná, hogy egy ilyen hatalmas, olykor-olykor inkább fesztiválba hajló rendezvényt inkább a fiatalok mozgatnak; ez talán a könnyűzenei rendezvényekre igaz is volt. Az előadásokon, teológiai disputákon a fő hajtóerőt viszont a nyugdíjas korosztály adta: ott voltak, kérdeztek, hozzászóltak, értékeltek. Lehetett tanulni tőlük, felnézni rájuk.
Mekkora áldás az a nemzedék, amelynek tagjai nyugdíjas éveiket azzal töltik, hogy a hitük és egyházuk dolgairól beszélgessenek, vitatkozzanak és tanuljanak! Számomra a Kirchentag talán legnagyobb ajándéka annak felismerése volt, hogy mennyire szükségünk van az idősebb generációra.
Miközben Magyarországon egyházaink kínkeservesen próbálják megnyerni a fiatalokat a kihaló gyülekezetekben, vajon elég időt és energiát fordítanak-e az idősekre? És legfőképp: vajon kihasználják-e azt a hatalmas lehetőséget, amely ebben a korosztályban rejlik? Istené legyen a dicsőség az időseinkért!
Dull Krisztina
::Nyomtatható változat::
|