Élő víz

„Nem ha­ta­lom­mal és nem erőszak­kal, ha­nem az én lel­kem­mel! – mond­ja a Se­re­gek Ura.” (Zak 4,6)

Pi­ros pün­kösd he­té­ben az Út­mu­ta­tó reg­ge­li s he­ti igéi a Szent­lé­lek ki­töl­te­té­sé­ről és mun­ká­já­ról tu­dó­sí­ta­nak. Is­ten ad Szent­lel­ket aján­dé­kul – ma is! „Én a lel­ke­met adom be­lé­tek – ezt mond­ja az Úr –, és azt cse­lek­szem, hogy az én tör­vé­nye­i­met meg­őriz­zé­tek és be­tölt­sé­tek.” (Ez 36,27; LK) Jé­zus az igaz­ság Lel­két ígé­ri: „A Párt­fo­gó pe­dig, a Szent­lé­lek, akit az én ne­vem­ben küld az Atya, ő ta­nít majd meg ti­te­ket min­den­re…” (Jn 14,26) „A Szent­lé­lek­ről az kell ta­ní­ta­nunk, hogy Vi­gasz­ta­ló. Ez a mód­sze­re, tisz­te, tu­laj­don­sá­ga; mert hi­szen ar­ról biz­to­sít, hogy bű­ne­ink meg van­nak bo­csát­va, a ha­lál meg­halt, az ég meg­nyílt, s Is­ten ránk mo­so­lyog.” (Lu­ther) Öt­ven nap­pal hús­vét után „el­jött a pün­kösd nap­ja, (…) és hir­te­len ha­tal­mas szél­ro­ham­hoz ha­son­ló zú­gás tá­madt az ég­ből… Majd va­la­mi láng­nyel­vek (ket­tős tü­zes nyel­vek; Ká­ro­li) je­len­tek meg előt­tük, ame­lyek szét­osz­lot­tak, és le­száll­tak mind­egyi­kük­re. Mind­nyá­jan meg­tel­tek Szent­lé­lek­kel…” (Ap­Csel 2,1–4) Ez a ke­resz­tény egy­ház szü­le­tés­nap­ja: „Ez az a nap, mit az Úr szer­zett né­künk.” (GyLK 751) A Szent­lé­lek a Krisz­tus­ban va­ló élő hi­tet te­remt: „Ma­ga a Lé­lek tesz bi­zony­sá­got a mi lel­künk­kel együtt, hogy Is­ten gyer­me­kei va­gyunk.” (Róm 8,16; LK) Ez Pé­ter val­lo­má­sa: „Te vagy a Krisz­tus, az élő Is­ten Fia.” (Mt 16,16) Pál így ta­nít: „A ke­gyel­mi aján­dé­kok kö­zött ugyan kü­lönb­sé­gek van­nak, de a Lé­lek ugyan­az, (…) aki úgy oszt­ja szét ki­nek-ki­nek aján­dé­kát, amint akar­ja.” S meg­nyil­vá­nu­lá­sa ma is min­den­ki­nek azért ada­tik, hogy hasz­nál­jon ve­le; „és sen­ki sem mond­hat­ja: ťJé­zus ÚrŤ, csak­is a Szent­lé­lek ál­tal” (1Kor 12,4.11.3). Öt hely­szín­ről kö­zöl pün­kös­di tu­dó­sí­tást az Apos­to­lok cse­le­ke­de­tei szer­ző­je, iga­zol­va Jé­zus sza­va­it: „…erőt kap­tok, ami­kor el­jön hoz­zá­tok a Szent­lé­lek, és ta­nú­im lesz­tek Je­ru­zsá­lem­ben, egész Jú­de­á­ban és Sa­má­ri­á­ban, sőt egé­szen a föld vég­ső ha­tá­rá­ig.” (Ap­Csel 1,8) Je­ru­zsá­lem­ben imád­ko­zott a gyü­le­ke­zet. „Amint kö­nyö­rög­tek, (…) meg­tel­tek mind­nyá­jan Szent­lé­lek­kel, és bát­ran hir­det­ték az Is­ten igé­jét.” (4,31) Sa­má­ri­á­ban Fü­löp hir­det­te Krisz­tust, de Pé­ter és Já­nos is le­ment, s ők is imád­koz­tak. „Ak­kor rá­juk tet­ték a ke­zü­ket, és ré­sze­sül­tek a Szent­lé­lek aján­dé­ká­ban.” (8,17) Cé­zá­reá­ban, ami­kor Pé­ter el­kez­dett be­szél­ni, „le­szállt rá­juk a Szent­lé­lek”. „A po­gá­nyok­nak is meg­ad­ta Is­ten a meg­té­rést az élet­re.” (11,15.18) Bar­na­bás Tar­zus­z­ból ma­gá­val vit­te Sault, és „egy tel­jes esz­ten­de­ig dol­goz­tak együtt a gyü­le­ke­zet­ben. (…) A ta­nít­vá­nyo­kat pe­dig An­ti­ó­khi­ában ne­vez­ték elő­ször ke­resz­tyé­nek­nek.” (11,26) Pál Ko­rint­hus­ban ha­tá­roz­ta el: „Mos­tan­tól fog­va a po­gá­nyok­hoz me­gyek”; mert a zsi­dók el­le­ne sze­gül­tek s szi­dal­maz­ták. Az Úr Jé­zus bá­to­rí­tot­ta: „Ne félj, ha­nem szólj, és ne hall­gass: mert én ve­led va­gyok…” (18,6.9.10) Ezek a mai ta­núk­nak is szól­nak, mert „ó, de hány lé­lek bo­lyong messze szór­va, / Mennyi po­gány vár még a hí­vó szó­ra – Gyűjtsd össze né­pe­det, Szent­lé­lek Is­ten!” (EÉ 245,3) Te a ta­nú­ja vagy?

Ga­rai And­rás