Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 21
- HETI ÚTRAVALÓ
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
HETI ÚTRAVALÓ
„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” (Zak 4,6)
Piros pünkösd hetében az Útmutató reggeli s heti igéi a Szentlélek kitöltetéséről és munkájáról tudósítanak. Isten ad Szentlelket ajándékul – ma is! „Én a lelkemet adom belétek – ezt mondja az Úr –, és azt cselekszem, hogy az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ez 36,27; LK) Jézus az igazság Lelkét ígéri: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre…” (Jn 14,26) „A Szentlélekről az kell tanítanunk, hogy Vigasztaló. Ez a módszere, tiszte, tulajdonsága; mert hiszen arról biztosít, hogy bűneink meg vannak bocsátva, a halál meghalt, az ég megnyílt, s Isten ránk mosolyog.” (Luther) Ötven nappal húsvét után „eljött a pünkösd napja, (…) és hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből… Majd valami lángnyelvek (kettős tüzes nyelvek; Károli) jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel…” (ApCsel 2,1–4) Ez a keresztény egyház születésnapja: „Ez az a nap, mit az Úr szerzett nékünk.” (GyLK 751) A Szentlélek a Krisztusban való élő hitet teremt: „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8,16; LK) Ez Péter vallomása: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,16) Pál így tanít: „A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz, (…) aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.” S megnyilvánulása ma is mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele; „és senki sem mondhatja: »Jézus Úr«, csakis a Szentlélek által” (1Kor 12,4.11.3). Öt helyszínről közöl pünkösdi tudósítást az Apostolok cselekedetei szerzője, igazolva Jézus szavait: „…erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8) Jeruzsálemben imádkozott a gyülekezet. „Amint könyörögtek, (…) megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.” (4,31) Samáriában Fülöp hirdette Krisztust, de Péter és János is lement, s ők is imádkoztak. „Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában.” (8,17) Cézáreában, amikor Péter elkezdett beszélni, „leszállt rájuk a Szentlélek”. „A pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre.” (11,15.18) Barnabás Tarzuszból magával vitte Sault, és „egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben. (…) A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek.” (11,26) Pál Korinthusban határozta el: „Mostantól fogva a pogányokhoz megyek”; mert a zsidók ellene szegültek s szidalmazták. Az Úr Jézus bátorította: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok…” (18,6.9.10) Ezek a mai tanúknak is szólnak, mert „ó, de hány lélek bolyong messze szórva, / Mennyi pogány vár még a hívó szóra – Gyűjtsd össze népedet, Szentlélek Isten!” (EÉ 245,3) Te a tanúja vagy?
Garai András
::Nyomtatható változat::
|