Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2010 - 21 - Do­mony­i kó­rus­ta­lál­ko­zó

evél&levél

Do­mony­i kó­rus­ta­lál­ko­zó

Az el­múlt há­rom év­ti­zed­ben evan­gé­li­kus egy­há­zunk több egyházme­gyé­jé­ben és -ke­rü­le­té­ben is meg­for­dul­tam egy­ház­tag­ként, majd lel­kész­ként, de eh­hez fog­ha­tó­val ko­ráb­ban se­hol sem ta­lál­koz­tam. Az Észak-Pes­t Megyei Egy­ház­me­gye ti­zen­öt anya­gyü­le­ke­ze­té­ben össze­sen ti­zen­két ének­kar mű­kö­dik. Így az­tán az éven­te két al­ka­lom­mal meg­ren­de­zett (me­gyei és re­gi­o­ná­lis) kó­rus­ta­lál­ko­zó­nak nem is tud mind­egyik gyü­le­ke­zet ott­hont ad­ni, hi­szen a két­száz­öt­ven kó­rus­tag be­fo­ga­dá­sá­ra és sze­rep­lé­sé­re nem mind­egyik temp­lo­munk al­kal­mas. A do­mo­nyi gyü­le­ke­zet öröm­mel vál­lal­ta idén ta­vasszal ezt a fel­ada­tot.

Ro­gate va­sár­nap­ján a ko­ra dél­utá­ni órák­ban az ün­ne­pi ké­szü­lő­dés iz­ga­tott­sá­ga töl­töt­te be a le­ve­gőt a temp­lo­munk kör­nyé­kén. A szé­pen fel­dí­szí­tett temp­lom, az ud­va­ron fel­ál­lí­tott sá­tor, a gyü­le­ke­ze­ti te­rem­ben sür­gö­lő­dő asszo­nyok, a ha­tal­mas mennyi­sé­gű há­zi sü­te­mény és a min­de­nütt fel­ál­lí­tott pa­dok és asz­ta­lok még a kí­vül­ál­lók szá­má­ra is vi­lá­gos­sá tet­ték, hogy itt va­la­mi nagy do­log ké­szül.

Csak egy­va­la­mi szeg­te a ked­vün­ket: az idő­já­rás. Az utób­bi idő­ben sok­szor hal­lott „már megint esik” mon­dat jel­le­mez­te az egész na­pot – pon­to­sab­ban majd­nem az egé­szet. Mi­u­tán ugyan­is az összes je­len le­vő kó­rus elő­ad­ta a mű­so­rát, meg­hall­gat­tuk az áhí­ta­tot, és kö­zöl­ték a köz­len­dő­ket, a két­órás (egyéb­ként nagy­sze­rű­en si­ke­rült) al­ka­lom vé­get ért. Mi pe­dig ámul­va lép­tünk ki a temp­lom­ból, mert az egész na­pos eső kö­ze­pet­te hir­te­len ki­sü­tött a nap. Ez az égi jel még jobb kedv­re de­rí­tet­te az amúgy is öröm­re han­golt ének­ka­ro­so­kat. Az imád­ság va­sár­nap­ján kéz­zel­fog­ha­tó­vá vált szá­munk­ra az üze­net: Is­ten meg­hall­gat­ja az imád­sá­ga­in­kat, és éne­ke­ink el­jut­nak őhoz­zá.

Egye­dül Is­te­né a di­cső­ség, ne­ki mon­dunk kö­szö­ne­tet azo­kért a lel­kes gyü­le­ke­ze­ti ta­go­kért is, akik se­gí­tet­tek az al­ka­lom és a sze­re­tet­ven­dég­ség meg­szer­ve­zé­sé­ben és le­bo­nyo­lí­tá­sá­ban.

Sá­ghy Ba­lázs lel­kész