Kultúrkörök

A kö­zel há­rom­száz esz­ten­dős har­tai evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet tör­té­ne­tét, sőt min­den­nap­ja­it jól is­mer­he­ti a szé­le­sebb lu­the­rá­nus kö­zös­ség, ha más­hon­nan nem, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let 2008. évi misszi­ói nap­já­nak jó­vol­tá­ból. A gyü­le­ke­zet temp­lo­má­ról ol­vas­ha­tunk az Evan­gé­li­kus temp­lo­mok Ma­gyar­or­szá­gon cí­mű kö­tet­ben, va­la­mint sze­re­pelt a Ma­gyar Te­le­ví­zió ha­son­ló cí­mű so­ro­za­tá­nak nem­ré­gi­ben be­mu­ta­tott – és is­mét­lés­ben is su­gár­zott – adá­sá­ban.

A temp­lom – amely 1791 és 1798 kö­zött klasszi­ci­zá­ló ké­ső ba­rokk stí­lus­ban épült, bel­se­jé­ben copf stí­lű meg­ol­dá­sok­kal – rész­le­tes egy­ház- és mű­vé­szet­tör­té­ne­ti be­mu­ta­tá­sa ter­mé­sze­te­sen messze túl­mu­tat e cikk ke­re­te­in, va­la­mint e so­rok író­já­nak is­me­ret­anya­gán. Ak­kor is, ha kö­ze­li is­me­ret­ség­ben, sőt, mond­hat­ni, ba­rá­ti vi­szony­ban van az épü­let­tel, amely töb­bek kö­zött es­kü­vő­jé­nek szín­te­re volt. Fan­tá­zi­á­ját azon­ban meg­moz­gat­ja a mind a he­lyi gyü­le­ke­zet­ben, mind a he­lyi kö­zös­ség­ben idő­ről idő­re elő­ke­rü­lő iz­gal­mas kér­dés. Mi tör­tént a temp­lom ere­de­ti szo­bor­kom­po­zí­ci­ó­i­val?

A vá­lasz be­ve­ze­tő­je­ként elő­ször is szö­gez­zük le: a hit, re­mény, sze­re­tet jel­ké­pei, az­az a ke­reszt, a hor­gony és a szív a temp­lom fel­ál­lí­tá­sá­nak szá­za­dik év­for­du­ló­ja al­kal­má­val, Gal­le An­dor lel­kész ide­jé­ben foly­ta­tott kül­ső és bel­ső fel­újí­tás so­rán ke­rül­tek az ol­tár­ra. Több ge­ne­rá­ció óta meg­szo­kott kel­lé­kei ezek a har­tai is­ten­tisz­te­le­tek­nek. Ere­de­ti­leg azon­ban a ke­reszt és a hor­gony he­lyén két szo­bor ál­lott. Két olyan mű­al­ko­tás, mely a temp­lom épí­té­sé­vel egy idő­ben ke­rült a szak­rá­lis tér­be.

Mó­zes és Pál apos­tol fá­ból ké­szült szob­rá­ról van szó. Előb­bi az Ószö­vet­ség, utób­bi az Új­szö­vet­ség jel­ké­pe­ként dí­szí­tet­te a szó­szék­ol­tárt. Fel­té­te­lez­he­tő­en né­met föl­dön ké­szül­tek, és ré­geb­bi­ek az épü­let­nél. A két al­ko­tást a stí­lus­je­gyek alap­ján azo­nos mes­ter ké­szí­tet­te. A fi­nom fa­ra­gá­so­kat – má­ra saj­nos meg­fa­kult – élénk szí­nű fes­tés tet­te élet­sze­rűb­bé. Mó­zes egy­sze­rű ru­hát, de­re­kán övet vi­sel. Pál apos­tolt pa­pi öl­tö­zék­ben áb­rá­zol­ja a szo­bor. Fe­jén püs­pö­ki sü­ve­get vi­sel, mely szar­vat for­máz, ami a di­cső­ség al­le­gó­ri­á­ja. Nya­ká­ban a kő­táb­lák – szin­tén fur­csá­nak ha­tó – sti­li­zált áb­rá­zo­lá­sá­val.

Az 1892-es át­ala­kí­tás so­rán is­me­ret­len ok­ból emel­ték le őket a he­lyük­ről. A fel­újí­tás egy­ko­ri jegy­ző­köny­vei sem szól­nak en­nek hát­te­ré­ről. Ezek­ben mind­össze­sen ennyi sze­re­pel: „Az ol­tár te­te­jén lé­vő két szo­bor el­tá­vo­lí­tan­dó, he­lyé­be a hit, re­mény és sze­re­tet jel­ké­pei té­tet­nek, va­la­mint a hang­fo­gó­ra egy ga­lamb il­lesz­ten­dő ki­ter­jedt ara­nyo­zott szár­nyak­kal, utal­va a Szent­lé­lek ki­ára­dá­sá­ra, az evan­gé­li­um hir­de­té­sé­nek ki­su­gár­zá­sá­ra.” (For­rás: Ha­la­si Lász­ló: A Har­tai Evan­gé­li­kus Egy­ház tör­té­ne­te 1723–2003, Har­tai Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség, 2003)

Az el­tá­vo­lí­tás után a pad­lás­tér­ben, il­let­ve a szó­szék­re ve­ze­tő, fá­ból ké­szült fel­já­ró alatt vár­ták sor­suk jobb­ra for­du­lá­sát. Hosszú év­ti­ze­de­kig, míg­nem Sch­nau­ti­gel Já­nos temp­lom­gond­nok Rét­fal­vi Teo­fil ta­nár­nak, a hely­tör­té­ne­ti gyűj­te­mény meg­ala­po­zó­já­nak jut­tat­ta el őket. Így vál­tak a har­tai mú­ze­um ér­té­kes mű­kin­cse­i­vé. Ál­lan­dó ki­ál­lí­tá­suk azon­ban vá­ra­tott ma­gá­ra. A szé­le­sebb kö­zön­ség 2009-ben ta­lál­koz­ha­tott ve­lük. A szak­ra­li­tást fó­kusz­ba he­lye­ző, a kul­tu­rá­lis örök­ség nap­jai el­ne­ve­zé­sű ren­dez­vény­so­ro­zat ki­emelt egy­há­zi vo­nat­ko­zá­sú mű­tár­gya­i­ként mu­tat­ták be őket Har­tán.

S bár a hely­tör­té­ne­ti gyűj­te­mény­ben Gottschall Pé­ter mú­ze­um­ve­ze­tő jó­vol­tá­ból gon­dos ke­zek óv­ják és vi­gyáz­zák őket, cél­sze­rű len­ne át­gon­dol­ni a fel­újí­tás­ra vá­ró ere­de­ti al­ko­tá­sok­nak – vagy mű­vé­szi ki­vi­te­lű má­so­la­tuk­nak – a vissza­he­lye­zé­sét a temp­lom ol­tá­rá­ra. Eset­leg a temp­lom va­la­mely más, ki­emelt pont­já­ra, ez­zel mint­egy „res­ta­u­rál­va” az épü­let ere­de­ti mű­vé­szi és spi­ri­tu­á­lis össz­ké­pét. En­nek igé­nye idő­ről idő­re – te­gyük hoz­zá, jo­go­san – bú­vó­pa­tak­ként buk­kan a fel­szín­re.

Re­zsa­bek Nán­dor