Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 22
- Mi történt a hartai templom eredeti szobraival?
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Mi történt a hartai templom eredeti szobraival?
A közel háromszáz esztendős hartai evangélikus gyülekezet történetét, sőt mindennapjait jól ismerheti a szélesebb lutheránus közösség, ha máshonnan nem, a Déli Egyházkerület 2008. évi missziói napjának jóvoltából. A gyülekezet templomáról olvashatunk az Evangélikus templomok Magyarországon című kötetben, valamint szerepelt a Magyar Televízió hasonló című sorozatának nemrégiben bemutatott – és ismétlésben is sugárzott – adásában.
A templom – amely 1791 és 1798 között klasszicizáló késő barokk stílusban épült, belsejében copf stílű megoldásokkal – részletes egyház- és művészettörténeti bemutatása természetesen messze túlmutat e cikk keretein, valamint e sorok írójának ismeretanyagán. Akkor is, ha közeli ismeretségben, sőt, mondhatni, baráti viszonyban van az épülettel, amely többek között esküvőjének színtere volt. Fantáziáját azonban megmozgatja a mind a helyi gyülekezetben, mind a helyi közösségben időről időre előkerülő izgalmas kérdés. Mi történt a templom eredeti szoborkompozícióival?
A válasz bevezetőjeként először is szögezzük le: a hit, remény, szeretet jelképei, azaz a kereszt, a horgony és a szív a templom felállításának századik évfordulója alkalmával, Galle Andor lelkész idejében folytatott külső és belső felújítás során kerültek az oltárra. Több generáció óta megszokott kellékei ezek a hartai istentiszteleteknek. Eredetileg azonban a kereszt és a horgony helyén két szobor állott. Két olyan műalkotás, mely a templom építésével egy időben került a szakrális térbe.
Mózes és Pál apostol fából készült szobráról van szó. Előbbi az Ószövetség, utóbbi az Újszövetség jelképeként díszítette a szószékoltárt. Feltételezhetően német földön készültek, és régebbiek az épületnél. A két alkotást a stílusjegyek alapján azonos mester készítette. A finom faragásokat – mára sajnos megfakult – élénk színű festés tette életszerűbbé. Mózes egyszerű ruhát, derekán övet visel. Pál apostolt papi öltözékben ábrázolja a szobor. Fején püspöki süveget visel, mely szarvat formáz, ami a dicsőség allegóriája. Nyakában a kőtáblák – szintén furcsának ható – stilizált ábrázolásával.
Az 1892-es átalakítás során ismeretlen okból emelték le őket a helyükről. A felújítás egykori jegyzőkönyvei sem szólnak ennek hátteréről. Ezekben mindösszesen ennyi szerepel: „Az oltár tetején lévő két szobor eltávolítandó, helyébe a hit, remény és szeretet jelképei tétetnek, valamint a hangfogóra egy galamb illesztendő kiterjedt aranyozott szárnyakkal, utalva a Szentlélek kiáradására, az evangélium hirdetésének kisugárzására.” (Forrás: Halasi László: A Hartai Evangélikus Egyház története 1723–2003, Hartai Evangélikus Egyházközség, 2003)
Az eltávolítás után a padlástérben, illetve a szószékre vezető, fából készült feljáró alatt várták sorsuk jobbra fordulását. Hosszú évtizedekig, mígnem Schnautigel János templomgondnok Rétfalvi Teofil tanárnak, a helytörténeti gyűjtemény megalapozójának juttatta el őket. Így váltak a hartai múzeum értékes műkincseivé. Állandó kiállításuk azonban váratott magára. A szélesebb közönség 2009-ben találkozhatott velük. A szakralitást fókuszba helyező, a kulturális örökség napjai elnevezésű rendezvénysorozat kiemelt egyházi vonatkozású műtárgyaiként mutatták be őket Hartán.
S bár a helytörténeti gyűjteményben Gottschall Péter múzeumvezető jóvoltából gondos kezek óvják és vigyázzák őket, célszerű lenne átgondolni a felújításra váró eredeti alkotásoknak – vagy művészi kivitelű másolatuknak – a visszahelyezését a templom oltárára. Esetleg a templom valamely más, kiemelt pontjára, ezzel mintegy „restaurálva” az épület eredeti művészi és spirituális összképét. Ennek igénye időről időre – tegyük hozzá, jogosan – búvópatakként bukkan a felszínre.
Rezsabek Nándor
::Nyomtatható változat::
|