Keresztutak

A vi­lág só­vá­rog­va vár­ja a misszi­o­ná­ri­u­so­kat, a szol­gá­lat­ra el­hí­vot­ta­kat, akik mi ma­gunk va­gyunk – ez volt a vég­ső ta­nul­sá­ga a Fe­le­ba­rát­ból test­vér­ré cím­mel az Evan­gé­li­kus Kül­misszi­ói Egye­sü­let ál­tal élet­re hí­vott és a he­lyi misszi­ói ima­kör ál­tal se­gí­tett misszi­ói nap­nak Bé­kés­csa­bán.

A fi­a­tal bu­da­pes­ti gyógy­tor­nász, Ben­ce Zsó­fi, aki fél éven át volt ön­kén­tes Ke­nyá­ban, iga­zán él­ve­ze­tes és ta­nul­sá­gos ve­tí­tett ké­pes elő­adá­sá­ban ecse­tel­te, mit ta­pasz­talt e ke­let-af­ri­kai or­szág­ban. Dol­go­zott a „Lu­ther Pla­zá­ban”, aho­gyan a he­lyi­ek ne­ve­zik az evan­gé­li­kus egy­ház iro­da­épü­le­tét Nai­ro­bi­ban. Azok­ról az ár­va gye­re­kek­ről ké­szí­tett adat­bá­zist, aki­ket itt­hon­ról ma­gán­sze­mé­lyek és csa­lá­dok, egy­há­zi kö­zös­sé­gek ha­vi apa­názzsal se­gí­te­nek. Ha­vi há­rom­ezer fo­rint elég egy-egy gyer­mek ta­nít­ta­tá­sá­ra, ét­kez­te­té­sé­re és még ru­há­já­ra is. Je­len­leg har­minc­öt tá­mo­ga­tott gyer­mek sor­sa, éle­te függ raj­tunk. Mint el­mond­ta, gyak­ran ki­lá­to­ga­tott a fő­vá­ros Ka­wang­ware ne­vű nyo­mor­ne­gye­dé­be is, ahol szin­tén sok a se­gít­ség­re vá­ró ut­ca­gye­rek, ár­va, öz­vegy, AIDS-es, és ká­bí­tó­sze­re­ző fi­a­tal. Ne­kik is se­gí­tő ke­zet nyújt a he­lyi, élő evan­gé­li­kus egy­ház­köz­ség. Ben­ce Zsó­fi azt is el­me­sél­te, hogy ere­de­ti kép­zett­sé­gé­nek meg­fe­le­lő­en gyógy­tor­nász­ként dol­go­zott vi­dé­ken, Ma­ral­al­ban, a sé­rült gye­re­ke­ket be­fo­ga­dó, szá­munk­ra el­ké­pesz­tő kö­rül­mé­nyek kö­zött mű­kö­dő vi­dé­ki ott­hon­ban.

„Ke­nyá­ban a po­li­ti­ku­sok kor­rup­tak, az em­be­rek na­gyon ke­vés pénz­ből él­nek, a gye­re­kek oly­kor már hat-hét­éve­sen az ut­cán ten­gőd­nek, az ok­ta­tás ala­csony szín­vo­na­lú, és még­is so­kat ta­nul­ha­tunk tő­lük, mert az em­be­rek nyi­tot­tak, élet­vi­dá­mak, el­fo­gad­ják és sze­re­tik egy­mást, min­den se­gít­sé­gért há­lá­sak” – tet­te hoz­zá. La­punk­nak azt is el­árul­ta, hogy sze­ret­ne rö­vi­de­sen új­fent el­jut­ni Ke­nyá­ba és az ut­ca­gye­re­kek kö­zött vé­gez­ni va­la­mi ma­ra­dan­dó szol­gá­la­tot.

A misszi­ói na­pon Bé­kés­csa­bán Bre­bovsz­kyné Pin­tér Már­ta, az Evan­gé­li­kus Kül­misszi­ói Egye­sü­let (EK­ME) lel­ké­szi el­nö­ke ve­ze­té­sé­vel fó­rum­be­szél­ge­tés is folyt. Ezen ka­pott szót Za­lán Pé­ter, az EK­ME vi­lá­gi el­nö­ke és Szir­mai Zol­tán­né tit­kár is, akik a szer­ve­zet­ről, a je­len­leg fo­lyó pro­jek­tek­ről ad­tak tá­jé­koz­ta­tást.

A bé­kés­csa­bai gyü­le­ke­zet sa­ját misszi­ós te­vé­keny­sé­gét mu­tat­ta be, így szó esett a kór­ház­lel­kész­ség­ről, a gye­re­kek kö­zött vég­zett mun­ká­ról, a Ke­resz­tyén If­jú­sá­gi Egye­sü­let­ről és a me­ne­kült­misszi­ó­ról… Töb­ben sze­mé­lyes bi­zony­ság­té­tel­ként mond­ták el meg­té­ré­sük, va­la­mi­lyen füg­gő­ség­ből va­ló sza­ba­du­lá­suk tör­té­ne­tét, amely ar­ra in­dít­ja őket, hogy a meg­szo­kott val­lá­sos­sá­gon túl­lép­ve ma­guk is szol­gá­ló ke­resz­té­nyek le­gye­nek.

A nap részt­ve­vői meg­ál­la­pí­tot­ták, hogy a sze­re­tet­ből fa­ka­dó tett bi­zony sok­szor hi­ány­zik ke­resz­tény éle­tünk­ből, pe­dig sze­mé­lyes fe­le­lős­sé­günk, hogy az éle­tünk­kel te­gyünk bi­zony­sá­got. A misszió va­la­mi­fé­le ka­ri­ta­tív szol­gá­la­tot is je­lent, amely min­den hí­vő em­ber fel­ada­ta, aki­re „rá­sza­kad” a má­sik em­ber nyo­mo­rú­sá­ga, lel­ki si­vár­sá­ga, az, hogy az a má­sik még nem is­me­ri a min­den gond­ra meg­ol­dást adó nagy Gyó­gyí­tót, Jé­zus Krisz­tust.

Szeg­fű Ka­ta­lin