Egyházunk egy-két hete

Egy­ház­tör­té­ne­ti je­len­tő­sé­gű ese­mény­re ke­rült sor má­jus 26-án, szer­dán es­te a zug­lói evan­gé­li­kus temp­lom­ban: az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem (EHE) kán­tor sza­ká­nak el­ső vég­zős év­fo­lya­ma mu­tat­ko­zott be. Hu­lej Er­zsé­bet Kla­u­dia, Koch Szil­via és Ko­vács­né Té­gen Sá­ra vizs­ga­hang­ver­se­nyen mu­tat­ta meg, mi­re ju­tott egy­há­zunk el­ső fel­ső­fo­kú egy­ház­ze­nei BA-kép­zé­sé­nek há­rom éve alatt.

Ma­gyar­or­szá­gon so­ha nem volt olyan át­fo­gó, in­téz­mé­nyes kán­tor- és egy­ház­ze­nész­kép­zés, mint pél­dá­ul Né­met­or­szág­ban, de a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú­ig meg­bíz­ha­tó­an mű­kö­dött a kán­tor­ta­ní­tók szol­gá­la­ta. A kom­mu­nis­ta ál­lam drasz­ti­kus be­avat­ko­zá­sa nyo­mán meg­ürült or­go­na­pa­do­kat elő­ször – kény­sze­rű­ség­ből – „gyors­tal­pa­ló” tan­fo­lya­mo­kon vég­zett szol­gá­lók­kal töl­töt­ték be, majd a fó­ti kán­tor­kép­ző in­té­zet az egy­ház­ze­ne egy­re mi­nő­sé­gibb szín­te­re lett. (Év­ti­ze­de­ken ke­resz­tül or­szá­gos if­jú­sá­gi mun­kát is egye­dül itt le­he­tett vé­gez­ni, a mos­ta­ni lel­kész-kö­zép­ge­ne­rá­ció leg­több tag­ja in­nen in­dult.)

Húsz éve szer­ve­ző­dött új­já az egy­ház­ze­ne tan­szék a Ze­ne­aka­dé­mi­án; idő­köz­ben min­den egy­ház lét­re­hoz­ta a kán­tor sza­kot sa­ját fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyé­ben. Er­re a ki­hí­vás­ra vá­la­szolt teo­ló­gi­ánk a kép­zés el­in­dí­tá­sá­val.

A há­rom év so­rán egy­ház­ze­nei el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti, va­la­mint teo­ló­gi­ai stú­di­u­mok­kal is­mer­ked­tek a hall­ga­tók. A ze­nei tár­gyak ta­ná­rai, dr. Fin­ta Ger­gely, dr. Kincz­ler Zsu­zsan­na, Elek Szil­via, Heim Mer­ce­des, Né­meth Csa­ba le­he­tet­lent nem is­mer­ve tö­re­ked­tek ar­ra, hogy a kü­lön­bö­ző elő­kép­zett­sé­gű és élet­hely­ze­tű hall­ga­tók mi­nél ala­po­sabb, meg­bíz­ha­tóbb tu­dás­ra te­gye­nek szert.

A zá­ró­kon­cer­ten en­nek a mun­ká­nak az ered­mé­nyét hall­hat­tuk. Mind­egyik vég­zős há­rom ko­mo­lyabb or­go­na­mű­vet adott elő (egy ba­rokk pre­lú­di­um és fú­ga, egy ko­rál­fel­dol­go­zás és egy ro­man­ti­kus da­rab), és négy kó­rus­mű­vet ve­zé­nyelt az EHE ének­ka­ra élén (eb­ből leg­alább egy or­go­na­kí­sé­re­tes kom­po­zí­ció volt). A kó­rus­mun­ka jól elő­le­gez­te azt a hely­ze­tet, amely­be a kán­tor a gyü­le­ke­zet­ben ke­rül: egy ama­tőr együt­tes­nél nem a kar­ve­ze­tő ál­mai, ha­nem a kó­rus tel­je­sí­tő­ké­pes­sé­ge alap­ján le­het da­ra­bot vá­lasz­ta­ni – de leg­el­ső ter­mé­sze­te­sen az a szem­pont, hogy mi il­lik a li­tur­gi­á­ba.

A zá­ró­vizs­ga má­so­dik fe­le, ha le­het, még fon­to­sabb: jú­ni­us 13-án dél­előtt a sió­fo­ki temp­lom­ban is­ten­tisz­te­let – a ke­resz­tény kö­zös­ség éle­té­nek kö­zép­pont­ja! – ke­re­té­ben ad szá­mot fel­ké­szült­sé­gé­ről a há­rom vég­zett kán­tor.

Mit kezd egy­há­zunk az­zal a le­he­tő­ség­gel, hogy dip­lo­más kán­tort al­kal­maz­hat? A re­a­li­tás – egy­elő­re – az, hogy gyü­le­ke­ze­te­ink nagy ré­szé­ben sem a kán­to­ri fel­ada­tok mennyi­sé­ge, sem a kö­zös­ség anya­gi hely­ze­te nem te­szi le­he­tő­vé, hogy fő­ál­lá­sú kán­tort fog­lal­koz­tas­sa­nak. Ezért a hall­ga­tók­nak cél­sze­rű más kép­zést is – az EHE-n pél­dá­ul a hit­ta­nár sza­kot – el­vé­gez­ni­ük, hogy meg­él­he­té­sü­ket biz­to­sí­ta­ni tud­ják.

En­nek el­le­né­re fon­tos, hogy egy­há­zunk kö­zös­sé­gé­ben egy­re in­kább tudatosul­jon: a mél­tó is­ten­di­csé­ret alap­ja az igé­nyes lel­ké­szi és kán­to­ri szolgálat.

Ecse­di Zsu­zsa