Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2010 - 23 - Má­sod­szor – az öku­me­ni­kus Kirchen­tag ta­nul­sá­gai

Keresztutak

Má­sod­szor – az öku­me­ni­kus Kirchen­tag ta­nul­sá­gai

Né­met­or­szág­ban a nagy fe­le­ke­ze­ti ta­lál­ko­zók ha­gyo­má­nya szin­te tör­té­nel­mi táv­la­tok­ban mér­he­tő. 1949-től kezd­ve – az­az hat­van év alatt – im­már har­minc­két al­ka­lom­mal ren­dez­ték meg evan­gé­li­kus kö­rök­ben a Kirchen­ta­got, az­az az úgy­ne­ve­zett „egy­há­zi na­po­kat” – leg­utóbb 2009-ben Bré­má­ban. A ró­mai ka­to­li­kus egy­ház ha­son­ló ren­dez­vé­nye 2008-ban Mann­heim­ben a ki­lenc­ven­he­te­dik volt.

El­gon­dol­kod­ta­tó, hogy a ke­resz­tény egy­há­zak össze­fo­gá­sá­val ren­de­zen­dő ta­lál­ko­zó gon­do­la­ta csak a 21. szá­zad ele­jé­re érett be. Ez ma­gya­ráz­za azt a tényt, hogy a 2003-as ber­li­ni öku­me­ni­kus egy­há­zi na­pok után mind­össze má­sod­szor vol­tak együtt Mün­chen­ben azok, akik szív­ügyük­nek te­kin­tik a ke­resz­tény fe­le­ke­ze­tek kö­zös ta­nú­ság­té­te­lét. Tet­ték mind­ezt úgy, hogy a május 12. és 16. között lezajlott ta­lál­ko­zó nem az egy­há­zak „hi­va­ta­los” szer­ve­i­nek, ve­ze­tő­i­nek ja­vas­la­tá­ra, ha­nem mind evan­gé­li­kus, mind ró­mai ka­to­li­kus ol­dal­ról ci­vil kez­de­mé­nye­zés alap­ján jött lét­re.

Jo­gos te­hát a kér­dés, hogy mi az a kö­zös alap, amely az öku­me­ni­kus egy­há­zi na­pok meg­ren­de­zé­sét le­he­tő­vé tet­te. Két dol­got emel­he­tünk ki. Egy­részt tény, hogy az ab­ban részt vál­la­ló egy­há­zak mind­egyi­ke a Bib­li­át te­kin­ti hi­te for­rá­sá­nak, s mind­annyi­an egyek a Szent­há­rom­ság Is­ten­be ve­tett hit­ben. En­nek alap­ján tud­ták – a 20. szá­zad­ban el­in­dult öku­me­ni­kus moz­ga­lom ered­mé­nye­képp is – fel­is­mer­ni és ki­mon­da­ni a kö­zös bi­zony­ság­té­tel alap­ját, tud­ni­il­lik hogy több az, ami ma a ke­resz­té­nye­ket össze­kö­ti, mint ami el­vá­laszt­ja. Ugyan­ak­kor kö­zö­sek azok a ki­hí­vá­sok is, ame­lyek­kel egy­részt az egy­há­zon be­lül ta­lál­ko­zunk, más­részt ame­lyek a tár­sa­da­lom ré­szé­ről ér­kez­nek az egy­há­zak fe­lé.

Az egy­há­zi na­pok öku­me­ni­kus meg­ren­de­zé­sé­nek je­len­tő­sé­ge te­hát min­de­nek­előtt ab­ban rej­lik, hogy a részt­ve­vők kö­zös hi­tük alap­ján ke­re­sik a meg­ol­dást ugyan­csak kö­zös hit­be­li és tár­sa­dal­mi kér­dé­sek kö­ze­pet­te. Nem más­sal szem­be­sül­tünk te­hát Mün­chen­ben, mint az­zal, hogy ép­pen ezért le­het a Kirchen­tag a ke­resz­tény hit min­den­na­pi meg­élé­sé­nek kö­zös gya­kor­ló­te­re­pe, egy új­faj­ta épít­ke­zés meg­kez­dé­sé­nek, foly­ta­tá­sá­nak a he­lye és esz­kö­ze a tár­sa­da­lom­ban és a vi­lág­ban ál­ta­lá­ban.

Az el­ső ilyen öku­me­ni­kus egy­há­zi na­pok 2003-ban vol­tak Ber­lin­ben. Mint az el­ső al­kal­ma­kon ál­ta­lá­ban, itt is sok nyi­tott kér­dés­sel kel­lett szem­be­sül­ni, ugyan­ak­kor ha­tal­mas ér­dek­lő­dés övez­te már az el­ső pró­bál­ko­zást is. Már ott meg­mu­tat­ko­zott, hogy az em­be­rek – fe­le­ke­ze­ti ha­tá­ro­kon is át­lép­ve – alap­ve­tő­en fon­tos­nak tart­ják a kö­zös bi­zony­ság­té­telt. Eb­ből me­rít­ve ke­rült sor az idén Mün­chen­ben a ren­dez­vény­re, s az em­lí­tett biz­ta­tó fo­lya­ma­tok­ra, kez­de­mé­nye­zé­sek­re utal­va is han­goz­ha­tott a ta­lál­ko­zó mot­tó­ja: „Hogy re­mény­sé­ge­tek le­gyen…” (1Pt 1,21)

Az Evan­gé­li­kus Élet pünkösdi szá­má­ban Fa­bi­ny Ta­más utalt ar­ra, hogy a Kirchen­tag nem csu­pán az egész né­met ke­resz­tény­sé­get érin­tő és láz­ba ho­zó ese­mény volt, ame­lyen a szer­ve­ző fe­le­ke­ze­tek – ter­mé­sze­tes mó­don – leg­fel­sőbb szin­ten kép­vi­sel­tet­ték ma­gu­kat, ha­nem a leg­fel­sőbb szö­vet­sé­gi ál­la­mi ve­ze­tők, a tisztéről időközben váratlanul lemondott Horst Köh­ler köztársasági el­nök és An­ge­la Mer­kel kan­cel­lár is lá­to­ga­tást tet­tek Mün­chen­ben, és kö­szön­tés­sel, elő­adás­sal szol­gál­tak a ren­dez­vé­nyen.

A né­met egy­há­zak te­hát az egy kö­zös ke­resz­tény hit kép­vi­se­lő­i­ként lép­tek a nyil­vá­nos­ság elé, meg­va­ló­sít­va ez­zel az öku­me­ni­kus moz­ga­lom egyik leg­főbb tö­rek­vé­sét, amely­nek cél­ja ép­pen a ke­resz­tény hit ere­jé­nek és az ab­ból kö­vet­ke­ző cse­le­ke­de­tek egész tár­sa­da­lom­ra néz­ve hasz­nos vol­tá­nak ki­nyil­vá­ní­tá­sa.

Mind­ez ép­pen ab­ban a hely­zet­ben és idő­ben tör­tént, ami­kor az egy­há­zak mind­egyi­ke ki­sebb-na­gyobb vál­sá­gok­kal, bi­zony­ta­lan­sá­gok­kal, krí­zi­sek­kel, tag- és bi­za­lom­vesz­tés­sel küzd. A Kirchen­ta­gon az a kö­zös bi­zony­ság­té­tel szó­lalt meg, hogy a ke­resz­tény hit­nek van­nak olyan tar­ta­lé­kai, ame­lyek eb­ben a hely­zet­ben is moz­gó­sít­ha­tó­ak, s új­ra irányt tud­nak mu­tat­ni; ezért bát­ran fel­vet­he­tők a leg­ér­zé­ke­nyebb, leg­ége­tőbb kér­dé­sek is, ame­lyek nem­csak az egész ke­resz­tény­sé­get, ha­nem min­den fe­le­lő­sen – az­az ön­kri­ti­ku­san és kri­ti­ku­san – gon­dol­ko­dó em­bert érin­te­nek. A négy fő té­ma ilyen te­rü­le­te­ket je­lölt ki:

• Fe­le­lő­sen cse­le­ked­ni – ke­resz­tény­nek len­ni az egy vi­lág­ban.
• Együtt él­ni – ke­resz­tény­nek len­ni a nyi­tott tár­sa­da­lom­ban.
• Ke­res­ni és ta­lál­ni – ke­resz­tény­nek len­ni a sok­fé­le né­zet kö­zött.
• A hi­tet meg­él­ni – ke­resz­tény­nek len­ni az egy­há­zak sok­fé­le­sé­gé­ben.

Nem­csak a ta­lál­ko­zó mot­tó­ja, ha­nem ezek a té­mák is ar­ra buz­dí­tot­tak min­den részt­ve­vőt, hogy eze­ken a te­rü­le­te­ken mind­annyi­an a re­mény­ség rep­re­zen­tán­sai le­gyünk, s ez­ál­tal mu­tas­sunk utat a jö­vő­be, tö­re­ked­jünk az igaz­sá­gos­ság­ra, a bé­ke meg­őr­zé­sé­re és meg­te­rem­té­sé­re, va­la­mint a te­rem­tett vi­lág meg­óvására. E kö­zös ki­hí­vá­sok­ra azon­ban csak úgy ad­ha­tunk adek­vát vá­laszt, ha az egy­há­zak szer­ve­zet­ként és az em­be­rek azok tag­ja­i­ként szem­be­néz­nek múlt­juk­kal, az­az szám­ba ve­szik, hogy mely ese­tek­ben tér­tek el a fen­ti el­vek kö­vet­ke­ze­tes al­kal­ma­zá­sá­tól. Jó volt lát­ni, hogy ép­pen a kö­zel­múlt­ban nagy vi­hart ka­vart gyer­mek­mo­lesz­tá­lá­si és -bán­tal­ma­zá­si ügyek össze­füg­gé­sé­ben nem­csak a té­má­val fog­lal­ko­zó új­ság­cik­kek, ta­nul­má­nyok és köny­vek szü­let­tek, ha­nem öku­me­ni­kus kész­ség mu­tat­ko­zott a prob­lé­mák né­ven ne­ve­zé­sé­re, a róluk va­ló pár­be­széd­re és a meg­ol­dá­sok kö­zös ke­re­sé­sé­re.

Nem hagy­hat­juk em­lí­tés nél­kül azt sem, hogy ép­pen a ta­lál­ko­zó öku­me­ni­kus jel­le­ge tet­te nyil­ván­va­ló­vá azo­kat a ha­tá­ro­kat, ame­lyek a fe­le­ke­ze­tek kö­zött még min­dig fenn­áll­nak. S bár ha­tá­ro­zott el­vá­rá­sok és igé­nyek fo­gal­ma­zód­tak meg a még meglévő prob­lé­mák meg­ol­dá­sá­ra, ko­moly elő­re­lé­pés a leg­ége­tőbb te­rü­le­te­ken nem tör­tént.

Új­ra és új­ra nyil­ván­va­ló­vá vált, hogy a né­me­tek egy­re in­kább ér­tet­len­ség­gel szem­lé­lik a ka­to­li­kus egy­ház gya­kor­la­tát, amely to­vább­ra sem te­szi le­he­tő­vé a há­zas­sá­got és a csa­lá­di éle­tet a pa­pok szá­má­ra. Több alá­írás-gyűj­té­si ak­ci­ót le­he­tett lát­ni, ame­lyek ke­re­té­ben a cö­li­bá­tus ha­tá­sa­it köz­vet­le­nül meg­ta­pasz­ta­ló nők és fér­fi­ak küz­de­nek egy újabb zsi­nat össze­hí­vá­sá­ért és a kér­dés ren­de­zé­sé­ért.

Ugyan­csak a meg­ol­dan­dó kér­dé­sek kö­zött sze­re­pelt – kü­lö­nö­sen a ve­gyes, az­az a fe­le­ke­ze­te­ket össze­kö­tő há­zas­sá­gok pél­dá­ján – az úr­va­cso­rai kö­zös­ség kér­dé­se. Hi­szen ép­pen itt a leg­nyil­ván­va­lóbb, hogy nem tart­ha­tó ál­la­pot, hogy azo­kat, akik a legbensőségesebb em­be­ri kö­zös­sé­get élik meg nap mint nap, ép­pen a ke­resz­tény hit gya­kor­lá­sa so­rán foszt­ják meg a leg­na­gyobb erő­for­rás­tól, a leg­szo­ro­sabb kö­zös­ségben való rész­vé­tel­­től.

To­vább­ra sem volt te­hát le­het­sé­ges az evan­gé­li­ku­sok és a ró­mai ka­to­li­ku­sok kö­zös úr­va­cso­ra­vé­te­le, így töb­bek kö­zött a zá­ró is­ten­tisz­te­let is anél­kül zaj­lott. Ugyan­ak­kor több­fé­le fó­ru­mon meg­szó­lalt az a meg­győ­ző­dés is, hogy a teo­ló­gi­ai gon­dol­ko­dás­nak, az öku­me­ni­kus pár­be­széd­nek és meg­ol­dás­ke­re­sés­nek együtt kell ha­lad­nia a gya­kor­la­ti lé­pé­sek­kel, kü­lön­ben a túl­zott en­thu­zi­az­mus to­váb­bi sza­ka­dá­sok­hoz ve­zet­het.

A má­so­dik öku­me­ni­kus egy­há­zi na­pok meg­erő­sí­tet­ték és bi­zo­nyí­tot­ták azt a meg­győ­ző­dést, hogy va­ló­ban több do­log kö­ti össze a ke­resz­tény fe­le­ke­ze­te­ket, mint amennyi el­vá­laszt­ja. Új­ra nyil­ván­va­ló lett, hogy a kö­zös ér­ték­rend alap­ján a ke­resz­tény­ség kö­zös meg­győ­ző­dés­sel és út­mu­ta­tás­sal lép­het a tár­sa­da­lom elé, s mi­vel min­den ke­resz­tény em­ber el­ső­sor­ban ke­resz­tény, és csak az­után tár­sa­dal­mi lény, en­nek az út­mu­ta­tás­nak ko­moly moz­gó­sí­tó ere­je le­het az egész tár­sa­da­lom, sőt az egész vi­lág szá­má­ra. Csak így le­het meg­győ­ző az egy­há­zak bi­zony­ság­té­te­le.

Az egy év­ti­ze­den be­lül im­már má­sod­szor meg­ren­de­zett né­met öku­me­ni­kus ta­lál­ko­zó – ame­lyen nem­csak evan­gé­li­ku­sok és ró­mai ka­to­li­ku­sok vet­tek részt, ha­nem szá­mos más fe­le­ke­zet kép­vi­se­lői, tag­jai is – nyil­ván­va­ló­vá tet­te, hogy sem a je­len­ben, sem a jö­vő­ben nincs és nem lesz al­ter­na­tí­vá­ja a kö­zös ke­resz­tény bi­zony­ság­té­tel­nek és a kö­zös kül­ső és bel­ső ki­hí­vá­sok­kal va­ló együt­tes szem­be­né­zés­nek.

Dr. Wag­ner Szi­lárd