Kultúrkörök

A mu­zeo­ló­gus szá­má­ra min­dig öröm, ha idő­ről idő­re elő­ke­rül a múlt­ból egy-egy meg­vi­selt ál­la­po­tú, ré­gi em­lék, le­gyen az szo­bor­tö­re­dék, ol­tár­te­rí­tő vagy ón­kan­na. Iga­zi rit­ka­ság­nak szá­mít, de né­ha elő­for­dul az is, hogy egy po­ros fest­ményt vagy sza­ka­do­zott ol­tár­ké­pet ta­lál­nak va­la­me­lyik gyü­le­ke­zet­ben. Most azon­ban meg­le­pő mó­don nem tö­re­dék, nem szú­et­te, kor­hadt fa­rag­vány, ha­nem egy egész szó­szék­ol­tár ke­rült elő – rá­adá­sul ki­fo­gás­ta­lan ál­la­pot­ban – a Dél-Pes­ti Me­gyei Egy­ház­me­gyé­hez tar­to­zó Pusz­ta­va­cson.

A köz­ség je­len­leg Gyón szór­vá­nya, de a múlt­ban Nyár­egy­há­za is gon­doz­ta az itt élő evan­gé­li­ku­so­kat. A fa­lu tör­té­ne­té­nek ér­de­kes­sé­ge, hogy a 19. szá­zad­ban be­nő­sü­lés kö­vet­kez­té­ben a te­le­pü­lés a Szász-Co­burg her­ceg, Fer­di­nánd tu­laj­do­ná­ba ke­rült, és a csa­lád bir­to­ká­ban ma­radt egé­szen 1944-ig. A gaz­da­sá­gi fej­lő­dés fel­te­he­tő­en a tu­laj­do­nos­vál­tás után in­dult el a 19. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben. Ek­kor ke­rül­tek Pusz­ta­vacs­ra a her­ceg ál­tal be­te­le­pí­tett len­gyel és szlo­vák te­le­pe­sek. Az evan­gé­li­kus szlo­vá­kok szá­má­ra a her­ceg az egyik köz­épü­let­ben ima­ter­met ren­de­zett be pa­dok­kal és szó­szék­ol­tár­ral, a hát­ol­da­lon lé­vő év­szám ta­nú­sá­ga sze­rint 1895-ben. A mennye­ze­tet dí­szí­tő fes­tés­sel lát­ta el.

A hely­bé­li evan­gé­li­kus­ság má­ra csak­nem tel­je­sen ki­halt, és az ön­kor­mány­zat épü­le­té­ben lé­vő ima­te­rem szin­te fe­le­dés­be me­rült. Il­let­ve csak me­rült vol­na, ha az ön­kor­mány­zat nem ké­ri fel a gyó­ni lel­készt, hogy ha le­het­sé­ges, te­gye sza­bad­dá az épü­le­tet.

A te­rem­be lé­pőt az az ér­zés fog­ja el, mint­ha csak az imént hall­ga­tott vol­na el a nem lé­te­ző or­go­na, mint­ha csak az előbb hang­zott vol­na el az is­ten­tisz­te­le­tet le­zá­ró ál­dás. Az ol­tá­ron még most is ott van a fe­hér te­rí­tő, rajta az Erős vár a mi Is­te­nünk fel­irat. A tér­dep­lő­rács sar­ka­in ta­lál­ha­tó, fa­ra­gott ado­mány­gyűj­tő tá­nyé­ro­kon kis fe­hér hím­zett te­rí­tő vár­ja a hí­vők ado­má­nya­it. A tör­té­ne­lem egy kép­koc­ká­ja ki­me­re­ve­dett, és az el­telt idő­re csak a por és a pók­há­lók em­lé­kez­tet­nek.

Most egy ki­fo­gás­ta­lan ál­la­pot­ban lé­vő temp­lo­mi be­ren­de­zés ke­re­si he­lyét az egy­ház­ban. Olyan gyü­le­ke­ze­tek je­lent­ke­zé­sét vár­ja a lel­kész, Lász­ló Mi­lán és az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Mú­ze­um, ahol hi­ány­zik az épü­let­be kor­ban és mé­ret­ben il­lő (3 mé­ter szé­les, 5 mé­ter­nél ma­ga­sabb és 1,56 mé­ter mély) szó­szék­ol­tár.

Dr. Har­ma­ti Bé­la Lász­ló mú­ze­um­igaz­ga­tó (Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Mú­ze­um)