Élő víz

Lu­ci Fer­kó e föl­di pá­lya­fu­tá­sa alatt köz­is­mer­ten a vá­do­ló sze­re­pét töl­tötte be. Az íté­let­nap kö­ze­led­té­vel azon­ban gon­dolt egy na­gyot, s ra­vasz prak­ti­ká­val és ügyes má­gi­á­val be­szö­kött a pa­ra­di­csom­ba. Új­sze­rű, zse­ni­á­lis öt­le­te tá­madt: ő lesz in­kább a vé­dő­ügy­véd­je ezen­túl min­den el­bu­kott föl­di em­ber­nek. Lé­nyé­hez s e vég­idő perc­em­ber­ké­i­hez il­lő, „kor­sze­rű” stra­té­gi­át vá­lasz­tott: ő nem „men­ti”, csupán „men­te­ge­ti” majd az el­eset­te­ket. Nem „bűn­ről” kell majd pa­pol­ni, ha­nem „bot­lás­ról” ér­vel­ni! Tud­ta jól: ez tu­ti be­jön!

Már­is ott állt a ki­rá­lyi szék előtt. Kö­hö­gött egyet, hang­ját éles­re kö­szö­rül­te, és így szólt az Ott Ülő­höz:

– Ugyan már, Fő­nök! Hogy Ádám és Éva vét­kez­tek? Egész éle­tük­ben té­ged di­cső­í­tet­tek, ne­ked éne­kel­tek, csak egy fül­ledt nyá­ri reg­ge­len sze­gé­nyek meg­kí­ván­ták az al­mát, amit te til­tot­tál ne­kik. Oly nagy do­log ez? Em­be­rek vol­tak ők is! Ezért kel­lett vol­na az em­ber­faj­nak vég­leg el­buk­nia? Mi­cso­da igaz­ság­ta­lan­ság ez!

Az Ott Ülő hát­ra­dőlt bí­bor­vö­rös ka­ros­szé­ké­ben, s ennyit mon­dott:

– Meg­fon­to­lom!

Lu­ci Fer­kó foly­tat­ta:

– Pé­ter volt a leg­lel­ke­sebb kö­ve­tő­je fi­ad­nak. Még meg­hal­ni is kész lett vol­na ér­te! Csak ama re­mény­te­len hely­zet­ben sze­gény en­ge­dett a nyo­más­nak, és meg­ta­gad­ta őt. Oly nagy do­log ez? Em­ber­ből volt ő is!

Az Ott Ülő hát­ra­dőlt bí­bor­vö­rös ka­ros­szé­ké­ben, s ennyit mon­dott:

– Meg­fon­to­lom!

Lu­ci Fer­kó foly­tat­ta:

– Jú­dás­nak ha­tal­mas ter­vei vol­tak fi­ad­dal! Né­pe sza­ba­dí­tá­sát vár­ta tő­le! És oly szor­gal­ma­san őriz­te a ta­nít­vá­nyok pén­zét! A sze­gé­nyek­ről so­ha­se fe­led­ke­zett meg! Hát nem ért­he­tő, hogy csa­ló­dott sze­gény, és el­árul­ta őt? Oly nagy do­log ez? Em­ber­ből volt ő is!

Az Ott Ülő ek­kor fel­állt bí­bor­vö­rös ka­ros­szé­ké­ből, sze­me­i­vel szik­rá­kat szórt, és han­go­san így ki­ál­tott:

– Hát per­sze! Már ér­tem! Bűn, meg­vál­tás, íté­let – mek­ko­ra mar­ha­ság! Hol van az én Bár­gyú Fi­am, aki ezt be­etet­te ve­lem? Elő az­zal a bir­ká­val, mert át­vert en­gem és rá­sze­dett! Ka­land­lel­ke tes­tet öl­tött, em­ber­ré lett, sze­re­tett, és kín­ha­lált szen­ve­dett! De mi­nek?! Ves­sé­tek azon­nal a gye­hen­ná­ra! El ve­le!

Fabiny Tibor