Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 24
- Luci Ferkó a paradicsomban
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
Luci Ferkó a paradicsomban
(Teológiai tanmese)
Luci Ferkó e földi pályafutása alatt közismerten a vádoló szerepét töltötte be. Az ítéletnap közeledtével azonban gondolt egy nagyot, s ravasz praktikával és ügyes mágiával beszökött a paradicsomba. Újszerű, zseniális ötlete támadt: ő lesz inkább a védőügyvédje ezentúl minden elbukott földi embernek. Lényéhez s e végidő percemberkéihez illő, „korszerű” stratégiát választott: ő nem „menti”, csupán „mentegeti” majd az elesetteket. Nem „bűnről” kell majd papolni, hanem „botlásról” érvelni! Tudta jól: ez tuti bejön!
Máris ott állt a királyi szék előtt. Köhögött egyet, hangját élesre köszörülte, és így szólt az Ott Ülőhöz:
– Ugyan már, Főnök! Hogy Ádám és Éva vétkeztek? Egész életükben téged dicsőítettek, neked énekeltek, csak egy fülledt nyári reggelen szegények megkívánták az almát, amit te tiltottál nekik. Oly nagy dolog ez? Emberek voltak ők is! Ezért kellett volna az emberfajnak végleg elbuknia? Micsoda igazságtalanság ez!
Az Ott Ülő hátradőlt bíborvörös karosszékében, s ennyit mondott:
– Megfontolom!
Luci Ferkó folytatta:
– Péter volt a leglelkesebb követője fiadnak. Még meghalni is kész lett volna érte! Csak ama reménytelen helyzetben szegény engedett a nyomásnak, és megtagadta őt. Oly nagy dolog ez? Emberből volt ő is!
Az Ott Ülő hátradőlt bíborvörös karosszékében, s ennyit mondott:
– Megfontolom!
Luci Ferkó folytatta:
– Júdásnak hatalmas tervei voltak fiaddal! Népe szabadítását várta tőle! És oly szorgalmasan őrizte a tanítványok pénzét! A szegényekről sohase feledkezett meg! Hát nem érthető, hogy csalódott szegény, és elárulta őt? Oly nagy dolog ez? Emberből volt ő is!
Az Ott Ülő ekkor felállt bíborvörös karosszékéből, szemeivel szikrákat szórt, és hangosan így kiáltott:
– Hát persze! Már értem! Bűn, megváltás, ítélet – mekkora marhaság! Hol van az én Bárgyú Fiam, aki ezt beetette velem? Elő azzal a birkával, mert átvert engem és rászedett! Kalandlelke testet öltött, emberré lett, szeretett, és kínhalált szenvedett! De minek?! Vessétek azonnal a gyehennára! El vele!
Fabiny Tibor
::Nyomtatható változat::
|