evél&levél

Tisz­telt Evan­gé­li­kus Élet szer­kesz­tő­sé­ge! Alul­írott Lip­pa­iné Mur­vai Ka­ta­lin egy szí­vünk­nek na­gyon ked­ves ün­nep­ség­ről sze­ret­nék tu­dó­sí­ta­ni.

Há­la­adó is­ten­tisz­te­let­re és ün­ne­pi meg­em­lé­ke­zés­re gyü­le­kez­tünk má­jus 2-án 10 óra­kor a di­ós­győr-vas­gyá­ri evan­gé­li­kus temp­lom­ban. Fi­la­del­fi Bé­la egy­ko­ri kán­to­runk szü­le­té­sé­nek 100., kán­to­ri szol­gá­la­tá­nak 58. év­for­du­ló­ját ün­ne­pel­tük, me­lyen gyö­nyö­rű em­lék­táb­lát is avat­tunk.

Ige­hir­de­tés­sel D. Sze­bik Im­re nyugalmazott püs­pök szol­gált, meg­tisz­tel­te gyü­le­ke­ze­tün­ket Sán­dor Fri­gyes es­pe­res, a re­for­má­tus egy­ház ré­szé­ről pedig Ko­vács Im­re nyu­gal­ma­zott lel­kész is. A bel­vá­ro­si, a di­ós­győ­ri evan­gé­li­kus test­vé­rek is hoz­zánk jöt­tek ezen a va­sár­na­pon, így nem kel­lett a he­lyi lel­ké­szek­nek az idő­vel har­col­ni­uk. Szé­pen meg­telt a temp­lo­munk; de jó is len­ne, ha min­dig ennyi­en len­nénk!

Drá­ga em­lé­kű Bé­la bá­csi nem­csak kán­tor, ha­nem a min­den­ko­ri lel­kész hű­sé­ges mun­ka­tár­sa is volt. Ki nem hagy­ha­tom az em­lé­kek kö­zül drá­ga gyer­mek­ko­ri lel­ké­sze­met, Ba­li­kó Zol­tán bá­csit, aki fi­gye­lő sze­me­it min­dig raj­tunk, gye­re­ke­ken tar­tot­ta. Az éne­ke­ket drá­ga fe­le­sé­ge ta­ní­tot­ta ne­künk. Baby né­ni az ének­lés-ká­no­no­zás nagy mes­te­re volt, csak a ke­zét kel­lett fi­gyel­ni, és zen­gett a sok-sok gyö­nyö­rű ének.

Az ün­nep­ség fé­nyét emel­te a püs­pök úr fe­le­sé­ge, aki egy Bé­la bá­csi­nak ked­ves éne­kün­ket ad­ta elő, majd lel­ké­szünk kis­lá­nya, Mol­nár Bar­ba­ra egy szép vers­sel lep­te meg a test­vé­ri hall­ga­tó­sá­got, az­tán e so­rok író­ja szin­tén egy vers­sel ked­ves­ke­dett a gyü­le­ke­zet­nek.

Gon­do­lat­ban vissza­idéz­tük gyer­mek­ko­run­kat, hogy Bé­la bá­csi mi­lyen sze­re­tet­tel ha­jolt le hoz­zánk, pe­dig mi na­gyon sze­gé­nyek vol­tunk, hi­szen nagy csa­lád­ba szü­let­tünk, de nél­kü­lünk so­ha nem kez­dő­dött el az is­ten­tisz­te­let. Ha va­sár­nap, ak­kor temp­lom! (Nem úgy, mint ma­nap­ság, ha va­sár­nap, irány valame­lyik bevásárlóközpont! Szo­mo­rú­ság tölt el ilyen­kor, de re­mény­ked­jünk, hát­ha lesz ez még más­képp is!)

Eszem­be ju­tott a sok-sok em­lék kö­zött még az is, hogy az is­ten­tisz­te­let után Bé­la bá­csi fel­en­ge­dett ben­nün­ket ma­ga mel­lé az or­go­ná­hoz, és meg­érint­het­tük azt a cso­dá­la­tos han­go­kat ki­adó hang­szert, sőt Er­zsi­ke test­vé­rem­nek azt is meg­en­ged­te, hogy a bil­len­tyűk­re rá­ír­ja, hogy do, re, mi, fá stb., és ő cso­dák cso­dá­ja, fel­is­mer­he­tő­en el­ját­szott raj­ta egy-két is­me­rős egy­há­zi éne­ket.

Meg­jegy­zem, a han­gunk még ma is ki­vá­ló, és leg­szí­ve­seb­ben éj­jel-nap­pal éne­kel­nénk! Er­zsi­kém ta­lán azért is ment férj­hez olyan em­ber­hez, aki szak­má­ja mel­lett ze­nész is volt, negy­ven évig tu­bás volt a ze­ne­kar­ban. Bé­lu­ka fi­uk pe­dig ze­ne­mű­vé­sze­ti egye­te­met vég­zett, har­so­na­mű­vész-ta­nár lett, ma a szol­no­ki lé­gi­erő­nél ze­nész. Kis­lány uno­ká­juk most az ál­ta­lá­nos is­ko­la har­ma­dik osz­tá­lyá­ba jár, és min­den bil­len­tyűs hang­sze­ren ki­vá­ló­an ját­szik.

Hát így mű­kö­dik az Úr cso­dá­la­to­san kö­zöt­tünk, örü­lök, hogy ré­sze­se le­het­tem en­nek a cso­dá­la­tos ün­nep­ség­nek. Há­lás kö­szö­ne­tünk ér­te Bé­la bá­csi drá­ga gyer­me­ke­i­nek, Ju­dit­ká­nak, Gá­bor­nak és mind­ket­te­jük csa­lád­já­nak, ro­kon­sá­gá­nak, hogy ide­jü­ket tud­ták ál­doz­ni a szép ün­nep­ség meg­szer­ve­zé­sé­re. Kö­szön­jük ne­kik ezt a gyö­nyö­rű va­sár­na­pot, az ün­nep fé­nyét, me­le­gét!

Ké­rem Önö­ket, ha mód van rá, te­gyék köz­zé az EvÉ­let le­ve­le­zé­si ro­va­tá­ban, hogy egy pi­ciny­ke gyü­le­ke­zet is tud ün­ne­pel­ni és sze­ret is, a vé­gén pe­dig az al­temp­lom­ban ven­dé­gül lát­tuk a gyü­le­ke­zet ap­ra­ját-nagy­ját!

Há­lás tisz­te­let­tel és kö­szö­net­tel:

Lip­pa­iné Mur­vai Ka­ta­lin, a di­ós­győr-vas­gyá­ri gyü­le­ke­zet pres­bi­te­re