Élő víz
Ki mondja, hogy a pénz nem boldogít?
Minden kultúrának megvannak a maga szólásmondásai, olyan kijelentések, amelyeket egyik generáció ad tovább a másiknak mint igazságot. Némelyikük azonban nem feltétlenül szó szerint igaz.
Vegyük például az ismert (angolszász) mondást: „Botok és kövek összetörhetik a csontjaimat, de (gúny)nevek nem ártanak nekem.” A valóság azonban az, hogy a gúnynevek gyakran durvák és érzéketlenek, és igenis képesek megbántani azt, akire mondják, és a sérülés sokszor lényegesebben hosszabb ideig gyógyul, mintha egy ránk mért ütésből kellene felépülnünk.
Egy másik hasonló mondás így szól: „A pénz nem boldogít.” De gondolja csak át: ha fizetésemelést kap a munkahelyén, ez talán nem teszi boldoggá? Ha váratlanul pénzt hoz a postás, nem érez nagyobb boldogságot, mint előtte? Ha úgy dönt, hogy elad egy tulajdonát képező tárgyat, nem örülne, ha kiderülne, hogy többet ér, mint amennyit elképzelt? A Biblia is elismeri ezt: „A vagyon sok barátot szerez, a nincstelentől a barátja is elválik. (…) az ajándékozónak mindenki barátja.” (Példabeszédek könyve 19,4.6)
Az biztos, ha választhatnánk, hogy legyen-e pénzünk vagy ne legyen, akkor valamennyien a „legyent” választanánk, nem igaz? De a kérdés az, hogyan definiáljuk a boldogságot. Évekkel ezelőtt hallottam egy rádiós műsorvezetőtől a boldogság és az öröm frappáns megkülönböztetését. A boldogság dolgokhoz, eseményekhez, történésekhez köthető, amelyek külső tényezőként pozitív vagy negatív módon befolyásolhatnak minket. Az öröm azonban – ahogy elmagyarázta – nem függ attól, hogy mi vesz körül minket, hanem egy belső megelégedettséget nyújtó jóllétérzet.
Vegyük példának egy új autó vásárlását. Boldogsággal tölt el minket az „újautó-illat”, a korszerű extrák és a felhasznált technológia és persze annak a nagyszerűsége, hogy egy új autót vezethetünk. Ugyanakkor, ha valaki belénk tolat, a parkolóban a boldogságunk egyszerre tovatűnik. És persze, ahogy az autónk újszerűsége halványul, a boldogságunk is elhalványul. Szóval igen, a pénz – vagy ami elérhető általa – boldogít, de nem tudja konzerválni, fenntartani a boldogságunkat.
Az öröm ellenben fenntartható a veszteségek, a fájdalom és az ellenségeskedés közepette is. Van benne egyfajta megelégedettség, a beteljesedés érzése és annak a tudata, hogy nem semmisíthetnek meg minket a külső körülmények, nem vehetik el az örömünket. Ezért mondhatjuk azt, hogy a pénz boldogíthat – ideig-óráig –, de nem adhat fenntartható megelégedettséget, örömöt.
A Biblia szintén beszél erről.
Megfelelő dolgokat célozzunk meg. A pénz lehet hasznos, de megvannak a korlátai. Nincs haszna akkor, ha életünk végéhez érünk. Ott csak az számít, hogy mit hagyunk hátra szellemi örökségként, vagyis annak a visszatükröződése, hogyan éltünk, és milyen hatást gyakoroltunk a bennünket körülvevő világra. „Nem használ a vagyon a harag napján, az igazság azonban megment a haláltól.” (Példabeszédek könyve 11,4)
Koncentráljunk maradandó dolgokra. Egy másik ismert mondás így szól: „Könnyen jött, könnyen ment.” Bölcs dolog-e minden időnket és energiánkat az anyagi javak utáni fáradhatatlan hajszára fordítani? Hiszen ezek könnyen elveszhetnek, vagy elvehetik őket tőlünk. „Ne fáradj azon, hogy meggazdagodj, a magad belátásából hagyd abba! Alig száll rá tekinteted, már nincs meg, mert gyorsan szárnya támad, az ég felé repül, mint a saskeselyű.” (Példabeszédek könyve 23,4–5)
Gyűjtsünk igazi kincset. Ha az életben tényleg azt a fajta örömöt keressük, amely beteljesedést, megelégedettséget és értelmet ad, akkor keveset számít, hogy sok pénzünk van vagy éppen semennyi. „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el.” (Máté evangéliuma 6,19–20)
Robert J. Tamasy (Forrás: Monday Manna)