Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Min­den kul­tú­rá­nak meg­van­nak a ma­ga szó­lás­mon­dá­sai, olyan ki­je­len­té­sek, ame­lye­ket egyik ge­ne­rá­ció ad to­vább a má­sik­nak mint igaz­sá­got. Né­me­lyi­kük azon­ban nem fel­tét­le­nül szó sze­rint igaz.

Ve­gyük pél­dá­ul az is­mert (an­gol­szász) mon­dást: „Bo­tok és kö­vek össze­tör­he­tik a csont­ja­i­mat, de (gúny)ne­vek nem ár­ta­nak ne­kem.” A va­ló­ság azon­ban az, hogy a gúny­ne­vek gyak­ran dur­vák és ér­zé­ket­le­nek, és igen­is ké­pe­sek meg­bán­ta­ni azt, aki­re mond­ják, és a sé­rü­lés sok­szor lé­nye­ge­seb­ben hosszabb ide­ig gyó­gyul, mint­ha egy ránk mért ütés­ből kel­le­ne fel­épül­nünk.

Egy má­sik ha­son­ló mon­dás így szól: „A pénz nem bol­do­gít.” De gon­dol­ja csak át: ha fi­ze­tés­eme­lést kap a mun­ka­he­lyén, ez ta­lán nem te­szi bol­dog­gá? Ha vá­rat­la­nul pénzt hoz a pos­tás, nem érez na­gyobb bol­dog­sá­got, mint előt­te? Ha úgy dönt, hogy el­ad egy tu­laj­do­nát ké­pe­ző tár­gyat, nem örül­ne, ha ki­de­rül­ne, hogy töb­bet ér, mint amennyit el­kép­zelt? A Bib­lia is el­is­me­ri ezt: „A va­gyon sok ba­rá­tot sze­rez, a nincs­te­len­től a ba­rát­ja is el­vá­lik. (…) az aján­dé­ko­zó­nak min­den­ki ba­rát­ja.” (Pél­da­be­szé­dek köny­ve 19,4.6)

Az biz­tos, ha vá­laszt­ha­tnánk, hogy le­gyen-e pén­zünk vagy ne le­gyen, ak­kor va­la­mennyi­en a „le­gyent” vá­lasz­ta­nánk, nem igaz? De a kér­dés az, ho­gyan de­fi­ni­ál­juk a bol­dog­sá­got. Évek­kel ez­előtt hal­lot­tam egy rá­di­ós mű­sor­ve­ze­tő­től a bol­dog­ság és az öröm frap­páns meg­kü­lön­böz­te­té­sét. A bol­dog­ság dol­gok­hoz, ese­mé­nyek­hez, tör­té­né­sek­hez köt­he­tő, ame­lyek kül­ső té­nye­ző­ként po­zi­tív vagy ne­ga­tív mó­don be­fo­lyá­sol­hat­nak min­ket. Az öröm azon­ban – ahogy el­ma­gya­ráz­ta – nem függ at­tól, hogy mi vesz kö­rül min­ket, ha­nem egy bel­ső meg­elé­ge­dett­sé­get nyúj­tó jól­lét­ér­zet.

Ve­gyük pél­dá­nak egy új au­tó vá­sár­lá­sát. Bol­dog­ság­gal tölt el min­ket az „újau­tó-il­lat”, a kor­sze­rű ext­rák és a fel­hasz­nált tech­no­ló­gia és per­sze an­nak a nagy­sze­rű­sé­ge, hogy egy új au­tót ve­zet­he­tünk. Ugyan­ak­kor, ha va­la­ki be­lénk to­lat, a par­ko­ló­ban a bol­dog­sá­gunk egy­szer­re to­va­tű­nik. És per­sze, ahogy az au­tónk új­sze­rű­sé­ge hal­vá­nyul, a bol­dog­sá­gunk is el­hal­vá­nyul. Szó­val igen, a pénz – vagy ami el­ér­he­tő ál­ta­la – bol­do­gít, de nem tud­ja kon­zer­vál­ni, fenn­tar­ta­ni a bol­dog­sá­gun­kat.

Az öröm el­len­ben fenn­tart­ha­tó a vesz­te­ségek, a fáj­da­lom és az el­len­sé­ges­ke­dés kö­ze­pet­te is. Van ben­ne egy­faj­ta meg­elé­ge­dett­ség, a be­tel­je­se­dés ér­zé­se és an­nak a tu­da­ta, hogy nem sem­mi­sít­het­nek meg min­ket a kül­ső kö­rül­mé­nyek, nem ve­he­tik el az örö­mün­ket. Ezért mond­hat­juk azt, hogy a pénz bol­do­gít­hat – ide­ig-órá­ig –, de nem ad­hat fenn­tart­ha­tó meg­elé­ge­dett­sé­get, örö­möt.

A Bib­lia szin­tén be­szél er­ről.

Meg­fe­le­lő dol­go­kat cé­loz­zunk meg. A pénz le­het hasz­nos, de meg­van­nak a kor­lá­tai. Nincs hasz­na ak­kor, ha éle­tünk vé­gé­hez érünk. Ott csak az szá­mít, hogy mit ha­gyunk hát­ra szel­le­mi örök­ség­ként, vagy­is an­nak a vissza­tük­rö­ző­dé­se, ho­gyan él­tünk, és mi­lyen ha­tást gya­ko­rol­tunk a ben­nün­ket kö­rül­ve­vő vi­lág­ra. „Nem hasz­nál a va­gyon a ha­rag nap­ján, az igaz­ság azon­ban meg­ment a ha­lál­tól.” (Pél­da­be­szé­dek köny­ve 11,4)

Kon­cent­rál­junk ma­ra­dan­dó dol­gok­ra. Egy má­sik is­mert mon­dás így szól: „Könnyen jött, könnyen ment.” Bölcs do­log-e min­den időn­ket és ener­gi­án­kat az anya­gi ja­vak utá­ni fá­rad­ha­tat­lan haj­szá­ra for­dí­ta­ni? Hi­szen ezek könnyen el­vesz­het­nek, vagy el­ve­he­tik őket tő­lünk. „Ne fá­radj azon, hogy meg­gaz­da­godj, a ma­gad be­lá­tá­sá­ból hagyd ab­ba! Alig száll rá te­kin­te­ted, már nincs meg, mert gyor­san szár­nya tá­mad, az ég fe­lé re­pül, mint a sas­ke­se­lyű.” (Pél­da­be­szé­dek köny­ve 23,4–5)

Gyűjt­sünk iga­zi kin­cset. Ha az élet­ben tény­leg azt a faj­ta örö­möt ke­res­sük, amely be­tel­je­se­dést, meg­elé­ge­dett­sé­get és ér­tel­met ad, ak­kor ke­ve­set szá­mít, hogy sok pén­zünk van vagy ép­pen se­mennyi. „Ne gyűjt­se­tek ma­ga­tok­nak kin­cse­ket a föl­dön, ahol a moly és a rozs­da meg­emész­ti, és ahol a tol­va­jok ki­ás­sák és el­lop­ják, ha­nem gyűjt­se­tek ma­ga­tok­nak kin­cse­ket a menny­ben, ahol sem a moly, sem a rozs­da nem emész­ti meg, és ahol a tol­va­jok sem ás­sák ki, és nem lop­ják el.” (Má­té evan­gé­li­u­ma 6,19–20)

Ro­bert J. Ta­masy (For­rás: Mon­day Man­na)

::Nyomtatható változat::