e-világ

Ha könyv­hét, ak­kor köny­vek, és ha köny­vek, ak­kor könyv­tá­rak. A vi­szony­lag egy­sze­rű kép­let tet­te le­he­tő­vé, hogy e ro­vat ve­ze­tő­je annak a ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­tésnek a részt­ve­vő­je le­gyen, amely a könyv­tá­rak in­ter­ne­tes je­len­lé­té­vel fog­lal­ko­zott. El­ső­sor­ban könyv­tá­ros blog­ge­rek­ből ke­rül­tek ki a sze­ge­di So­mo­gyi-könyv­tár­ban tar­tott Blog­Ke­rék ne­vű ren­dez­vény részt­ve­vői, így arra a té­mára helyeződött a hangsúly, hogy a több száz éves ha­gyo­má­nyok­kal ren­del­ke­ző in­téz­mé­nyek mi­ként él­het­nek olyan esz­kö­zök­kel, ame­lyek mind­össze pár éve lé­tez­nek csak a ne­ten.

És mi­vel olya­nok be­szél­get­tek, akik a sa­ját bő­rü­kön ér­zik, il­let­ve sa­ját há­tu­kon ci­pe­lik a kö­zös­sé­gi tá­jé­koz­ta­tás fel­ada­tá­nak ne­héz­sé­ge­it, gya­kor­la­ti prob­lé­mák és le­het­sé­ges meg­ol­dá­sa­ik ke­rül­tek elő­tér­be. Le­het-e csak mun­ka­idő­ben blo­gol­ni az ed­di­gi fel­ada­tok el­lá­tá­sa mel­lett? Mennyi időt kell szán­ni egy-egy be­jegy­zés­re? Sza­bad-e csak a blog­ra épí­te­ni, vagy szük­sé­ges a kö­zös­sé­gi ol­da­lak­ba csa­tor­náz­ni a tar­tal­ma­kat? Hogyan lehet és kell pár­be­széd­et foly­tat­ni az ol­va­sók­kal?

E so­rok író­ja nem könyv­tá­ros blog­ger, sőt még csak nem is könyv­tá­ros. A moly.hu köny­ves kö­zös­sé­gi ol­dal fej­lesz­tő­je­ként azon­ban van né­mi rá­lá­tá­sa az ol­va­sás­sal kap­cso­la­tos in­ter­ne­tes meg­je­le­nés­ekre. A né­mi jel­ző pe­dig nem az ál­sze­rény­ség je­le­ként ke­rült az elő­ző mon­dat­ba. A gyor­san vál­to­zó in­ter­ne­tes vi­lág­ban az el­kép­ze­lé­sek és a di­na­mi­kus fej­lesz­tés ide­á­lis há­zas­sá­ga­ként jel­lem­zett fa­il fast, az­az hi­bázz gyor­san mo­dell a leg­in­kább mű­kö­dő­ké­pes, ez pe­dig úgy tart­ja, hogy az öt­le­te­ket ki kell pró­bál­ni, és ami nem jön be, azt el kell ­vet­ni. Ami vi­szont mű­kö­dik, az már­is a si­ker fe­lé re­pí­theti a vál­lal­ko­zást.

A moly.hu ese­té­ben a fó­kusz­ba a kö­zös­ség, nem pe­dig az adat­bá­zis épí­té­se ke­rült. Az ol­dal fej­lő­dé­se iga­zol­ta ezt a ví­zi­ót, ugyan­is a kö­zös­ség ere­je vé­gül meg­te­rem­tet­te ma­gá­nak a meg­fe­le­lő kör­nye­ze­tet. Az alap­­kon­cep­ció, mely sze­rint ha­son­ló ér­dek­lő­dé­sű em­be­rek könyv­aján­lá­sai alap­ján le­hes­sen ki­vá­lasz­ta­ni a kö­vet­ke­ző ol­vas­mányt, az egyik leg­na­gyobb ma­gyar köny­ves adat­bá­zis fel­épü­lé­sét idézte elő, amely­ben vi­szont még min­dig a sze­mé­lyes kom­munikáció dominál. Öt­ven­ezer szö­ve­ges ér­té­ke­lés és ne­gyed­mil­lió hoz­zá­szó­lás bi­zo­nyít­ja, hogy a he­lyes cé­lok ki­vá­lasz­tá­sa még erős kon­ku­ren­cia­harc ese­tén is olyan ve­zér­fo­nal le­het, amely­nek kö­ve­té­se egye­nes út a si­ker­hez.

Mind­ez va­ló­szí­nű­leg szó­ba fog ke­rül­ni a Szél­ró­zsa evan­gé­li­kus if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zó egyik pó­di­um­be­szél­ge­té­sén, amely a vir­tu­á­lis kö­zös­sé­gi te­rek­kel fog­lal­ko­zik majd egy lel­kész­nek, egy webes kommunikációs ta­nács­adó­nak és e ro­vat gaz­dá­já­nak a szem­szö­gé­ből. Bár lap­zár­tánk nap­ján el­ér­he­tő­vé vált a prog­ram, a be­szél­ge­tés cí­mén kí­vül ugyanakkor sem­mi konk­ré­tum nem ol­vas­ha­tó ró­la…

Az, hogy a Szél­ró­zsa előtt csak egy hó­nap­pal lát­ha­tó a ta­lál­ko­zó prog­ram­ja (http://www.szel­ro­zsa­tal­al­ko­zo.hu/), nem­csak azt je­len­ti, hogy a cél­cso­port­nak szá­mí­tó kö­zép­is­ko­lá­sok kö­zött mind­össze egyet­len na­pig le­hetett már csak is­ko­lai be­széd­té­ma, ha­nem azt is jel­zi, hogy alap­ve­tő gond van a fó­kusszal. A Szél­ró­zsa szer­­ve­zé­se so­rán ugyanis nem lát­ni a je­le­it an­nak, hogy bár­ki is kö­zös­sé­get sze­ret­ne épí­te­ni a részt­ve­vők­ből.

Az ugyan­is nem ki­pi­pá­lan­dó fel­ada­tok­ból áll. Nem le­het annyi­val el­in­téz­ni, hogy le­gyen hon­lap és le­gyen Fa­ce­book-ol­dal. Mert ha nem a kom­mu­ni­ká­ció megteremtése a cél, ak­kor a Fa­ce­book-ol­da­lon rossz hely­re ve­zet­nek lin­kek, a hon­la­pon pe­dig a ta­va­szi gye­rek­nap­ról és báb­ver­seny­ről le­het ol­vas­ni. Hol van ez at­tól a pár­be­széd­től, amellyel a re­for­má­tus Csil­lag­pont (http://csil­lag.re­for­ma­tus.hu/) szer­ve­zői már most ku­tat­ják a le­het­sé­ges részt­ve­vők­től a jö­vő évi ren­dez­vé­nyük nagy­szín­pa­dá­nak fel­lé­pő­it?

A Szél­ró­zsa előkészítése most ka­nya­ro­dott a cél­egye­nes­be, és a be­fu­tó­ig még van idő. Fe­lül kell vizs­gál­ni a fó­kuszt, le kell tisz­tí­ta­ni az in­ter­ne­tes meg­je­le­nést, és sze­mé­lyes tör­té­net­té kell ala­kí­ta­ni. Ki kell von­ni­uk ma­gu­kat a szer­ve­zők­nek a sok fel­adat je­len­tet­te stressz alól, hogy egy pil­la­nat­ra meg­áll­va el­gon­dol­kod­ja­nak: ha ép­pen ve­lük szem­ben ül­ne va­la­ki, és egy per­cük len­ne be­szél­ni a ta­lál­ko­zó­ról, ho­gyan ven­nék rá őt, hogy el­jöj­jön? En­nek kel­le­ne meg­je­len­nie a hon­la­pon, ezt kel­le­ne ter­jesz­te­ni a kö­zös­sé­gi ol­da­la­kon. Eh­hez kel­le­ne iga­zí­ta­ni min­dent.

Nagy Ben­ce